Úrnőm visszavár II. rész

A bőrönd kinyílt és a tanárnőm mosolygó arca fogadott. Pórázon kivezetett a hátsó udvarra, ami magas fallal volt körbevéve, hogy mindent eltakarjon a kíváncsi szemek elől, s középen egy teniszháló állt.
Nem volt semmi komoly feladatom. Amíg a gazdám, és a tanárnőm mezítláb ugrándozva játszottak egymással, addig nekem csak figyelnem kellett, és ha elgurult a labda oda kellett szaladnom érte, és oda vinni egyiküknek. Az egyetlen része a feladatnak, ami miatt úgy éreztem, hogy még mindig szolga státuszban voltam, hogy amikor épp nem volt dolgom kutyapózban kellett ülnöm. Ja, és csak egy bokszer lehetett rajtam. Így telet az idő, s vártam a parancsokat az árnyékban.
Amikor már kellően kifáradtak meg is kaptam a feladatokat. Leültek két székre és nekem a számban kellett oda vinnem nekik a papucsot. Már akartam volna a gazdám lábára feltenni a papucsot, amikor a tanárnőm jó erősen ráütött a fenekemre.
- Rossz kutya. Nem! Nem! – majd úgy meglökött, hogy a hátamra estem, ekkor pedig a talpát az arcomba nyomta. – Szerinted a tiszta papucsunkat, ilyen koszos lábakra fogjuk felvenni? Nézd csak meg! Csupa föld és fű.
Így aztán úgy folytatódott a dolog, hogy négykézláb álltam és egyik kezemmel a gazdám egyik lábát fogtam, míg a talpát a nyelvemmel tisztítottam. A tanárnőm pedig elégedetten pihentette addig a lábait a hátamon.
- A lábujjakat is alaposan! – lökte oda nekem néha.
El is kezdtem nyelvemmel körbecikázni a gazdám ujjait, aki ezen felkacagott. S amikor az egyik lábával végeztem ráadtam a papucsot, és jöhetett a következő, majd utána cseréltek, és a tanárnő lábait kellett fényesre nyalnom.
Nem gondoltam, hogy a gazdám és az úrnőm után találhatok még jobbat. Ahogy épp az egyik vörösre festett lábkörmét fényesítettem, akkor döbbentem rá, hogy ez a nő valamit nagyon tud. Nyalogatás közben fel-alá táncoltatta a talpát, ami egyszerűen megbabonázott.
Már rég tiszta volt a talpa, de nem hagyta, hogy befejezzem. Addig kellett nyalnom, amíg ki nem szóltak a házból, hogy ebéd. A tanárnőm, a pórázomnál fogva bevezetett, és a bőrönd helyett a saját szobájába vitt be. Kiment, majd miután megebédelt, visszajött egy nagy tál meleg pépes étellel, amit elém rakott. Már épp bele akartam kezdeni, amikor belemártotta mindkét lábát.
- Jaj de jó ez a finom meleg a talpacskámnak, ezután a kemény tenisz után!
Ezzel el is kezdte ide-oda mozgatni a lábujjait benne. Elterült az ágyon, de a lábak továbbra is a tál tartalmát kavargatták. S mikor már kihűlt, csak akkor engedte meg, hogy leeszegessem a talpairól, az a hideg, de amúgy valóban finom furcsaságot. Igazából jól esett, de csalódott voltam, azt gondoltam, hogy perverzebb lesz ez a leányzó, és valami kreatívabbat talál ki, mint hogy megint a talpát nyalogassam. De persze még mindig az elején voltunk a dolgoknak.