Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Találkozás

Törölt felhasználó
2010. 05. 23. 08:07 | Megjelent: 670x
A Lány és a Fiú mentek az utcán. Még nem tudták, hogy sorsuk egymás útjába fogja terelni őket. Szép koranyári nap volt, a nap szépen sütött, de még nem volt nagyon meleg. A Lány sétált, céltalanul, nem tudott magával és az idejével mit kezdeni. Csak sétált, meg megállat egy-egy kirakatnál, csodálta a szebbnél-szebb ruhákat. Egyszer csak megállt egy fehérneműbolt előtt. Tulajdonképpen nagyon szerette a szép és izgató fehérneműket, csak egy problémája volt, nem volt kinek felvegye. Már nem is emlékezett, hogy mikor volt férfival. Ez valahogy emlékeibe veszett, és tudta, ennek az az oka, hogy még soha nem volt igazi férfival. Voltak kapcsolatai, ilyenek is olyanok is, volt akivel el is tudott tölteni hosszabb időt, de volt, akivel csak kifejezetten a szex miatt jött össze. De soha nem kapta meg azt, amire vágyott. A vágy már régóta kínozta ölét. A Lány szégyenlős és meglehetősen gátlásos volt, holott külsejében semmi olyan nem volt, ami ezt indokolta volna. Arra soha nem lett volna képes, hogy az utcán odamenjen egy férfihoz és megszólítsa. Nem csak gátlásossága miatt, de neveltetése miatt sem. Most ott állt a fehérneműbolt előtt, és nézte a szebbnél szebb melltartókat, bugyikat. Ilyen tekintetben nem volt modern, tangát még soha nem vett föl, de nem is igen tudta volna elképzelni, hogy rajta olyan bugyi legyen, ami a fenekét nem takarja. De ahogy ezekre a dolgokra gondolt, mégis, elkezdett bizsergést érezni a testében. Nem tudni, ezt mi okozta, talán a kellemes langyos időjárás, vagy a gondolatai? Nem tudta ő maga sem. Valami mégis megindította lábait, és bement az üzletbe. Ott nagyon kedves eladólányokkal találkozott, amitől nagyon megkönnyebbült, mert nekik könnyebben el tudta mondani, miért ment be. Dadogva, reszkető hangon mondta el kívánságát, de a lányok ott nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Rövid idő múlva és némi próbálgatás után végül találtak neki egy olyan darabot, ami nagyon izgató, szexis, volt, és a Lány is el tudta fogadni. Szíve dobogott, majd kiugrott a helyéből. Hirtelen megkérdezte, hogy volna-e rá lehetőség, hogy ott felvegye és úgy menjen el. Ahogy kimondta, meg is ijedt saját magától, de már nem lehetett visszaszívni. Így hát a lány az új bugyiban és melltartóban ment el. Folytatta sétáját. Ugyanúgy minden cél nélkül csak sétált, nem is tudta, merre megy.


Közben a Fiú is csak ment. Ő is céltalanul rótta az utcát. Ő egészen más problémával küzdött. Ő nem volt sem gátlásos, sem szégyenlős. De éppen most volt vége egy kapcsolatának, ami igen komolynak indult, de sajnos a lány az ágyban nulla volt. Emiatt sokat veszekedtek, a Fiú többet szeretett volna, szerette volna, ha a lány többet enged meg neki, de a lány nagyon prűd volt. Végül a sok veszekedés, kudarc és felsülés miatt a kapcsolatuk megszakadt. A szakítás közös döntésük volt, de a Fiúnak nagyon fájt. Így hát bánatosan lehajtott fejjel rótta a macskaköves utat. Megállt az egyik híd közepén, nézte a rohanó folyó vizét. Támasztotta a korlátot, és arra gondolt, nekem végem van, az életem romokban hever, minek élek én? Elkezdett felmászni a korlátra, azzal a szándékkal, hogy leugrik.


A Lány ekkor ért oda a híd közepére. Rákiáltott a Fiúra: Ne! A Fiú nem zavartatta magát, csak mászott feljebb, elhatározása végleges és megmásíthatatlan volt. A Lány ismét kiáltott: Ne tedd! A Fiú oldalra nézett és megpillantotta a Lányt. Majd elfordította fejét, semmi különös, gondolta, se nem szép, se nem csúnya. A Lány közben futva közeledett a Fiúhoz. Ismét rákiáltott: Ne, kérlek ne! És odanyújtotta a kezét és megfogta a Fiú kezét. A Fiú ismét ránézett, most egyenesen bele a Lány szemébe. A Lány érintése és a szeméből áradó élet megbabonázta, szinte hipnotizálta. Öntudatlanul lemászott a korlátról és mint aki részeg vagy kábult, elindult kéz a kézben a Lánnyal. Később mikor visszagondolt erre, nem tudta miért teszi ezt, soha nem tudta megmagyarázni. Csak ment a Lány után, ő szinte húzta maga után. Nem tudta merre mennek, csak ment, csak ment. Majd egyre ismerősebb és ismerősebb házak tűntek fel. A Fiú kábulata csökkent, kezdett felébredni ebből a különös álomból, de furcsa mód, mégsem akaródzott elengedni a Lány kezét, hagyta magát vezetni tovább. A környezet egyre ismerősebb volt, és Fiú hirtelen rádöbbent, hogy ő itt lakik. Ott, abban a szemközti házban. Húzta volna maga után a Lányt, de ő is valami megmagyarázhatatlan okból arra ment. Honnan tudhatja, kérdezte magában a Fiú. Az nem lehet, hogy ő is itt... A Lány céltudatosan ment a ház felé, ahol a Fiú is lakott. Ő sem tudta, hogy a Fiú ott lakik, még sohasem látta. A Fiú sem őt. Testükben furcsa érzések tomboltak, a Fiú és a Lány önkéntelenül közelebb húzódtak egymáshoz, ahogy közeledtek az ajtóhoz. A Fiú már teljesen magához tért, de valahogy annyira álomszerű volt az egész történés, hogy nem hitte el. Nem hitte el saját szerepét, gondolkodni nem tudott, és annak ellenére, hogy már nem volt kábult, szinte robotként viselkedett. A Lány lénye teljesen elvarázsolta, akaratát maga alá gyűrte, pedig a Lány nem volt erőszakos vele. Gyengéd volt, érintése, mint puha bársony, ölelte körül a Fiú kezét. Később, mikor a Lány visszaemlékezett, emlékezett, hogy ugyanezt érezte. Ő is, mintha álom lett volna, mintha alvajáró lenne, ment az úton, kezében a Fiú kezével. Számára is megmagyarázhatatlan volt, hogyan kerültek oda, ahhoz a házhoz, ahol lakik. Ő is azt gondolta, honnan tudja? Nem tudta, hogy a Fiú ott lakik. A Lány teste egyre forróbb és forróbb volt, hatalmába kerítette a vágy. Öle tüzelt, alsó ajkát beszívta és gyöngyház fogaival harapdálta. Felizgult, a Fiú érintésétől és közelségétől. Soha ilyen vágyat még nem érzett, de valahogy meg ijedt ettől. Eltávolodott a Fiútól. De a Fiú már nem engedte. Titkon lelkében érezte, hogy soha nem fogja már elengedni. Amikor a Lány megmentette az életét, olyan kapocs, olyan erős lánc bilincselte össze szívüket, ami elszakíthatatlan lett. A Fiú magához húzta a Lányt. Szemébe nézett. Szemeik közt, mintha szikrák szaladtak volna át a térben, ám e szikrákat csak ők látták. Álltak egymással szemben, nem tudtak betelni egymás látványával. Csak nézték egymást percekig, az idő lelassult, szinte megállt. A madarak szárnycsapásait is láthatták volna, ha tudomást vesznek az őket körülvevő világról. De számukra már nem létezett más, mint a Lánynak a Fiú, a Fiúnak a Lány. Majd lassan megmozdultak, testük közelített egymáshoz, kezeik egymás testére találtak, ölelték egymást, kezeikből áradó forróság égette testüket. Majd ajkaik is egymásra találtak, csókolták egymást, földöntúli boldogságot éreztek szívükben. Még mindig a ház előtt álltak. Hirtelen magukhoz tértek, kissé megrettenve az érzékeiket uraló érzésektől, ismét elengedték egymást. Ez olyan kínt okozott számukra, hogy azonnal ismét egymásra talált kezük és egymásra talált ajkuk is. Csókolták egymást és ekkor lelkük már nem csak titkon tudta, hogy ők egymáséi. Nem csak lelkük tudta, de testük is. Száj szájra tapadt, szinte megfullasztották egymást, szívük úgy vert, mint egy ijedt kismadáré. Hosszú percek után aztán ajkuk elengedte egymást. Egymásra mosolyogtak és elindultak a ház felé. Nem volt szükség szavakra, mind a ketten tudták, hogy mi fog történni, és nem bánták. Szavak nélkül is megértették egymást. Elég volt egymásra nézniük és pontosan tudták, a másik mire vágyik. A Fiú szorosan megragadta a Lány kezét és vezette. Bementek a házba és felmentek a Fiú lakásába. Testük már szinte felforrt a forróságtól. Ölükben érezték a vágyat, de még meg kellett tartóztatniuk magukat. Neveltetésük olyan gátlásokkal ruházták fel őket, ami szinte elzárta az utat vágyaik elől. A Lányt gátlásossága és szégyenlőssége arra késztette, hogy elmeneküljön, esze ezt mondta neki, de sem szíve, sem öle nem engedte, hogy a tiszta ész diadalmaskodjon. Megtört. Engedte a fiú kezének, hogy simogassa, becézgesse, engedte, hogy ajka végigkóstolja arcát, édes ajkait. A Lány izgalma egyre fokozódott, melle hullámzott, légzése egyre nehezebbé vált. A Fiú finom keze még a ruhán keresztül is olyan érzésekkel töltötte el, amit még nem érzett. Majd a Fiú lassan vetkőztetni kezdte a Lányt, közben csókolta és csókolta, ahol csak érte. A Lányról levette blúzát és nadrágját, mígnem a Lány bugyiban és melltartóban állt előtte. A Fiú meglepődött, mert a Lány konzervatív külsejéből nem gondolta volna, hogy olyan fehérnemű van rajta. A Fiú a Lány háta mögé ált, egyik kezével simogatta a mellét, másik kezével a Lány lába közé nyúlt és a bugyin keresztül dörzsölte a puncit. Közben csókolgatta a Lány nyakát, belenyalt fülébe. A Lány már teljesen feladta, tudta, hogy bármit megtesz a Fiúnak, csak szeresse őt. Szemét becsukta, kezével irányította a Fiú kezét, fenekével a Fiú ágyékához tapadt. Érezte, hogy a Fiú sem közömbös iránta, érezte, ahogy tagja egyre nagyobb és keményebb. Ekkorra már minden gátlását levetkőzte, fehérneműje már csak kínt okozott testén, kapkodva dobta le bugyiját és melltartóját és úgy állt a fiú előtt, ahogy világra jött. A vágy már annyira a hatalmába kerítette, hogy kezei magától útjukra keltek, vetkőztetni kezdte a Fiút. Türelmetlenül, kapkodva vetkőztette a Fiút. Végül egy mozdulattal lerántotta a Fiú alsónadrágját is, és ettől a Fiú már hatalmas és kemény vesszője az arcába csapott. Különös, bódító illat áradt a Fiú farkából, ami arra késztette a Lányt, hogy megfogja, majd a szájába tegye. A Lány még soha nem csinált ilyet, de felizgult teste követelte, hogy tegye meg. Szájába vette a Fiú farkát, és szopni kezdte. A Fiúnak is meglepetés volt ez, mert korábbi szerelmei sem tették meg ezt neki. Kissé félt is ettől, teste izgatott volt, égett, de éppen ezért izgalma már nem volt fokozható.
A Fiú gyengéden a Lány vállára tette a kezét, lenyomta a Lányt a földre. Közben végig a szemébe nézett. Különös dolgot érzett. Keze önkéntelenül is simogatni kezdete a Lányt, ahol érte. Csókolta száját, szájába vette a Lány mellbimbóját és szopni, szívni kezdte. A Lányt hihetetlen érzések öntötték el, bőre libabőrözni kezdett, lélegzése szaggatottá vált. Háta ívben meggörbül, szinte belenyomta mellét a Fiú szájába. A Fiú keze közben a Lány hasát simogatta, majd lassan, öntudatlanul lejjebb vándorolt, lassan a Lány vénuszdombját simogatta. A Lány élvezete, izgalma egyre fokozódott, szemét becsukta, arca kipirult, keze ökölbe szorult. Torkából egyre mélyebb hörgés tört elő, ahogy a Fiú az ágyéka felé haladt. Úgy érezte, mintha valahol máshol lett volna, mintha a mennyország kapuja felé haladt volna. A Fiú végül rátalált a Lány puncijára, ami a felfokozott izgalmi állapot miatt már nedves volt. Lágyan simogatni, masszírozni kezdte. Mutatóujja rátalált a csiklóra és puncinedvvel síkossá tett ujjával először lágyan, majd egyre keményebben dörzsölni kezdte. A Lány öléből elindult egy érzés fel, a testén keresztül, felfelé egészen az agyáig. Lassan haladt, minden testrészét teljesen átjárta. Az érzés végül elért a Lány agyáig, ahol robbanásszerű orgazmust okozott. A Lány úgy étezte, hogy megsemmisül, felrobban, teste darabokra szakad. A Fiú nem hagyta abba. Lassan a Lány öléhez hajolt, kinyújtotta a nyelvét és ahogy a Lány elélvezett, lassan, alig érintve, megnyalta a Lány punciját. A Lányt orgazmusa tetőpontján érte egy újabb érzés, ami túllökte az eddig érzékelt csúcson. A Lány hangosan felsikoltott. A Fiú kegyetlen volt. Tovább nyalta a már elkínzott testet. A Lány dobálta magát, ahogy újabb és újabb orgazmusok járták át testét, mindegyik egyre erősebb és erősebb volt az előzőnél. Végül a Fiú megkegyelmezett a Lánynak, és abbahagyta. A Lány hálásan nézett a Fiúra. A Lány zihált, levegőt alig kapott. Teste remegett és arra vágyott, hogy viszonozza, amit a Fiútól kapott. A Fiú feküdt, ezért a Lány ráhajolt a farkára, miközben végig a szemébe nézett. Bekapta a Fiú farkát. Gátlásai ekkorra már teljesen feloldódtak, már nem volt semmi, amit nem tett volna meg. Lassan érzékien szopta a Fiú farkát, közben figyelte a Fiú reakcióit. Félreérthetetlen volt, hogy a Fiú élvezi, amit a Lány csinált, farka egyre nagyobb és keményebb lett. A Lány szopta a faszt, szopta, nyalta, szívta. A Fiú nagyon élvezte, légzése elnehezült. A Lány folytatta a farok kényeztetését, majd váratlanul, maga sem tudta miért és hogyan, mutatóujját a Fiú feneke lyukához tette és simogatni kezdte. A Fiú felnyögött és testét a Lány felé nyomta. A Lány folytatta, mert tudta, hogy a Fiú élvezi. Simogatta tovább a Fiú feneke lyukát, majd lassan bedugta az ujját. A Fiú azt hitte megsemmisül, testében mintha ezer hangya futott volna szét, úgy áradt szét a kéj. A Lány belülről masszírozni kezdte a Fiút. A Fiú farka teljesen megduzzadt, tudta, nem fogja tudni tartani magát. Légzése felgyorsult, farka töve megduzzadt, és elindult a spermafolyam. A Lány először meglepődött a szájába erőszakosan betörő kesernyés folyadéktól. Ami csak ömlött és ömlött. A Lány kénytelen volt lenyelni, mert kiengedni nem akarta a szájából. A Lány szívta tovább a Fiú farkát, kiszívta belőle az utolsó cseppet is.

A Fiú és a Lány továbbra sem szólt egymáshoz, szavak helyett a tekintetek, a szemek beszéltek. Ismét a Fiú volt a soros. A Fiú felugrott és a fürdőbe sietette. Hamarosan megtalálta, amit keresett. A megtalált flakonból a krémet a kezébe engedte, felmelegítette, hogy ne legyen kellemetlen. Lassan masszírozni kezdte krémes kezével a lány mellét, hasát, egész felsőtestét. A Lány ismét reagált a simogatásra, a Fiú a krémes kezével simogatta, kényeztette a Lány mellbimbóját, ami ismét megduzzadt, és hamarosan keményen állt. A Lányban ez megint ismeretlen érzéseket keltette, de egyáltalán nem volt kellemetlen, sőt valami melegséget érzett, ami megint szétáradt a testében. A Fiú folytatta. A Lány egész felsőteste ragyogott, fénylett a krémtől. A Fiú lassan ismét lejjebb haladt, elért a Lány hasáig, és még lejjebb. Csak simogatta, masszírozta a Lányt hosszú perceken keresztül. A Lány ismét orgazmus közeli állapotba került, de addig nem tudott eljutni. A Fiú erőszakos ujja egyszer csak behatolt puncijába. Követelőző ujja dugni kezdte a Lányt, majd második és harmadik ujja is behatolt a Lány kitágult puncijába. A Fiú ujjai egyre keményebben dugták a Lányt, majd rátaláltak a Lány G pontjára és azt kezdték dörzsölni. A Lány földöntúli boldogságot érzett, ajakai harapdálta. Akkor nem volt tudatánál, de amikor később visszagondolt erre az érzésre, mindig elöntötte testét a forróság és ágyékában ismét érezte a Fiú ujjait. A Fiú aljas volt. Nem hagyta ennyiben a dolgot. Mikor a krémért ment, mást is beszerzett. Most óvatosan a kezébe vette. Keze kellően krémes volt, így könnyedén be tudta krémezni a golyófüzért, amit használni akart. Ujjai fokozták a tempót, de a Fiú vigyázott, hogy a Lány ne élvezzen el. Bal kezével óvatosan a golyófüzért a Lány fenekéhez nyomta és óvatosan elkezdte betolni. A Lány meglepődött, de tudata nem fogta át, hogy mi történik vele. Teste annyira vágyta az élvezetet, hogy már bármit megtett volna. A Fiú lassan óvatosan dugta be a golyókat a lány fenekébe. Minden golyó behatolásakor a Lány aprót sikkantott. A Fiúnak figyelni kellett, hogy ettől a Lány ne élvezzen el. Végül az ötödik golyó is bekerült a Lányba. A Lány azt érezte, hogy teljesen kitölti valami, de mivel szeme csuka volt, nem tudta, mi került belé. A Fiú fokozta ujjai munkáját, egyre gyorsított, egészen addig, amíg látta, hogy a Lány pillanatokon belül elélvez. Ekkor Megfogta a golyófüzér végén lévő karíkát, és elkezdte kihúzni a golyókat a Lány fenekéből. A Lányt egyszerre érte el a puncijából és fenekéből kiinduló orgazmus, üvöltött és sírt az átéltektől, egyszerre. Egész teste vörös volt, annyira kipirult.

Legalább egy órát feküdtek egymás mellett, szótlanul, egymás kezét fogva.
Majd a Lány keze ismét útjára indult. Simogatni kezdte a Fiú ágyékát, majd maikor megérezte, hogy a Fiú teste válaszol az érintésre, kezébe vette a Fiú farkát és először gyengéden, majd egyre keményebben verni kezdte. A farok hamarosan megtelt vérrel és ismét teljes pompájában díszelgett. A Lány lassan felemelkedett. A Fiú csípőjére ült, és puncijával kezdte masszírozni a Fiú farkát. Majd mikor már saját teste nem bírta, a Fiú farkát puncijához tette és lassan ráereszkedett. Lassan csúszott lefelé, hogy minél tovább élvezze a behatolást. Lassan, milliméterről milliméterre haladva fogadta magába a Fiú legszebb testrészét. A Lány lovagolni kezdett a Fiún, közben mellét izgatta. Mellbimbói, mint két kis pálcika meredtek előre. A Lány gyorsított mozgásán, hüvelye belül hullámzani kezdett, ahogy a közelgő orgazmust érezte. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott fel és le. Az orgazmus visszavonhatatlanul érte el testét, görcsökbe rándulva élvezett, puncija belül, mint a satu fogta körbe a Fiú farkát. A Fiú is ebben a pillanatban ért el a csúcspontra és magját a Lány testének mélyébe ürítette. A Lány fáradtan rogyott le a Fiú testére.


A Lány a boldogságtól sírni kezdett. Könnyei patakzottak szeméből, a Fiú arcát áztatták. Ő csókolni kezdte a Lány arcát, itta a sós könnycseppeket. A Fiút is hatalmas boldogság járta át, egészen úgy érzete, mintha valahol máshol lenne. Megszűnt számára az idő, a tér. A Lány testét rázta a zokogás, a Fiú csitítgatta, simogatta, vigasztalta. Végül a könnyek elapadtak. A Lány és a Fiú közt eddig egyetlen szó sem hangzott el, szavak helyett az érzések, a szemeikből áradó fény beszélt. De most a Fiú úgy érzete meg kell szólalnia. Megszólalt, de nem szavakkal beszélt, csak értelmetlen töredékek hagyták el ajkát. A Lány mégis úgy érezte, hogy mindent ért, amit párja mondani akar neki. Megnyugodott, arca kisimult, mosolygott. Simogatta a Fiú arcát. Beszélgetni kezdtek, először eme furcsa, értelmet mások számára nélkülöző szavakat tartalmazó nyelven. Hamarosan azonban normális emberi nyelven kezdtek el beszélgetni. Félszavakból is megértették egymást. Elmesélték egymásnak életük történetét. Közben testük egymáshoz tapadt, érezték a másikból áradó forróságot. Sokat beszélgettek, órákon át. Úgy érezték, mintha mindig is ismerték volna egymást. Nem értették, hogy lehetséges ilyesmi. Mi lehetett az az erő, ami egymás útjába vezérelte őket, és éppen így, éppen ekkor. Nem értették, miért nem találkoztak eddig, pedig egy házban laktak. Egyikük sem hitt a sorsban, sem istenekben. Nem hittek a véletlenben, most mégis ez a nem hitük megingott. Ilyen véletlen nincsen, mondták egymásnak. De közben érezték, hogy valamilyen külső erő vezette lábaikat ma, és biztosan ez az erő volt, ami korábbi életüket is arra vitte, amerre haladt. Megismertette őket a fájdalommal és a szenvedéssel is, de csak azért, hogy most még jobban tudják, mi az: szeretni. Tudták, hogy soha nem fogják a másikat elhagyni, a világon olyan erő már nem létezhet. Egy végtelen erő kovácsolta őket össze. Habár nem hittek istenben, mégis úgy érezték, hogy isten tenyerén ültek, akkor, ott.

A Lány már nem is ment el a Fiútól, csak arra az időre, amíg kevés cuccát, pár ruháját levitte hozzá. Megkezdték közös életüket.



Hozzászólások (4)

A hozzászólások belépés után olvashatók.