Leigázás és felszabadítás

- Szeretnél megint? - nézett rám és kérdezett az a gyönyörű, barna hajú barátnőm. Pillantása kedves volt, de töltve gúnnyal is, mintha nevetséges lennék a szemében, de ugyanakkor szeretne is.

- Ez minden vágyam - mondtam

- Nem megy. Nem amíg meg nem tanulsz kérni. - nevetett ő kegyetlenül-nem leszek azé, aki birtokolni akar. Inkább én birtokollak téged.

- Hogyan kérjek?

- Először is: most azonnal leveszel mindent. Igen, jól hallottad. Itt egyedül én viselhetek ruhát

Kénytelen voltam lehúzni a pólómat és aztán a nadrágomat is. Ő is átöltözött és visszajött.

- Az alsót is, de azonnal!

Ledobtam azt is, és végül teljesen meztelenül álltam előtte. Fitymálva, kaján mosollyal az arcán, végigmért. Pillantása megakadt a péniszemen. Izgatott lettem és az elkezdett nőni.

- Nahát a farkincád... Ki engedte meg?

Megragadta a heréimet, és megszorította őket.

- Élvezed mi? Fel akarod állítani? Egyelőre nem... Dugd vissza... Próbáld meg újra kicsivé tenni... Rossz fiú! Hát hölgyek jelenlétében is mutogatod? - nevetett, és én elszégyellve magam tettem a lábam közé a péniszem.

- Na most térdre!

Megragadott és térdre kényszerített. Behívta a kutyáját, leszedte róla a nyakörvet és kiküldte.

- Cézár helyébe most más lép egy kicsit. Mi vagy te???

- Mi lennék? - kérdeztem megrökönyödve

- Rossz válasz... Hímringyó... ( így hívlak, mert így még megalázóbb )? A rabszolgám vagy... A kutyám, érted? Azt csinálok veled, amit akarok. Amit a női szeszélyem diktál. És te nem ellenkezel. Büszke férfi vagy, mi?

- Igen... - válaszoltam, erre a vállamnál fogva lenyomott a földre, a lába elé.

- Ezen segíthetünk... Alázatra tanítalak... Kutyuskám! - és ezzel a nyakamra csatolta a durva kinézetű, szöges nyakörvet.

- Mint egy igazi kutya! Most ugye már másképp nézel ki, mi? Mint egy kis kedvenc! - szólt és megragadta a pórázt. Keményen megrántotta a nyakam.

- Négykézláb!

Négykézlábra álltam, és ő elkezdett vezetni. Megtorpantam volna, de ment tovább, és megrántotta a pórázt, és a nyakamnál fogva előrendültem. Kénytelen voltam szorosan követni a lépteit. Kimentünk a fallal körülkerített udvarra, ahol senki se láthatott. Nyári este volt.

- Most egy kicsit játszunk.

El kellett hoznom a fogaim között tartva a levetett szandálját. Aztán műcsontot is dobált, és vissza kellett hoznom. Parancsszavakat mondott. Ülnöm kellett és pitiznem, mint egy kutyának. Nagyon megalázott és a póráz rángatása, a négykézlábon való mászkálás, így megpróbáltam ellenállni.

- Rossz kutya! Engedetlen vagy?

- Elegem van!

- Hogy beszélsz velem? - ragadott meg a hajamnál fogva. ,, Abba hagyjuk?? - súgta a fülembe. Valahogy izgatónak találtam a helyzetet. Felizgultam, és ezért nemet mondtam. Rögtön folytatta. A szandáljához nyomta a fejem a hajamnál fogva.

- Ezentúl úrnőnek hívsz... Nagyságos úrnőnek... Vagy úrasszonynak... Add meg a tiszteletet! Te csak a talpnyalóm vagy, tekintsd magad háziállatnak! - arcán a mosoly kegyetlen volt.

- Igenis...úrnőm!

- Én pedig téged.... hmm... rabszolgának, kutyámnak, és egyáltalán bárminek, amit csak kigondolok. úgyhogy jobb, ha mindegyik névre hallgatsz. Mert az én kezemben van a póráz, és a te a másik végén vagy... férfi! Azért vagy, hogy szolgálj engem... Most pedig megadod nekem a kellő tiszteletet és megcsókolod a lábam....

Kénytelen voltam szám először a szandál azon részére tenni, ahol a lábát tartó bőrszalagok futnak keresztbe. Aztán megcsókoltam a meztelen lábfejét. Utána leült egy székbe, és a szandál talpait kellett nyalnom. Végül a hosszú sarkokat. Közben megrántotta a pórázt, mert nem eléggé hevesen csináltam és egyfolytában nézett rám, gúnyosan.

- Ugye jó tisztítani az úrnőd cipőit? Örülj neki, hogy megengedtem! Legközelebb csizma lesz rajtam. De látom, eléggé tüzes vagy még, nem törődsz bele a sorsodba. Pedig szolga leszel, ezt jegyezd meg! - bilincseket és láncot vett elő, és összeláncolta a kezeimet.

- Most már majdnem védtelen vagy rabszolga!

Miközben négykézláb voltam, rámtette a lábát, és a földre nyomott. Szandálja talpa a tarkómnál volt, arcomat a fűbe, egészen közel a földhöz nyomta. Majd megragadta nyakörvemet, és felrántotta a fejem. Felhúzta fekete bőr szoknyáját, és nedves puncijához nyomta az arcom.

- Nyalj amíg el nem élvezek! Járjon a nyelved, szolga!

Nyaltam egészen addig, amíg többször is el nem élvezett. Hajamnál fogva tartotta ágyéka előtt a fejemet, és közben pálcával verte a fenekemet. Aztán hátam mögé került, a pórázt is meghúzta, és a heréimet a kezébe fogta. A péniszemre csipeszeket tett, és azt is megpálcázta. Aztán szandálja talpát a fenekemhez nyomva a földre lökött. Majd megragadta a pórázt, és bevezetett a szobába újra.

- Sokat voltál engedetlen a te jóságos úrasszonyodhoz. Ezért most megmutatom, hogy ki az úr és ki a szolga. Nehogy azt gondold, hogy azért mert nő vagyok, nem foglak megbüntetni!

Négykézláb kellett a korbácsért mennem, és a fogaim közt elhozni neki. Aztán a pórázt az ágy lábához kötötte és engem elkezdett korbácsolni. Az ütések suhogtak a levegőben, és összerándultam, mielőtt a bőrömhöz értek volna. Fájtak, de nem nagyon, inkább éles, izgató fájdalommal. Könyörögtem, hogy kegyelmezzen. Újra és újra lecsapott. A korbács táncolt a bőrömön, úrnőm pedig mosolygott, látva vergődésem. Közelebb jött, én menekültem volna, de a póráz visszatartott, az ő korbácsa pedig elérte a testemet.

- Most pedig megköszönöd! - parancsolt rám.

- Köszönöm úrnőm.

- Ugye nem leszel engedetlen még egyszer? Alázatos leszel, szolga?

- Igen, úrnőm. Te parancsolsz nekem. A talpnyalód vagyok, a kutyád.

- Helyes. Látom, tudod a helyed. Most pedig, mivel már fáradt vagyok, lefekszem. De te a kutyám maradsz, amíg nem elégelem meg a játékot.

Megfürdött és mikor visszatért, a bőrruha helyett fehér átlátszó hálóing volt rajta. Ártatlannak és kedvesnek tűnt. Lefeküdt az ágyba, engem pedig az ágy lábához kötött, természetesen a pórázzal. A bilincset már az előbb levette rólam, de ugyanúgy megalázva éreztem magam.

- Ez a te helyed. Jó kutya légy, és vigyázz úrnődre, míg alszik.



Lekapcsolta a villanyt. Negyed óráig ott feküdtem az ágy előtt, odaláncolva, míg ő forgolódott az ágyon, néha mintha sóhajtozott is volna. Aztán, amikor majdnem elaludtam felrázott. Levette a nyakörvet rólam a pórázzal, és elhajította egy könnyed, nőies mozdulattal.

- Na jól van, azért nem akarlak egész éjszaka itt tartani. Felizgultál? -szólt hozzám. Hangja huncut volt és kedves. Bólintottam. Behívott az ágyba, és átölelt. Megnézte a hátamat is, hogy nyomot hagyott-e rajta a korbács. Nem volt komoly, már nem is éreztem az ütéseket.

- Köszönöm, úrnőm - mondtam, és most komolyan is gondoltam, valóban hálát érezve a nem várt kedvességért.

- Most már nem vagyok az úrnőd. Vége a játéknak, remélem élvezted! - nevetett fel könnyeden, és megcsókolt.

Az előző éjszaka utáni reggelen korán szerettem volna felkelni, még ha ez nem is igen ment. Hétvége volt, de sok dolgom van, úgy éreztem, ezért felkeltem volna az ágyból. Úrnőm, még aludt mellettem. Éreztem kellemes illatát, és testének melegségét. Éreztem, hogy neki, csak neki, mindent megtennék. Uralja a testem, és ami fontosabb, a szívem is. Határtalan szeretet éreztem iránta, de ugyanakkor mégis ott akartam hagyni, és ez nagy bűn volt. Inkább most, mint később, gondoltam, mert akkor már maga mellett tartana.

- Hová mész? - hangzott fel hangja keményen mellettem. Keményebben, mint amit el tudtam képzelni.

- Hát... Dolgom van és tudod...- kezdtem magyarázkodni.

- Igen? És ezt megengedtem? - évődött félig komolyan és tréfásan egyszerre. Éreztem, hogy erősen a markában tartja péniszem. Megszorította.

-És most? Te egy rabszolga vagy... Nem több. Azt hitted, hogy csak egyszerűen itt hagysz? Az engedélyem nélkül? Hát ez a hála? Nyomorult hím! Nehogy azt hidd, hogy azt csinálsz, amit csak akarsz! Megesküdtél, hogy a rabszolgám leszel, és nincs kiút! Azért vagy, hogy szolgálj... Amikor csak akarom!

- Tudom, ... Úrnőm... de meg kell értened...

- Fogd be a szád! Akkor beszélsz, ha kérdezlek! És most szépen lemászol az ágyról.... persze négykézláb... hiszen a szolgáknak az való... és idehozod a nyakörvedet! Aztán a ruháimat, abban a sorrendben, ahogy parancsolom!

Végigmásztam a szőnyegen, és odavittem neki a nyakörvet. Ahogy rácsatolta a nyakamra, simogató kezei végigsiklottak testem felső részén. De csak azért, hogy aztán annál keményebben rántsa meg a pórázt.

- Hozd a bőrruhámat! A nadrágot, a csizmákkal és a kesztyűmmel! ? parancsolta az Úrnőm.

- És ne késlekedj, mert elverem azt a kicsi farkad! Gyors légy ajánlom!

Igyekeztem minél előbb elvégezni, amit parancsolt. Odavittem egyenként a ruháit, és letettem az ágyra.

- Most a lovagló pálcámat! A fogaid között!

Elvette tőlem a pálcát, és lábával lenyomott a szőnyegre. Felállt, és lábát diadalmasan a nyakamra tette, a kezében ütésre emelve a lovaglópálcát.

- Most már engedelmes leszel? Egy féreg vagy, aki csak arra jó, hogy a lábamat legyen hova tennem, amikor a díványon ülök. Beléd fogom törölni a csizmám, és te meg fogod köszönni! Ideje hogy elhidd, hogy én vagyok az úr a háznál! Ezt be is fogom bizonyítani! Vagy talán nem így van?

- Igenis, úrnőm. Így van.

- És mi a feladata a hozzád hasonló hímeknek? Tudod?

- Nem, úrnőm.

- Hogy úrnőjük minden egyes szeszélyét rohanjanak teljesíteni! Boldog lehetsz, hogy szolgálhatsz engem, és hogy kegyes vagyok, és megengedem, hogy nyelveddel tisztítsd a körömcipőmet, vagy bármit, ami a lábamon van!

A nagyobb nyomaték kedvéért Úrnőm pálcájával ütéseket mért a fenekemre, és hímvesszőm se kímélte. Ha az ütés nagyot csattant és megrándultam, még nagyobbat ütött.

-Na most mutasd meg hogy erős férfi vagy! Ilyenkor szűkölsz, mi? De látom a farkad fel mered állítani! Még rabszolgának is szánalmas vagy! Azt akarom hogy tedd magad hasznossá. Végezz el minden munkát a házban. Kezdheted a felmosással.

Még mindig meztelen úrnőm hozzám lépett és kezemre-lábamra láncokat rakott, nyakörvem levette és helyébe egy vaskarikát rakott, amelyet a konyhában rögzített a fűtőtest egyik csövéhez.

- Milyen aranyos vagy így, anyaszült meztelenül, láncokban! Na dolgozz szépen! És vigyázz, nem menj messzebb, mint ameddig a pórázod ér! - nevetett ki gúnyos kacagással, majd a földre lökött. Elkezdtem sikálni a követ a felmosóronggyal. Amikor messzebb mentem volna a lánc hosszánál, a lánc megfeszült, és kemény, szinte fullasztó rántással figyelmeztetett. Közben Úrnőm felöltözött, és a következő, amit láttam, az a magassarkú csizmája volt, az arcom előtt.

- Fényesre! Olyan legyen, hogy enni lehessen róla!!!! - toppantott csizmájával, miközben korbácsával a földre vágott. Szorgalmasan sikáltam a konyhakövet, amíg teljesen tiszta nem lett. Úrnőm megvizsgálta, és megfelelőnek találta

- Kezdetnek jó lesz. Szokj hozzá, mert ez lesz a dolgod ezután!

Bevezetett a szobába.

- Engedelmes vagy. Ezt szeretem. Ezért jutalomból, hogy lásd, hogy milyen kegyes a te úrnőd az ő értéktelen szolgájához, megengedem, hogy felöltözz.

Odalépett a szekrényéhez, és kivette belőle egy könnyű és finom, fehér anyagból készült szoknyával egybeszabott felsőrészt, és elém dobta. Elsápadtam.

- Ezt? Könyörgöm, úrnőm! Ne kényszeríts erre! - rimánkodtam leborulva Úrnőm előtt. Megpróbáltam megindítani csizmáinak csókolásával is, de csak nézett rám, fensőbbséges megvetéssel.

- Nem fog fájni... ha nem ellenkezel. Légy jó fiú és hagyd, hogy rád tegyem... Akkor nem lesz baj! Tekintsd jutalomnak, hogy olyan ruhát vehetsz fel, ami úrnőd testén volt! Sok szolga mit meg nem tenne ezért! - hangja kedvessé változott, mintha nem is akarna megalázni.

Természetesen engedelmesen belebújtam a ruhába, és bár már nem voltam meztelen, még jobban szégyelltem magam, egyrészt a női ruha miatt, másrészt mert a ruha szinte átlátszó volt.

- Tetszel nekem benne. Talán meg is teszlek rabszolganőmnek! - nevetett az Úrnőm, és odavezetett a tévé előtt lévő rekamiéhoz. Leült, és a hátamra rakta a lábát, miközben valami műsort nézett. Aztán meg kellett fordulnom, hogy az arcom a lábai előtt legyen.

- Most látom, hogy koszos lett a csizmám. Tisztítsd le szépen a nyelveddel! Csillogjon! Azt akarom, hogy lássam benne az arcom! - parancsolt rám. Csizmája nem volt koszos, de tükörfényes sem. Nyelvemmel végignyaltam mindenhol szorgalmasan a felületét, aztán a talpát is. Úrnőm közben körmeit lakkozta. Amikor a sarkánál jártam már, Úrnőm megrántotta a pórázt, hogy abba hagyjam. Úrnőm végig tekintett rajtam, és elmosolyodott, amikor látta, hogy hímvesszőm teljesen merev az átlátszó szoknya alatt.

- Felizgultál a csizmatisztítástól? Csúszómászó vagy! Az izgat fel, hogy a lábamat csókolgasd, és hogy pórázon legyél! Tudd meg, hogy szolgának születtél és az is leszel! És most csak úgy, minden ok nélkül, megbüntetlek, mert látni akarom, hogy fáj! - emelte fel korbácsát.

Könyörögni kezdtem. Fenekemet már előzőleg elverte, és sok volt már a megaláztatásokból. Rám nézett, és meglágyult az arcra. Ütésre emelt korbácsát letette, és helyette inkább elfenekelt. Felhajtotta a szoknyát, és tizenöt ütést kaptam a fenekemre, amiket meg kellett köszönnöm neki.

- Csakhogy ne legyenek kétségeid a nőuralommal szemben! - magyarázta meg büntetésem.

Aztán benyúlt a szoknya alá, és izgatni kezdte a péniszem. Majd lehúzta bőr nadrágján a cipzárt, és belé kellett hatolnom parancsszavai szerint. Mielőtt elélvezhettem volna, kivette puncijából a farkam, és csizmáira irányította az ondót. A frissen kitisztított csizmákat belepte a fehér sperma.

- Ezt szeretik a férfiak a nőkkel lenyeletni. De most te fogod lenyelni, amit csináltál! Tisztára nyalni újra a csizmám! - parancsolta, és odanyomta arcom a csizma ondós részéhez. Fel kellett nyalnom mindent a csizmáról, egészen addig, amíg száraz nem lett, azután pedig ki kellett fényesítenem egy ronggyal Úrnőm kedvenc lábbelijét. Szám tele volt saját keserű ondómmal. Úrnőm rúzsos szája kegyetlen mosolyra torzult.

- Nem ízlik? - gúnyolódott.

Aztán megragadott, és szinte erőszakkal csókolt meg. Csókja édes volt, és közben karjait testem köré fonva ölelt meg. Aztán levette rólam a láncot és a nyakörvet, és ismét szabad voltam.

- Ugye tudod, hogy mindenképp megbüntettelek volna? Ürügyre volt szükségem, hogy megvalósítsam, amiről álmodtam az éjjel. Szerencse, hogy adtál rá okot. És most akár visszafekhetünk az ágyba is, még kora reggel van. Az ágyban majd leveheted a szoknyád is, ha akarod. Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad, csakhogy élvezd a játékot! -nevetett rám kedvesen és évődve aztán mellém bújt, ahogy szokott, hogy érezhessem, hogy szeret.