Ellentétek játéka (Ribanc)

"Az idő sürget, mert abból mindig kevés van" gondolat fut át agyamon mára már sokadszor. Tőlem megszokott módon egy lendülettel behajtok a Hotel melletti parkolóba, hogy még a kavicsok is csikorognak a gumik alatt. Motor leállít, öv kikapcs. Gyors szemkontaktus a visszapillantó tükörben magammal. Rúzs rendben, hajam tökéletes, szemem csillog. És már csörgetem is „áldozatom” telefonon.
- Megérkeztem. Melyik szoba?
- 12-es. - kapom a válasz mély férfias hangján.
- Egy perc és már ott is vagyok. - vigyorgom válaszként a telefonba.
Izgató a tudat, hogy végre érezhetem, ízlelhetem. Vajon olyan lesz, ahogy elképzeltem?!

Gyors tipegés tűsarkaimon. Leheletem mentolosan üde, így okafogyottá vált tovább rágcsálnom rágóm. Megszabadulok egy kecses mozdulattal tőle a bejárathoz közel elhelyezett fémdohányzónál.
Recepción a kedves Hölgyre átszellemülten vigyorgok, aki nem igazán meglepetten fogadja köszönésem.
- Szép napot! Már várnak. – nyugtázom a mindent tudó nézést és száguldok a szoba felé megállíthatatlanul.
El venni jöttem, mégpedig élvezetet, és adni egy élményt. Használni akarom ezt a férfit! – volt a szándékom.

Felérve beviharzok az ajtón és lendületből dobom táskám a kis asztalkára. Közben tetőtől talpig csekkolom őt, ahogy az ajtóval szembeni ágyon a háttámlának dőlve félig fekszik.
- Szia! Hát itt vagyok! – indulnék felé, hogy csókkal is üdvözöljem.
- Maradj ott! – utasít határozottan. Na ettől egy kissé lefagytam. Mondata a földhöz szögezte lábam.
- Fordulj meg és állj egyenesen! – Mi van?! Ez valami vizsga? De persze teszem, amit mond, hiszen előre közölte, határozott és nem tűr ellentmondást. De akkor még nem igazán hittem el ezt.

Még beszélni is elfelejtek, kissé meglepett ez a nem várt helyzet.
- Most fordulj vissza és vetkőzz le lassan. – Na, ebben nincs hiba gondoltam. Ezt profin megy nekem.
Csak azért is lassú mozdulatokkal teszem a dolgom. Elcsábítom, száguldott át agyamon a gondolat.
Finoman ringó mozgásba kezdek. Simítom finom bőröm, amitől libabőrős leszek. Nézem szemében a gerjedelmet. Mégis csak tagadhatatlanul Férfi, hiszen látható jelei vannak produkciómnak. Máris jobb a kedvem. Szemérmetlenül bámulom a nadrágon keresztül is átsejlő merevedő farkát. Nagyokat nyelek a gondolatra, milyen lesz mikor végre a számban érzem ízét, zamatát.

Épp fekete csipke tangám pántja alá nyúlok, hogy húzzam lefelé, mikor kapom a következő utasítást.
- Húzd a tangát mélyen a pinádba! Látni akarom a szeméremajkaidat körülötte!
Milyen nedves vagyok? Fut át a gondolat rajtam, ahogy teljesítem utasítását és ujjaimmal saját nedveimtől átitatott bugyim igazítom húsos szeméremajkaim közé. Még jobban felizgulok.
- Gyere ide a lábaim közé! Térdelj elém, de ne érj hozzám! – tessék? Jól hallottam? halkan futnak át agyamban a kérdések kimondatlan. Na most dacos lettem kissé, no meg pipa hirtelen.
Dugni jöttem és nem pattogó utasításokat követi. A farkát akarom magamban, de azonnal! Simítani, karmolni a bőrét, ahol csak érem. Fogaimmal mély nyomokat hagyni izmos testén. Már nyitom is a számat, hogy hangot adjak nemtetszésemnek és vad szikrázó szemeim néznek farkasszemet, azzal a kék szempárral. De néma maradok és becsukom tátott szám. Fogalmam sincs mit látok a szemében, de megdelejezve teljesítem kérését. Végigmászom az ágyon és elé térdelek. Szemem végig szemébe mélyed. Harcolnak tekinteteink. Akaratháború zajlik éppen, ahol én vagyok egyenlőre a vesztes fél.

Kizökkent az eufóriából, ahogy két kezével erősen megfogja arcom és magához húz. Csókol lágyan, így oldva bennem a feszültséget. Döbbenet ez a váltás. Észre sem vettem, hogy még a levegőt is visszatartottam mérgemben. Enged a tomboló feszültség bennem. Nyúlnék felé, hogy arcát érintve magamhoz húzzam, a csókot elmélyítsem, de kezeivel hátratolja a fejem.
- Játssz a farkammal! – mosolyra húzódott ajkam, ahogy a szavak eljutottak tudatomig. Most jött el az én időm! Mostantól én irányítok. És ezen gondolat mentén hajoltam a nadrág sliccéhez, hogy kiszabadítsam kedvenc játékszerem a szövet fogságából.

Rutinos ügyességgel tettem szabaddá nemes hímtagját és csodálattal bámultam egyetlen másodpercig, hogy aztán a látványtól felbuzdulva ostrom alá vegyem. Egészen közel hajolva elsőre mélyet szívtam illatából, hogy képtelen módon egészen a tudatomig hatoljon ez az illatorgia. Beleremegek az impulzusba.
Finoman nyaltam végig combja belső érzékeny bőrét, tova futva a zacskóig. Élvezve, hogy a forró leheletem és izgató nyelvem okozta ingerekre húzódik össze ráncossá a bőr. Finoman szívtam számba az egyik golyót, lágyan cirógatva nyelvem hegyével. Hasra nyújtóztam, hogy mialatt élvezettel nyalogatom szemébe nézve láthassam, mit érez közben.
A látványától csak fokozódott bennem vérem lüktetése. Látni véltem, ahogy ajkai szavakat formáltak, de a hang már nem jutott el tudatomig. Minden külső impulzust kizárt az az érzés, ahogy merev tagja orrom előtt meredezik hívogatóan.
Akarom! Enyém e percben!

Abba hagyva golyói kényeztetését indultam a csúcs meghódítására. Feljebb és egyre feljebb haladva, szívtam, csókoltam merev dorongja forró bőrét. Elérve a peremig élvezettel nyaltam tovább végig a hasadékon. Aztán egy akkora pofont kaptam, hogy a fejem megbillent.
- Megmondtam, hogy a makkhoz még nem érhetsz! - hát ez volt, amit mondott, de én nem hallottam meg.
Na, most szakadt el az a bizonyos cérna . . .