Valóra vált álom.

....Ott ült a kicsi, de forgalmas kávéház egyik sarokasztalánál,egyedül.
Nem volt az nap kedve a társasághoz.Nyűgösen ébredt,feje még tele a zavaros álmaival.
Nem bírt megmaradni a lakásban.Mennie kellett,mindegy hogy hová...Csak céltalanul bele a városba.Elveszni a névtelen tömegben.
A kávézót a belváros egyik szűk kis mellékutcájában fedezte fel.
Szürcsölte az édes,habos kávét és nézte a bejövő embereket.
A férfiakon gondolkozott.
Magában elképzelte azt akinek képes lenne feltétel nélkül alávetni az akaratát,feladni az egyéniségét...feloldódva a férfiéban.
Elképzelte a haja,a szeme színét,a magasságát,az öltözködési stílusát....majd hirtelen rádöbbent,hogy teljesen mindegy,hogy milyen,csak a kisugárzásával és a fellépésével felkeltse a figyelmét.Először...mert ez lenne az első lépés,majd ha már megvan a szikra,a többi úgyis jön magától.
Túl volt már néhány kemény csalódáson.Pár kapcsolatára azt hitte...ez a szerelem...pedig annak a gyönyörű érzésnek a közelében sem volt egyik sem.
A pasik zöme,csak a testét akarta.Ha már megkapta,másnap vagy még az nap le is lépett.Igaz,a nőnek óriási szexuális kisugárzása volt.
A saját sógora mondta egyszer:-"Nem vagy az a klasszikus szépség,de a szexuális kisugárzásod 100 pasiból 99-et megbolondít"!!
Hát sokra ment vele....
Hirtelen az ajtóra esett a pillantása.
Egy férfi lépett be rajta.
Feltűnő jelenség volt.
Magas,izmos test,vonzó arc,fekete divatosan...majdnem katonásan felnyírt haj,elegáns sötétbarna ing,Ugyanolyan színű nadrág és cipő.Szürkéskék szeme kutatón nézett körbe a helyiségben,mintha valakit keresne.
Pillantása találkozott a nőével.A nő úgy érezte,mintha a férfi a veséjébe látna.Zavartan lehajtotta a fejét.
Mikor újra felnézett,látta,hogy a férfi a vele szemben lévő apró kétszemélyes asztalkánál ült.Pontosan vele szemben...pár méter távolság volt köztük,de a nő csak centiknek érezte.
Forróság fogta el,maga sem tudta,hogy miért.
TUDTA,...hogy ez a férfi az akit az előbb annyira elképzelt a gondolataiban.
Hogy honnan és miért,....nem mindegy?? Csak érezte a belsőjében,minden idegszálával,hogy ez a vadidegen férfi,az akiről álmodozott.
A férfi is őt bámulta.Nem tolakodóan mustrálva,inkább magabiztosan, a nőre levő,elsöprő hatása tudatában.
Halkan szólalt meg,a nő mégis tisztán értette a szavait.
-Ülj ide hozzám.
A nő,mintha megbabonázták volna,felállt és odalépett a férfi asztalához.Nem ült le.Valamiért nem mert.Furcsának érezte,de engedélyre várt.
A férfi felállt és kihúzta a mellette lévő széket.A nő gondolkodás nélkül helyet foglalt.
-Vársz valakit?-kérdezte a férfi.Hangja akár a bársony.
-Nem-mondta halkan a nő.
A férfi észbontóan elmosolyodott.
-Már nem is.Itt vagyok!Nem tudtad,hogy jövök,de jöttem...és most elviszlek magammal.Van ellenvetésed??
A nő megrázta a fejét.
-Tessék??Nem hallottam!!-a férfi hangja most pengeélesen vágott.
-Nincs ellenvetésem.Veled akarok menni!Bárhová viszel, tudom,hogy vigyázol rám.
Nem tudta,hogy miért mondta ki ezeket a szavakat,de úgy érezte magát,mintha el lenne varázsolva.
-Bízhatsz bennem.Csalódtam volna,ha nem ezt mondod-mosolygott rá melegen a férfi.
A nő ettől a mosolytól oldódott fel igazán.Már nem félt,nem volt bizonytalan.Mikor a férfi felállt és elindult,ment utána.
Három napot és éjszakát töltöttek együtt.A férfi a szex olyan titkaiba avatta be,amiről a nő álmodni sem mert.
Felismerte,hogy élvezi a fájdalmat a kéjjel vegyítve,hogy térdelve a férfi előtt is NŐ tud maradni,mert a férfi elhitette és megértette vele,hogy az is!!Kedvesség,szigor,gyönyör,nevetés,sírás és sikolyok!Simogatás és korbácsütés!Ezek jellemezték a három csodás napot.Mindketten élvezték az együtt töltött órákat,de egyik délután a férfi utasította,hogy öltözzön fel,mert kiteszi a kis kávéház előtt.
A nő döbbenten, zokogva könyörgött,hogy ne tegye...Vele akar maradni,de a férfi kedvesen,de határozottan mondta:
-Ennyi adatott!Légy boldog,hogy átélhetted és őrizd meg az emlékét ennek a néhány napnak!Én is ezt teszem!
Most már más vagy!Már tudod ki vagy és mire,kire vágysz!!
Én csak megmutattam az utat......
A nő csak bámult a férfira, de végül megértette a szavait.
-Köszönöm-mondta könnyekkel az arcán,mikor a férfi lefékezett a kis belvárosi utcában,és kisegítette a kocsiból.
-Látlak még?-kérdezte zokogva.
-Talán-mosolyodott el sejtelmesen a férfi.Megcsókolta a nő könnyáztatta arcát,majd hátra sem pillantva elhajtott.
A nő sokáig nézett a távolodó autó után.Nem tudta,hogy mi lesz tovább,csak annyit,hogy amit átélt...azt fogja keresni ezután mindig és mindenkiben.