Nyakkendő

Ilyenkor tájt, a nyár végével nálunk újra megindul az élet. Pörög mindenki, mint megannyi mérgezett egér. Ez a Budget készítés időszakasza. Tervezünk, megbeszélünk, vitázunk, törlünk, újratervezünk. Szóval megbeszélések dömpingje zajlik, mire végül kompromisszumra jutva lefektetjük a jövőt.
Na ilyenkor van az, hogy ritkán látott kollégákkal együtt dolgozunk. Viccesen, ahogy mi nevezzük: „közös_ülünk”.

Ennek az egész hacacárénak a karmestere a gazdasági vezetőnk. Nevezetesen az a Hölgy, aki volt oly kedves és alig pár napja megmentette (képletesen) az életem egy forró feketével.
Az első össznépi találkozó óta érzem rajta, hogy kerül. Valahogy mindig sikerül úgy intéznie a „Kisbestiának”, hogy ne kerüljön 2 méternél közelebb hozzám.
Vajon miért is?! Talán csak nem azért a kis incidensért, amiért a nyakkendőmet a combtövén rögzítve felejtettem? Na valljuk be férfiasan, készakarva tettem oda.
Az ominózus kávézást követően nem tulajdonítottam különösebb figyelmet a Hölgynek. Gondoltam, miután a kiskonyhából anno kiléptem és ő ráébredt a valóságra biztosan letépte magáról a nyakkendőm és a kukába vágta. Visszaváltozik szürkeségébe és elfeledi a történteket.
Csakhogy

Talán csak két nappal azután megláttam a nagytárgyalóhoz vezető folyóson sietős léptekkel haladva. Megint csak egy szűk kiskosztüm volt rajta.
Vesztére
Mert a szűk anyag engedni látta az alatta elhelyezkedő nyakkendőm körvonalait. Ez az alig észlelhető kidomborodás másnak szinte észrevehetetlen. Na de én pontosan tudtam, minek is a körvonala.
Akkorát nyeltem abban a pillanatban, hogy az ádámcsutkám le-fel liftezett.
Másodpercek alatt futott át rajtam a döbbenet, hogy ez a Nő akar. Na hogy engem-e az kétséges, de valamire tényleg nagyon vágyik.
És én leszek most az, aki kideríti, mit is szeretne. Azóta figyelem és távolságtartóan viselkedem, miközben folyamatosan a meghódításán vagyok.
Érzem a zsigereimben, hogy fél. Hiszen ez természetes az ő feddhetetlen életvitelével, ilyen egzisztenciával nem kerülhet bajba. Nem is szándékozom foltot ejteni a hírnevén, éppen csak megismerni vágyom, milyen romlott valójában.
Ahogy teltek a napok éreztem, hogy megnyugszik. De azt is éreztem, hogy akar és fél is egyszerre tőlem.
Élveztem ezt a macska-egér játékot.

Az a típusú ember vagyok, aki ritkán beszél feleslegesen. Inkább cselekszem. Viszont ebben az időszakban nekem is főszerep jut a megnyilvánulások terén, hiszen én képviselem az osztályom, mint vezető.
Büszke vagyok a mérnökeimre és megnyugvással tölt el, hogy megfelelően előkészítettük az anyagokat a Budget-hez. Simán és gyorsan zajlik majd a megbeszélés, ha mi kerülünk sorra.
Gondoltam

Csakhogy vicces a sors nem így lett. Utólag tudva, már örülök annak az apró hibának, amit vétettünk. Ugyanis…
Órák óta vagyunk a tárgyalóban és prezentálunk, elemzünk, vitázunk. Épp állok a kivetítő előtt és magyarázok, annak a sok szempárnak, mikor szót kérve a gazdasági vezető megszólal.
- A kimutatás T8-as cellájában megadott érték irreális.
Fordulok hátra, hogy lássam én is miről is beszél pontosan. Csendesen végigszámolom a sor adatait, de nem jövök rá a hibára, viszont a Hölgynek tényleg igaza van. Visszafordulva belenézek abba az őszinte szempárba és hangosan csak ennyit mondok:
- Igaza van Hölgyem! Javításra szorul.
Konstatálva az eseményeket folytatom a prezentációt. Befejezve reménykedtem, hogy végre nyílik az ajtó és leléphetek. De nem így történt.
Kedvenc főnököm jelezte, mikor már épp mindenki szedelődzködött, hogy piszkosul szorít a határidő ugyan mi az nekem, maradjak és gyorsan lejek rá a hibára, javítsam. Mielőtt még felhúzhattam volna magam a dolgon, megveregetve a vállam, hozzám hajolt, hogy más ne hallja:
- Vendégem vagy egy üveggel a szekrényemben lévő ágyas pálinkából.
A francba! Tudja az öreg jól, hogy mivel vehet le a lábamról.

Sorra köszöntek el a többiek kifele haladva, miközben visszahuppantam a székemre és beletemetkeztem a monitorba. De megütötte a fülem a főnök érces hangja.
- Katalin! Kérem, ha nem okozna nagy terhet, tudna Ön is maradni? Ketten biztosan hamarabb megtalálják a hibát, hiszen oly jól ismeri ezeket a rendszereket. Aztán elküldhetné nekem az összes anyaggal együtt még ma.
Tudtuk, hogy az öregnél nincs nagyobb maximalista, aki él hal a cégért, nem hiába az övé.
Becsukódott az ajtó. Ketten maradtunk ebben a hatalmas teremben. Kint már jócskán sötét volt. Kontrasztként benn az összes neon világított.
Ott állt az ajtóban, mellei előtt szorongatva a naplóját. Nyíltan és egyenesen nézett a szemembe, latolgatva, hogy most mi fog történni.

Piszkosul élveztem a zavarát. Naná! Egy rideg, mindig minden lépését megtervező Nőt kibillentettem a komfortzónájából. De azét vigyáznom is kellett, el ne szaladjon.
- Kérem, jöjjön ide és foglaljon helyet! - Szóltam erélyesen, de viszonylag halkan, hogy el ne riasszam.
Lassan mellém lépkedve leült. Kettőnk elé középre toltam a laptopom, hogy ő is láthassa az táblázatot. Nyugodt hangnemben kezdtem magyarázni. Éreztem, ahogy lassan felenged mellettem. Ahogy csak és kizárólag a munkára koncentráltunk, oldódni látszott a feszültség. Pedig Isten a megmondhatója, izzott köztünk a levegő. Alig bírtam a nadrágomban megmaradni a tudattól, hogy itt ül mellettem az én nyakkendőmmel a combján. No meg a látványtól, ahogy időnként a monitorra mutatva, előre hajolva megemelkedtek telt keblei és betekintést engedtek dekoltázsába.

Gyorsan haladtunk az áttekintéssel, így meg is találtuk az egyik képletben a hibát. Könnyebben ment a kommunikáció, mint azt sejteni véltük. A végére még egy mosollyal is gazdagabb lettem, amit tőle kaptam. Gép kikapcs. Elpakoltunk.
Épp a poharából itta ki az utolsó korty vizét, mikor bevillant, hogy jó ideje nem ittam.
- Kérem, legyen jó és töltsön nekem is egy pohár vizet!
Felállt mellettem a székéről és meggondolatlanul áthajolt az asztal közepén lévő tálcán az egyetlen még tiszta pohárért.
Vesztére.
Vagy az enyémre?!

Szó szerint ráhajolt az asztalra, hogy akerek feneke egy karnyújtásnyira került. Tátott szájjal meredtem arra a gömbölyű halomra.
Na, akkor elpattan bennem valami.
- Úgy marad! – csattant a hangom a terem csendjében.
Megállt a keze a levegőben a pohárral. Nem mert még megszólalni sem. Felálltam a székből és mindkettőnkét jól hátratoltam. Közvetlen mögé lépve, teljes testtel lassan ráhajoltam. Füléhez érve csendes suttogtam:
- Tartsd a poharat, el ne ejtsd, különben itt hagylak!
Ráfeszültem a fenekére, hogy érezze, milyen merev vagyok miatta. Aztán átcsúsztam, hogy az oldalán feküdve, jobbommal hozzáférhessek lágy öléhez. Ballal erősen megmarkoltam selymes fekete haját és lenyomtam fejét az asztalra.
Végighúztam ujjaim külső combján, finoman, hogy szoknyáját egészen felhúzhassam. Eszméletlen fehér és feszesen kerek feneke van. Komótosan játszadoztam a bőrén le, s fel. Szinte sütött a bőre a blúzán keresztül.
Karmoltam, ahogy ujjaim a belső combján felfelé haladtak, míg végül belemarkoltam húsos puncijába.
Lucskosan nedves volt.

Egyetlen gyors ütést mértem a fenekére. Hatására feltört belőle egy hatalmas sóhaj és láttam, ahogy poharat tartó keze fáradtan remeg.
- Tedd le a poharat!
Szét löktem a lábait a lábammal, hogy jobban hozzáférjek. Benyúltam a nedves redők közé és ráfogtam a csiklójára. Két ujjam közé szorítva, körözve masszírozni kezdtem. Alig bírt megmaradni az asztalon alattam. Igaz én sem a nadrágomban.
Elengedve édes pöckét, két ujjal nyúltam belé. Nem volt nehéz dolgom, szabályosan magába szippantott. Még jobban ránehezedtem, hogy ne tudjon mocorogni. Ujjaim táncot jártak benne. Idővel megéreztem, hogy egyre gyorsabban húzódnak össze belső izmai. Még nem kaphatja meg a kegyelmet, fokozzuk az érzést. Időben kirántottam az ujjaim és felegyenesedtem mögötte.
- Meg ne merj moccanni! Markold meg az asztal szélét és nincs élvezet, míg nem szólok!
Feltoltam még jobban a szoknyáját és belekezdtem formás fenekének edzésébe. Hatalmasat csaptam tenyeremmel, hol jobb, hol bal felére. Egyre jobban begerjesztett a hang, mely belőle áradt, a látvány, ahogy előttem fekszik egyre vöröslő fenekével.
Nem engedhettem meg magamnak, hogy elélvezzek. Még nem.
A verést abbahagyva sorra szedegettem le a papírcsipeszeket az asztalon heverő papírhalomról. Szeméremajkait meghúzogatva élvezettel helyeztem fel őket. Minden egyes csipeszelést követett egy felszisszenő hang. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem előszór élhet át ilyen élményt.
Majd újra ráfeküdtem, ujjaimat mélyen megmerítettem benne. Miközben ő kéjes hangokat hallatva tűrte az egészet.

Képtelen vagyok levetkőzni magam, hát engedve a csábításnak nyelvemmel játszadozni kezdtem a fülével. Egyre intenzívebben basztam az újaimmal a csatakos pináját és szinte azonos ütemmel, a nyelvemmel a fülét. Éreztem, hogy nem bírja már sokáig.
- Ráélvezhetsz az ujjaimra!
Majdnem a nadrágomba robbantam, ahogy megfeszültek az izmai abban a tüzes lyukban. És csak azt éreztem, hogy forró vízként spricceli le a kezem, ahogy elélvezett.
Ámulat!
Tüzesen izzó női test tűri kegyetlenségem és végül megajándékoz nedveivel.

Felemeltem erőtlen testét és szorosan magamhoz ölelve tartottam egy darabig. Miután megnyugodott kissé és már megállt a saját lábán lehajoltam elé, minden csipesz levétel után belenyaltam ízletes nedveibe. Aztán kezdtem volna a nyakkendőm leoldani combjáról. Hirtelen megfogta a kezem és csillogó szemeivel nézett a szemembe.
- Kérem! Ne vegye le!