Úrnőm visszavár I. rész

Az első kalandjaim sorozat folytatása

Hónapok teltek el azóta, hogy annak a két hölgynek a markába kerültem, akik kihasználtak és megaláztak, de ennek ellenére még is felnyitották a szemem. Egész életem során nem tudtam, miért vonzódom ennyire a nők iránt. Nem értettem miért vágyok rá, hogy eléjük boruljak, és szolgáljam őket.
De megvilágosodtam, és most már pontosan tudtam, hogy mire vágyok. Egy tökéletes szolgává akarok válni, aki a legnagyobb istennőt szolgálhatja. De, hogy ki is ő? Arról fogalmam sem volt. A gazdám, aki elindított az úton, nem is beszélt velem azóta, sőt mintha került volna. De be kell ismerni, az úrnőmnek a nyomába sem érhetett. Az úrnőmmel azonban azóta nem is találkoztam. Nagyon hiányzott. Hiányzott, hogy úgy bánt velem, mintha csak egy játékszer lennék a markában, hiányzott az a szépséges fenék, ami annyiszor az arcomon pihent, hiányzott a sok-sok használt ruhadarab, amit a számba tömött, és hiányzott az a két csodálatos lábfej, amit újra szerettem volna megmasszírozni és tisztára nyalogatni. Hiába próbáltam hozzá hasonló nőt keresni. Sok szép volt, de az-az erő, az a méltóság alig van meg néhány nőben. Hiába próbáltam az istennőt megtalálni, egyre csak csalódottabb lettem.
Július elején megcsörrent a telefonom. Nagy meglepetés ért, mikor meghallottam az a csodás hangot.
- Kicsi szolgám! Szükségem lenne rád. Nyaralni megyek pár barátnőmmel és kéne nekünk egy tanulékony kiskutya, aki lenyalogatja a koszt a cipőnkről.
- Ismerem egyet drága úrnőm!
- Remek. Értesítsd róla, hogy az utat magának kell állnia, és persze nem mehet sehova, csak ha mi mondjuk neki. Nem szól semmit, csak amit mi engedünk. Nem tesz semmit és nem hagy abba semmit, míg parancsot nem kap rá. És még pár ezekhez hasonló szabály, amiket ha meg mer szedni, először súlyos verést kap, majd kidobjuk az utcára, és úgy megy haza, ahogyan akar. És mellesleg, minden éjszakát egy szép nagy bőröndben kell töltenie, csak reggel jöhet ki, amikor kiengedem.
Teljesen megfelelt az ajánlat. Szó nélkül elvállaltam, és alig bírtam kivárni, hogy egy héttel később indulhassak.
Parancsba kaptam, hogy kevés holmit vigyek, így csak egy hátizsákba pakoltam. Úrnőm, és a gazdám házához mentem. Bekopogtam, és csak kiáltottak, hogy menjek be. Odabent aztán ledobtam a táskát, négykézlábra álltam és a pórázomat a nyakamba tettem. Hamarosan megjelent a gazdám. Szürke zokni volt rajta a meleg ellenére. Megsimogatta a fejem, és megengedte, hogy megcsókoljam a lábát. Hamarosan megjelent az úrnőm is, szintén zokniban. Felhúztak két pár cipőt, és jól megkötötték, hogy minél jobban melegen tartsa a lábukat. Magamban már nagyon boldoggá tett a tudat, hogy miért teszik. Bekötötték a szemem és levittek magukkal az utcára ott pedig egy kocsiba ültettek. Két másik hölgy hangját hallottam.
- Ő lenne az?
- Igen. De ne félj! Okos fajta. Remekül tanul.
- Annak csak örülök, ha nehezebben fogja fel a dolgokat. Akkor csak jobban eljátszadozhatok vele. Mit meg adnék ha összezsugoríthatnám és a táskában tarthatnám bármilyen súlyos eshetőségre.
- Ne is mond. – mondta az úrnőm, majd hozzám szólt. – Nem szólsz semmit! Addig így maradsz míg oda nem érünk.
Eltelt jó pár óra, legalábbis úgy éreztem. Pokoli kényelmetlen volt. Csak a hangok alapján tudhattam, hogy körül belül merre járunk. Reménykedtem, hogy legalább arról ejtenek pár szót, hogy mit is terveznek velem, de erről hallgattak, de a két új lány nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
Mikor megérkeztük, megparancsolták, hogy álljak négykézláb, és a póráznál fogva bevezettek a nyaralóba. Az úrnőm szobájába kerültem. Elrendezett pár dolgot, majd levette a kötést rólam. A szoba nagyon szép volt. Fényben úszott, s falai krémszínűek voltak és a krémszínre bordó madarak voltak festve. Egy nagy franciaágy volt középen, és a franciaágy mellett egy nagy bőrönd.
- Ott fogsz lakni! – mondta mosolyogva. – És szeretném, ha már is bemásznál. Egyenlőre nincs rád most szükség.
Ekkor kopogtak az ajtón, és bejött az egyik új leányzó. A kezében két teniszütő volt. Fehér zokniban volt, rövid farmernadrágban és fehér atlétában. Szép nagy feszes mellei és gyönyörű formás feneke volt. Világosbarna haja volt, ami csak az álláig ért. De a legszebb a két huncut szeme volt, amikkel azonnal elkezdett méregetni. Amennyire láttam talán még az úrnőmnél is magasabb volt egy-két centivel. Azonnal az ágyhoz ment és elterült rajta, pont úgy hogy a talpai felém nézzenek. Fehér zokniján, már szürke színben rajzolódott ki talpa formája.
- Egy kicsit megmasszírozgathatod a talpacskám. – ekkor ismertem fel, hogy ő volt, aki össze akart zsugorítani.
Oda is mentem, és azonnal elkezdtem a feladatom. Ő persze egyre csak közelebb tolta a lábát az arcomhoz, így egyre jobban éreztem azt az izzadt szagot is, ami belőle áradt.
A két lány beszélgetett. Az új lány pedig néha csak rám parancsolt, hogy nyaljam meg a talpát. Nem tagadom, nagyon ízletes volt. Mikor beszélgetésük véget ért felállt, és megköszönte.
- Tehetséges kis kutyus vagy meg kell hagyni. – mosolygott. Ezzel levette a zoknikat a lábáról és a számba tömte őket. – Az első feladatot az lesz, hogy nyald szépen tisztára őket. Azt az értesülés kaptam, hogy nagyon szereted a szagos zoknikat így megbeszéltük, hogy csak a te kedvedért, tűrjük majd ezt a nagy meleget és jó vastag cipőket veszünk fel. Ne félj a fehér zoknim ellenére, én a kis remek fekete sportcipőmet vettem fel. Nagyon forró volt. Szinte égett a lábam, de remélem azért téged nem zavarnak az utóhatásai. – megsimogatta a fejem – Ha nagyon jó munkát végzel már ma elkezdem a tanításodat. Úgy értesültem, hogy nagyon jól lehet téged nevelni, és már alig várom a játékot veled. Bizony. Mától nyugodtan szólíts csak a tanárnődnek.
- Most már irány a bőrönd! – parancsolt az úrnőm.
Be is másztam, ás rám húzták a bőröndöt, de azért engedték, hogy egy adag fény még bejöjjön. Oda kint épp arról beszéltek, hogy elmennek zuhanyozni. Hamarosan a bőrönd nyílásán keresztül megjelent a gazdám mosolygós arca, aki szó nélkül az orromba nyomta a nagy melegben átizzadt szürke zokniját, majd megérkezett a bőröndbe az úrnőm zoknija is, majd egy sötétlila pár, aminek a gazdáját egyenlőre nem ismertem. Aztán pedig néhány használt bugyit is bedobtak. Végül is, sose aludtam még szennyes tartóban.