Veszély és remény

Ha látnál most, kedvesem,
éreznéd, hogy szenvedek,
De te tudod, te akartad,
megbüntetsz és én jobban akarlak,
mindig jobban, egyre jobban,
minden egyes pillanatban,
most már tudom te rád vártam,
minden egyes álmatlan éjszakámban,
te vagy az a reménysugár,
amitől újra elöntött a vágy,
hogy kilépjek jeges kristálypalotámból, egy más fajta rabság felé,
amely kulcsának őrzője te lettél,
és én azt kívánom bárcsak sose engednél,
a magány és a csend foglya voltam,
most béklyóm lett a szerelem,
és próbálok nem félni, megijedni,
új börtönömben több a napfény,
de itt mégis sokkal több a veszély.