A vidám élet Félix vidéki házában érdekesen folytatódik. Újabb támadás… (2)

Reggeli után nem siettek, még tettek-vettek, majd lesétáltak a pincébe, ahol addigra Gábor már szépen kikötözte a vallatáshoz a foglyokat. Mikor beléptek, elhelyezkedtek, s Félix intett.
Gábor az elsőt felrántotta térdeplő helyzetéből és két hatalmas pofont kevert le jobbról-balról, csak úgy csattant. Ez volt a bevezető. Majd újra letérdeltette maga elé, hozta a slagot és hideg vízzel alaposan mindenhol végig locsolta. Nem törődve azzal, hogy a vízsugár erejétől elesik, ide-oda csapódik a földön. Nem csak Ő, de a többiek is csurom vizesek lettek. Ekkor megelégelte, erővel felrántotta, újabb két pofon után letépte róla a csupa víz pólóját, no meg a gatyáját is. Itt remegett előttük az csupaszon, vizesen s már megszégyenülten a srác. Most a plafonról lógó kötél végéhez kapcsolta és felrántotta a karjait hátul magasba. A srác felordított. Gábor is:
- Gondolkoztál volna előbb, hogy ne bántsd a barátaimat! Nekem, Te nem vagy a barátom, de ezt mindjárt kellően ki is tapasztalod! – hörögte az arcába és már jött az újabb két pofon és pár kemény ütés a mellkasra, bordákra, csak úgy zengett.
- Kérlek, ne bánts, bármit megmondok, elmondok. – könyörgött a delikvens remegő hangon.
- Most már könyörögsz, de akkor ott, nem ezt tetted! – hangzott újra Gábortól, majd már az ostora után nyúlt, távolabb lépett és lecsapott.
Többször is, jobbról-balról, de mindig úgy, hogy az ostor vége visszacsapódjon a srác testén és a másik oldalát is érje, csípje. Meg is volt az eredménye, mert a srác ugrált, vonaglott, sziszegett, majd fel-, felkiáltott, végül már csak artikulátlanul üvöltött.
Ezt már Gábor sem bírta, ezért abbahagyta az ostorozást és golyós pecket tett a srác szájába, így a hang elhalkult. Most a többire nézett, akik ott voltak szintén térdelve, kikötve és remegtek, látva társuk szenvedését.
Gábor visszatért a delikvenshez és a bal lábát bokánál megkötötte, majd a kötéllel felhúzta a combja alá és ott rögzítette. Most már csak fél lábán állt, imbolygott, sőt forgott a srác. Ekkor már közelebb lépve a rövidebb, de többágú ostorral szórakoztatta, főleg a popóját, combjait kezelve, kenegetve. Egy idő után magára hagyta és hátra lépett.
Hanzi nyújtott egy pohár vizet Gábornak, amit kiivott, majd a másik hármat vette szemügyre, akik nem mertek a szemébe nézni. Ki is választotta a középsőt, aki kicsit magasabb volt a többieknél és izmosabb. Most azt rángatta a talpra, előre és arról tépte le a vizes pólót, gatyát. De azt a bokáinál kötözte össze, majd Hanzi segítségével felhúzta és ott lógott az fejjel lefelé. Most az is kapott az ostorral, de a korbáccsal is. Utána a Hanzi által meggyújtott gyertyákhoz lépett és egy tömzsibbet vett a kezébe. Azt átfogta, majd lassan közeledett a lógó sráchoz. Nézte, ahogy guvad a szeme és nő a félelme. Ekkor váratlanul a srác bepisilt a félelemtől. (Érdekes, senki sem nevetett ezen, hanem mindenki dermedten nézte.)
Gábor elfintorodott, vette a slagot és végig locsolta a srácot, majd a földet is. Végül újra vette a gyertyát és határozottan közelebb lépve körbehaladt a srác teste mellett, hol közelebb, hol távolabb tartva a gyertyát. Az rángatózott, tekeredett, s láthatóan szenvedett ettől.
Most Zé-t is odaintette, valamit súgott, s míg maga folytatta a gyertyás keringést, Zé csuklóinál is összekötötte a srácot, majd azt előre húzta és szintén egy csüngő kötélhez kötötte. Így a srác már szinte vízszintesen feküdt pár percig, majd egy hevedert tett Zé a derekánál alá és azt is felhúzta a két végén, így már három helyen volt alátámasztva.
Most közelebb lépett Gábor és a srác teste alatt haladt a gyertyával, de olyan közel, hogy a srác vonaglott a gyertyaláng hőjétől. Hörgött is. Ekkor Gábor megkönyörült rajta és pár csöppet csöppentett a felül lévő oldalára, combjára és végig a lábára, de visszatért és megöntözte a farka környékét is, s végül a farkára is jutott.
Ekkor újra otthagyta és újabb delikvens után nézett.
A maradék kettőből választott és a kiválasztott a vékonyabb srác volt. Látszott anyámasszony katonája, aki nem sok verekedésben volt részes. Őt is kihámozta a textiljeiből, de utána letérdeltette, majd bokáira távtartót rögzített, amit középen egy nagyobb – padlóból kiálló – karikához csatolt karabinerrel. Most a hátrakötözött kezét kötélhez kötötte és felhúzta, amíg bírta. A srác kezdettől ordított, így hamarosan kapott maga is pecket, de nem golyósat, hanem olyant, ami széthúzza a szájat és abban egy karika van. Most, hogy rögzítette a srácot, már szintén jöhetett a korbács és az ostor, de kevesebbet kapott, mint az első kettő, viszont hamarabb lett csíkos, mint a zebra az ütésektől.
Ekkor Gábor vett egy plugot és csak úgy natúr, nem bekenve feltolta az ánuszába. A srác vonaglott, őrjöngött, de nem tudott mit tenni. Végre bent volt s akkor átkötözte, hogy ott is maradjon. Egy ideig hagyta így, majd elé lépett, elővette a farkát és a szájába nyomta. A srác öklendezett, látszott kiguvad a szeme az erőlködéstől. Gábor nem engedett, bent hagyta a farkát, sőt mozgatta is. A mélytorkozást gyakorolta a sráccal.
Az egyre jobban reszketett, mert azt gondolta, hogy a szájába is pisil, de ez nem történt meg. Most kivette a farkát, s hátra lépett, kivette a betett plugot és egy másikat tett a helyébe, majd azt a kézi pumpával kezdte felpumpálni. A srác tekergett, ahogy bírt, rázta a testét, mert biztosan nagyon szorította ott bent a plug. Egy idő múlva viszont halk zümmögés hallatszott és látszott a srác teste is remeg, rezeg. A plug rezgett benne. A srác elcsodálkozott, majd kezdte élvezni, már amennyire ezt lehetett ebben a helyzetében.
Az utolsó is sorra került, mert már Ő is pucér lett, majd a Hanzi által odatolt bakra átfektették, kezeit-lábait rögzítették és úgy kapta az ütéseket felváltva az ostorral és a korbáccsal. Végül ő is kapott tágító plugot, majd végül rezgő plugot is. Közben Gábor visszatért a harmadikhoz, leállította és kihúzta a plugot és helyébe egy olyant dugott bele, amin egymást követően több, különböző átmérőjű golyók voltak. Azonban most síkosítót is kent azokra, betolás előtt. A srác így is vonaglott, tekergett, míg betolta s bent is hagyta. Az pedig szinte könyörgött a szemeivel, de Gábor nem hederített rá.
Most visszatért a meggyertyázotthoz és konstatálva, hogy már megszilárdult, így vette a korbácsot és leverte arról a sztearin darabokat. Az első srác még ott forgott felkötött lábbal, ezért annak is tett be valamit, de az olyan kampó volt, amin két, különböző átmérőjű fémgolyó volt, majd mikor benne volt, annak végéhez is kötelet kötött és azt is felhúzta, rögzítette. Így az megint kezdhetett szűkölni, nyöszörögni, hörögni.
Ekkor Gábor Félixre nézett, jelezve, hogy abbahagyná. Félix felállt és a többiekhez fordult:
- Aki, úgy gondolja, hogy van még teendője valamelyik sráccal, törlesztendője stb. csak rajta! Így, itt maradnak, bárki lejöhet és kedvére szórakozhat rajtuk!
- Várjatok egy picit! – szólalt meg Gábor. – Melyik az a kettő, aki ott a magaslesnél támadott is, kik azok, akik csak itt segítettek? – kérdezte.
Mindenki ránézett, majd vissza a srácokra. Igazából egyik sem tudta, vagy akarta megmutatni, hogy ki, mit tett. Ekkor lépett elő Bálint és rámutatott kettőre, hogy szerinte azok voltak ott a magaslesnél, a másik kettőt nem látta – jelentette ki. Marcell helyeselt. Félix elgondolkodva nézett maga elé, azonban Zé közelebb lépett, végig a srácok előtt, egyik arcát megfogta, felemelte és jobban megnézte, majd megrázta a fejét:
- Nem, nem jól mondod, azaz mutatod. Az nem volt ott, de az meg igen. – mutatott a negyedikre. – Ugye Te ott voltál? – lépett elé és kérdezte meg a srácot. Az félénken, de bólintott erre.
- Jó pont a beismerés. - hallatszott Félixtől.
- Jelet a nyakukba, hogy ki volt ott s ki csak itt! – adta ki az utasítást, majd elindult ki a szobából. Zé elkészítette és feltette a táblákat s közben a beismerést adót megsimogatta, de a másikat fenékbe rúgta alaposan.
(folyt. köv.)