Kielégületlenül

Az ajtót kinyitottad, betoppantál, pedig nem vártalak. A nyakam oly hevesen kezdted el csókolni, harapni, mintha én volnék számodra a legédesebb gyümölcs. Az a gyümölcs, amit ha eléd raknak bármikor képes lennél felfalni, mikor már nem fér a pocakodba több étel, akkor is le-legyűröd. A gyümölcs én voltam, dédelgetve, s édesen kóstoltál meg. Rég vágytál erre, tán mióta ismersz. A vágy elsodort mindent.
Az ajkaid a nyakamon, a kezed a derekamon. Körbeöleltek, befontak, foglyoddá váltam. Kellemes romantikával indítottál, hisz egy nő a romantikára nyitott. Megfordítottál, s dús ajkaim csókoltad. Elkezdtünk a szobába haladni,az ajkaink a legszebb táncot járták el.
Levetkőztettél, legalábbis csak próbáltál. Én ellenkeztem. Ám mivel akaratunk igen erős, ezért kisebb fajta veszekedésbe bonyolódtunk. Én állítottam a saját igazam, míg Te győzködtél. Persze ezzel elrontottam az előtte lévő hangulat minden izgató másodpercét. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy mennyire gyűlöllek, mennyire utállak. Minden szót, mi elhagyja a szád, s minden gondolatodat amely ellenem,s az akaratom ellen irányul. Míg ez a gondolat végig futott a fejemben, egyből követte egy újabb. Most már egy kis kanál vízben is megfojtanálak. Egyre növekvő akaratom megegyezett a Tiéddel. Tán Te pont annyira utáltál, s közben vágytál rám, mint én Rád. Idegességed borússá tudta volna tenni akkor egész Budapestet; éreztem is a szúrós tekinteted minden porcikámon. Ám nem érdekelt. Az elrontott hangulatért is csak Téged utáltalak. Már épp a cipőmet óhajtottam volna felvenni, hogy még a világból is kiszaladhassak. Mikor utánam jöttél, megragadtál. Oly erősen, hogy nyomokat hagytál az alkaromon. Emiatt ahogy visszafordultam, kiejtettem a cipőm a kezemből, s épp megpofozni készültelek volna mikor megragadtad a másik karom is. Az arcod előtt pár centiméterrel. Pedig mennyire jól esett volna felpofozni, kiadni minden dühöm...kikötözni és véresre verni. Bár a gondolataim hiába ezek, sose tudnálak bántani. Rám néztél, egy hang sem hagyta el a szád. S az a tekintet, az volt az, amely mosolyt csalt az arcomra. Kislányos zavart idéztél belőlem elő. A bugyimat meg hirtelen elöntötte a nedv, a forróság.
Két kezem most már csak egy kezed fogta, s a nyakamnál fogva neki löktél a falnak. Célod volt, hogy betörj, hogy a Te kis engedelmes ribancod legyek, senki másé csak a Tiéd.
Az agyam hirtelen üressé vált, egy gondolat sem piszkálta. Teljesen átadtam magam minden Veled töltött pillanatnak. Megnyugodtam, azt akartam, hogy csak a Tiéd lehessek. Miután láttad, hogy megnyugodtam levetted a felsőm, s bekötötted vele a szemem. Ott hagytál ácsorogva, fázva, remegve a vágytól, vakon.
Vártam, s vártam, tán egy perc telhetett el mikor nyakamhoz egy hideg dolog ért. Hallottam a csörgést, éreztem a szorítást. Kezeimmel megtapintottam. A szememről lekerült a felsőm, s megnézhettem, gyönyörködhettem a nyakörvben, mit Tőled kaptam, ennél jobban sehogy sem jelezhetnéd más irányába, hogy a Te tulajdonod vagyok. A rajta lévő karikába helyezted az ujjad, s behúztál a szobába. Levetted a nadrágom, kihúztad az övem. S a térdedre fektettél. Kaptam egyet a kerek tomporomra, majd még egyet... egy idő után nem is számoltam hányadikat suhintod a fenekemre. A fájdalommal foglalkoztam, azzal, hogy megérdemlem, azzal, hogy végre a Tiéd lehetek. Átadtam mindenemet Neked. Végül befejezted, nincs több suhintás, nincs több csípő fájdalom. A földre löktél, a lábad mellé. Én csak öleltem ösztönösen, s sosem akartam elengedni. Kiszolgáltatott voltam, a Te tulajdonod, a Te ribancod. S Te egy igazi Úr voltál Uram.
Vágytam Rád, érezni akartalak. Mégsem kaptalak meg, játszadoztál csak velem. S ott hagytál a vágytól égve, kielégületlenül.
Majd, ha jól viselkedem remélem megérdemlem a kielégülést.