A vidám élet Félix vidéki házában érdekesen folytatódik. Újabb támadás… (1)

A vidám élet Félix vidéki házában a diplomatákkal (10) része azzal ért véget: „Gábor beköltözött Harold és Gustav által elhagyott vendégszobába, mellette Csojszi aludt a másikban, vagy csak gondolta, hogy aludni fog…..”
Aznap éjjel Csojszi még tényleg nyugodtan aludt a saját szobájában, de Gábor már nem, erről Zsombor gondoskodott.
Lassan, nem sok eseménnyel eltelt ez a nap is s újra este lett. Lefekvés. Gábor és Csojszi egymás melletti szobában aludtak, de külön. Csojszi azt gondolta, hogy az éjszaka alvásra való, eddig így is volt s ebben biztosan mások is csatlakoztak volna véleményéhez a jelenlévők közül, de Gábor másképpen gondolta, különösen, hogy látta Csojszi vágyakozását a pajtában megesett reggeli kínzása után!
Teli volt energiával és nagyon sietett le a nagyvárosból. Az úton végig azt tervezgette, hogy mi történjen s hogyan. Nagyon csalódott volt, mikor leérkezve azt látta, hogy a négy diplomata fiú éppen távozik, de itt csak egy maradt, az ötödik, Csojszi. Miközben Marcellt elvitte a benzinkúthoz, az elmesélte az előző nap délután történéseit, de Gábor szinte nem is figyelt rá, csak azt hallotta meg, hogy ott a magaslesnél Csojszi nem szenvedett. Elhatározta, hogy még ma fog! Gondoskodik erről s hazafelé már ezt tervezgette….
Az élet azonban közbeszólt!
Megérkezvén a többieket éppen vacsoránál találta, így várnia kellett a terve végrehajtásával, de Zé segítségével azért Hanzit becserkészte, hogy nem volna-e ellenére, ha kezelésbe venné Csojszit valamikor. Az nem tiltakozott, sőt bíztatta és még pár, jó tanáccsal, fogással is ellátta.
Már csak Félix beleegyezését kellett megszereznie, de ezt is sikerült, mert bepakolás közben ketten maradtak a konyhában és Gábor azonnal kihasználta az alkalmat, engedélyt kért Csojszi éjszakai egreszíroztatására. Nem kitörő örömmel, de Félix beleegyezett, csak arra kérte Gábort, hogy vigye le a pincébe, vagy ki az udvarra, kertbe, de ne a házban, főleg ne a szobájában történjen meg.
Gábor örült, hogy minden engedélyt, hozzájárulást megkapott s ezért hamarosan a nappaliból – fáradtságra hivatkozva – el is ment „aludni”. A többiek sem maradtak sokáig, lassan az összes fény kialudt. Látszólag álomba szenderült mindenki. Gábor még várt egy jó ideig, talán el is szenderült. Kb. három óra felé felriadt és gyorsan kezdett készülődni terve végrehajtására.
Maga is szabadidő ruhát vett magára, annak zsebeibe bekészítette az elképzelt terve megvalósításához szükséges eszközöket, míg másokat már előre kivitt az udvarra este, a kerti kiskapu mellé. Visszaosont és mivel semmi zajt nem hallott a házban, ezért benyitott Csojszihoz. Az halhatóan aludt, még kicsit dörmögött, szuszogott is mellé.
Gábor odalépett az ágyhoz, lerántotta a takarót Csojsziról és befogta a száját, miközben az előre feltett csuklyát az arcára húzta és elemlámpával megvilágította. Csojszi rémülten látta a csuklyás alakot. Vergődött ezt látva, de Gábor erősen fogta. Végül intett, hogy álljon fel, mutatta mit vegyen magára és utána az ajtóra. Csojszi engedelmesen követte a parancsokat, de mikor elindult az ajtó felé, Gábor egy golyós pecket is a szájába tett hátulról és szorosan rögzítette, így nem tudott kiáltozni.
Kivezette a házból az udvarra, majd a kerti kapun át a kertbe. Csak a holdfény és a csillagok fénye világított a kertben. Csojszi remegett, nem volt hozzászokva az ilyen gyér világításhoz, míg Gábor ismerte jól a helyszínt. Lassan eljutottak a kerti pavilonhoz, ahol Gábor összekötötte Csojszi csuklóit, majd felkötötte kötéllel a gerendákhoz. Csojszi ott állt megnyújtóztatva és remegett. Nem csak a hajnali hidegtől.
Ekkor hirtelen Gábor lecsapott a korbáccsal és alaposan elpáholta az elkényelmesedett, neki tohonya testet. Csojszi nem tudott kiabálni, csak hörgött és próbált kitérni az ütések elől. Egy idő múlva Gábor abbahagyta és odalépve lerángatta Csojszi nadrágját, gatyáját is. Most pucéron állt ott a holdfényben, ami éppen megvilágította. Ekkor valami zajt hallott Gábor, de úgy tett, mintha nem hallotta volna, de már nem csak Csojszira, de maga mögé, köré is fülelt. Rá-, rákiáltott Csojszira, de a kiáltásai szünetében hallgatózott is.
Hamarosan meggyőződött, hogy nem csak ketten vannak, bár a többiekről nem tudta hányan vannak, de biztos volt, hogy vannak rajtuk kívül mások is ott. Még ütött párat, majd bele-, belerúgott Csojsziba, de közben járt az agya erősen. Kigondolta mit tesz. Majd ezért ott hagyta Csojszit pucéron kikötve és mintha valamit elfelejtett volna, visszaindult a házhoz.
Belépett a kiskapun lassan, de azt már gyorsan tette be és be is reteszelte maga után. Fürgén mozgott, be a garázsba, fel a létrán Hanzihoz, akit felrázott. Az nehezen felébredt és kíváncsian nézett rá. Azt gondolta, segítséget kér, így ugrott. Ekkor Gábor csendet intett és kézzel-lábbal elmutogatta, hogy Csojszit kikötötte a kertben, de ott vannak még mások, de nem tudja hányan. Végre Hanzi megértette.
Most már együtt mentek be a házba a többieket ébreszteni, de úgy, hogy a villany sehol se kapcsolódjon fel! Végre azok is megértették a szituációt. Félix kivette az éjjellátó távcsövet a fiókból és felszaladt a padlásra. Onnan nézett szét, amíg a többiek harchoz öltöztek. Félix lejőve annyit mondott, hogy öten vannak, de egy – közülük is – fogoly. Mindenki értetlenkedett ezt hallva, de Félix és Gábor összenézett, már felsejlett Nekik, hogy kik lehetne ezek. Előjöttek a régi emlékeik.
Félix nyomában kiosontak az udvarra, majd a nagykapun egyenként kijutottak és megkerülték a holdfényben, de a ház árnyékában a házat. Öttel szemben voltak öten, de a két fogolyra is kellett „vigyázni”! Ezért Félix úgy gondolta, hogy Gábor menjen vissza és a kerti kapun lépjen ki a kertbe, vigye magával látványosan azt, amiért bejött a házba. Mikor visszaér Csojszihoz, kapcsolja be a kézi reflektort, hogy az adjon irányfényt. Így is történt.
A csata, vagy inkább adok-kapok szinte villámgyorsan lezajlott. Ez már nem ment csöndben, de senki nem is törekedett erre. Miután Marcellt is sikerült kiszabadítani a kötelékeiből és Csojszit is leoldozták, már számbeli fölényben voltak, így hamarosan a négy támadó megkötözve, no meg alaposan megrugdosva feküdt a kertben, a földön, a harmatban. Zé is görnyedezett, mert alaposan hasba rúgták, de a többiek csak kisebb kék-zöld foltokat, monoklikat szereztek.
Félix utasítására minden fogoly kapott egy zsákot a fejére és az ajtóig a saját lábukon, de onnan „lisztes-zsákként” utaztak a pincébe, ahol gúzsba lettek kötve és a zsák is maradt a fejükön. Azzal már nem törődtek, hogy vizesek, esetleg fáznak.
A ház lakói összegyűltek a nappaliban, főleg ittak s békültek, mint Csojszi Gáborral és Hanzival, mert kiderült, hogy az tudott az éjszakai tervről, de nem erről! Félix azonban hamarosan takarodót rendelt el, mert reggel kell a friss erő a vallatáshoz.
Hétfő reggel arra ébredtek, hogy Bálint veri a nagykaput és kétségbeesve kiabál. Kitódultak, beengedték, de az meglátva Marcellt megdermedt, majd haragvóan elfordult és a legközelebbi Zé-nek odaadva, amiket hozott, ki is viharzott a kapun.
Marcell és Gábor utána futott és hamarosan már hármasban tértek vissza.
Ekkor tudták meg, hogy Bálint azért jött sietve, mert Marcell reggel nem ért időben haza, ezért Bálint odatelefonált a benzinkúthoz, ahol azt mondták, hogy Marcell éjjel elment s nem tudnak Róla az óta.
Valami kocsit emlegettek, de nem volt világos, hogy az hogyan kerül a képbe. Ezért szaladt ide ki, segítségért, s erre itt látja Marcellt kipihenten! Végül is minden tisztázódott, így megreggelizhettek alaposan.
A foglyok nem kaptak, csak egy pohár vizet, meg egy szelet kenyeret, amit Gábor vitt le Nekik. Mást majd utána.
(folyt. köv.)