Talán a vágy...

Harmatos nyári estén setét fátyolban úszik
a Hold,
lágy szellő érinti arcodat, a tél a lelkedben mégis konok,
s zord.
Bolyongsz, ténferegsz, helyed nem találod,
ó rég,
Szabad vagy, mégis rab, elvesztél, érzed nemsoká' utolér
a vég.

Talán a szív,
Talán az agy,
Talán az érzés,
Talán a vágy,
Talán valahol vár egy kéz, mely gyengéd, s erős és bosszúálló, de lágy.

Megmutatni félsz, ki vagy, s honnan jöttél,
Te vagy,
Áttetsző burok vesz körül, mely megvéd, de egy érzést
szabadon hagy.
Odaadni üres, mégis vágyakkal teli lelked
félsz,
De vágysz, feszülten figyelsz, legbelül fogságot, rabságot
kérsz.

Talán a szív,
Talán az agy,
Talán az érzés,
Talán a vágy,
Talán valahol vár egy kéz, mely gyengéd, s erős és bosszúálló, de lágy.

Kattanjon hát a bilincs, szoruljon hát a kötél
erősen,
Kínáld fel magad, add át lelked őrödnek, de vigyázz,
hisz ő sem
emberfeletti, isteni képességekkel megáldott lény,
ki maga a fény,
csupán valaki, ki megadja az oly hőn, s régóta áhított
reményt.

Talán a szív,
Talán az agy,
Talán az érzés,
Talán a vágy,
Talán valahol vár egy kéz, mely gyengéd, s erős és bosszúálló, de lágy.