A sármos, izgató és fantáziadús Sub története (1)

Nem régen külföldiek jártak nálunk rövid időre és természetesen kívánságuk volt, hogy láthassák Budapest fürdőéletének részleteit is belülről. E célból Veli bég fürdőjét választottam bemutatásul a Lukács kórház udvarán. Mire odaértünk már szinte mindenkit ismertem, megismertem, csak egy valakit nem. (A külföldiek három csaj és egy fiú s mi magyarok két házaspár és én voltam.) Ugyanis, hogy a nemi arányunk jobb legyen, az egyik házaspár férfi tagja elhívta kollégáját is, akit ott, bent láttunk először – a meghívón kívül – mi is.
A srác alig volt harminc, magas (kb. 190 cm), hullámos, göndör szőke hajú, sármos tekintetű, napbarnított bőrű volt. Érdekes, több szín összeállítású fürdőnadrágot viselt, ami jól kiemelte és megmutatta „adottságait”, de nem nagyon rejtegette szőrszálait sem, amik kitüremkedtek a fürdőnaci alól középen elől és hátul a popóin is, de előbújtak a felkarjai alól is.
A társaság végigjárta a fürdő összes helyiségeit felfedezni, majd letelepedettünk a közép meleg medence partjára és vizébe traccsolni, áztatni magunkat. Kezdetben még csak haladt a társalgás, de azt is észrevettük, hogy az egyik német csajt fűzi a velük lévő német srác, így később már odébb húzódtak, de a két másik csaj sem a miattuk jött fiúra hajtott, aki csak angolul tudott, hanem megvoltak egymással s németül társalogtak, sugdostak, bár tudtak angolul. Így a házaspárok is eltraccsoltak egymással négyesben, de már magyarul.
Mi ketten kívülállóknak érezve magunkat bementünk a szaunába. Először a középső szauna helyiségben ültünk le, majd idővel beljebb húzódtunk a legbelsőbb, legmelegebb izzasztóba, ahol már csak kettesben voltunk. Nehezen indult a társalgás közöttünk, de hamarosan már arról folyt a szó, hogy a csajok szépek, fiatalok és izgatóak, de nem reánk! Nem maradtunk azért sokáig kettesben izzadni bent, hanem már csurom izzadságban kijöttünk és a hideg vízzel telt dézsából nyakon öntöttük magunkat a szauna előterében, s így szaladtunk ki a szauna melletti forró medencébe, majd abból át a leghidegebbe s vissza. Több kör után csatlakoztunk a középső medencében a házaspárokhoz.
A srác pedig odahúzódott a külön beszélgető két csajhoz. Igaz németül nem tudott, de angolul igen szépen és választékosan beszélt, mivel kint tanult Oxfordban. A német lányok is tudtak angolul, így nem lett volna akadály előttük, de nem így történt.
Kis idő múlva jöttek át hozzánk újra a srác és akkor csatlakozott a német „pár” is. Még egy ideig folyt a csevej, majd elhatároztuk, hogy elég volt, menjünk. Kikászálódtunk és lezuhanyozás után visszaöltöztünk a kabinjainkban. Kijőve a fürdőből a németek és házigazdáik hazafelé indultak, így mi elindultunk a parkon át a Margit híd felé.
Ott sétálva a srác megkérdezte tőlem, hogy ráérek-e még az est további részében, vagy várnak otthon. Kicsit meglepődött, mikor azt válaszoltam, hogy igen, várnak már, mert holnap én vezetem a kirándulást, de ettől még kicsit ®rá érek. Mivel láttam nem érti, ezért megmagyaráztam, hogy bár nős vagyok, de most előbb a barátom felé megyek, aki nincs otthon. Kérdésére, hogy ott alszom-e a barátomnál megnyugtattam, hogy nem, hanem már otthon, éjjel.
Kicsit elbúsult és csak annyit mondott újra kihangsúlyozva, hogy szereti a határozott embereket, akik az sem baj, ha dominánsak is. Ráadásul még azt sem bánja, tette hozzá, ha rámenősek vele, de azt igen, ha kicsi(k) és puha(k), amijük van.  Mert neki is nagy és vastag van, azt szereti, kehet érezni hangsúlyozta ki ott és akkor.
Kis türelmet kértem, gyors telefonálás után annyit mondtam már neki, hogy ha megnyugtatja, hogy nem kicsi s nem puha, amit felajánlhatok, akkor szívesen látott vendég lesz, ha velem jön a barátomhoz, ahol kedvére tehetek…  Még tisztáztuk azt is, hogy kettesben leszünk.
Elnevette magát az őszinteségemen, s természetesen jött szívesen velem.
Megérkezve a lakásba, ahogy beléptünk már rám is nézett s közelebb lépve egy gyors puszit nyomott a képemre, majd visszahúzódva várta a hatást, ami nem is maradt el. A szám elé tettem az ujjamat, hogy csendesen, mert bejőve láthatta a szomszédoknál ég a villany, tehát otthon vannak, de halk, határozott hangon utasítottam: - Mezítelenre! Itt és most!
Nem csodálkozott, hanem igyekezve lekapott magáról mindent, még egy húzással, a pantallójával az alsóját is, és ott térdelt már előttem lesütött fejjel, csupaszon. Én pedig meg megismételtem a parancsomat kicsit hangosabban és nyomatékosabban: - Mezítelenre! Itt és most, rögvest! - tettem még hozzá nyomatékul.
Ekkor felkapta a fejét, felnézett rám és láttam nem érti a megismételt parancsomat. Meg volt zavarodva. Hosszas hezitálás után végre halkan megszólalt, rám nézve mereven, de reménykedve: - Uram ennél mezítelenebb már nem tudok lenni. 
Elnevettem magamat és végig nézve rajta azt parancsoltam, hogy álljon fel és forogjon előttem körbe-körbe ott. Alaposan megnéztem, itt-ott meg is érintettem, belemarkoltam a popójába (jó keménynek tűnt) és megmarkolásztam a golyóit (erre kicsit sziszegett, de nem húzódott el) és még a farkincáját is átfogtam a markommal (hagyta). S ekkor újra – mint a papagáj szóltam - hozzá: - Mezítelenre! Itt és most, rögvest!
Elborult tekintettel nézett rámegy ideig. Majd hirtelen felderült a képe (megvilágosodott), elmosolyodott és már térdelt is vissza elém. Nyúlt a nadrágszíjamhoz, hogy kikapcsolja és eresztette le a nadrágomat, kiléptetett abból, előbb levéve a cipőimet, majd felállva az ingemet is végiggombolta, levette az alsótrikóval együtt és utána újra letérdelve a zoknik levétele következett, majd már nem felnézve két oldalon megfogva az alsómat is lehúzta egy mozdulattal, de óvatosan.
Végrehajtotta a parancsomat.
Felnevettem, mert miközben odanyúlt a gatyám lehúzásához úgy tette, hogy megérinthesse a farkamat a gatyámon át, érzékelhesse annak állapotát. Megnyugodott, mert kemény volt. Ezért is volt óvatos a gatyám lehúzásakor.
Továbbra is ott térdelt előttem lehajtott fejjel, majd lassan, halkan felsóhajtott.
Lenyúlva megsimogattam a fejét, a haját és megfogva a fejtetőjénél fogva odafordítottam a szoba ajtaja felé, majd kicsit megbillentve ösztönöztem, hogy menjen be a szobába.
Ott masírozott előttem be, de ott a szőnyeghez érve újra megállt és már felegyenesedett térdelésében.
Ekkor fel is emelte a fejét már, de semmit sem látott belőlem, mert én mögötte maradtam, viszont hátranézni nem mert, ezért egy ügyes csellel újra előre görnyedt, letette a könyökeit, majd közé hajtotta a fejét és úgy próbált hátrasandítani rám.
Én azonban résen voltam, mert közben elmozdultam mellette és rászóltam: - Úgy maradsz!
Azzal elsétálva elővettem az eszközeimet és azok mellől a mesteri fekete gatyámat és pólómat, amiket felvettem, majd visszamenve hozzá feltettem a csukló- és bokabilincseket és a nyakörvet is, amire póráz is került.
Ekkor már újra mögötte voltam és kissé szétrugdaltam a bokáit, majd a térdeit is, hogy nagyobb terpeszben legyenek, így hozzáférhettem a farkincájához és a csüngő, lógó golyóihoz. Kicsit megint élvezettel megszorongattam azokat a markomban és meg is húzkodtam. Ezt követően elővettem a bőr pertliimet és azokkal alaposan szétkötöztem, megkötöztem a golyók töveit, kellő távolságban egymástól azokat, majd a faroktövét is megkötöttem. A végén a farkát végig csipeszeltem fa csipeszekkel alulról és a makkot is összefogtam egy erősebb műanyag csipesszel, hogy ne tudjon hátrahúzódni.
Ilyen előkészületek után következhetett a korbácsolás. Először a hátát, majd a popóit vertem el, utána jutott az oldalairól átverődve a mellkasára is, majd végül az elkötött golyók és farkinca is kapott.
Ekkor már izgett-mozgott, húzódozott és halkan sziszegett is.
(folyt. köv.)