A Mór melletti első ismerkedési nap eseményei (3)

Ahova mentünk, nem messze Mórtól visszafelé Székesfehérvár felé, balra volt, egy kis domb, vagy inkább már hegyecske tetején. Ez volt Csókakő vára, amely akkor még eléggé romos állapotában mutatkozott. A falu feletti platón álltunk meg a kocsikkal és onnan gyalog mentünk fel az erdőn át, majd balra egy meredek kaptatót szinte négykézlábon megmászva a vár romjaihoz értünk fel. Ahova felértünk, onnan balra tőlünk magasodott a vár fala, de a kapubejáróhoz még le kellett ereszkednünk, majd azon át léptünk a vár alsó udvarára.
Ott gyülekeztünk mindannyian, és míg utasításomra Zsombor és a hozzánk szökött rabszolga srác betette a várkaput a többieknek elmondtam, hogy azért jöttünk ide, mert fel szeretnénk deríteni a terepet, hogy alkalmas-e későbbiekben is arra, hogy erre járjunk, és itt játszhassunk.
Visszaérkezve a srácot középre állítottam, míg mi körbeálltuk. Várakozással teli csend lett. Ránéztem mindenkire, majd utolsónak a srácra is és megszólaltam:
- Tudod miért jöttünk ide? – kérdeztem tőle.
- Hallottam Uram, amit a többieknek mondott, de gondolom egyéb célja is volt s talán velem is, Uram. – szólt halkan s lehajtott fejjel állt már ott.
- Igen, így van. Ott az erdő mellett, mikor hozzánk futottál, szívesen vettük a csatlakozásodat, hiszen hiányzott egy szolgánk, de most már az a kérdés, hogy a továbbiakban is velünk akarsz-e tartani, vagy mész már a magad útján? – tettem fel a kérdést a srácnak. Az hosszasabban gondolkozott, mielőtt felelt, de akkor ezt mondta már rám nézve:
- Uram. Volt időm meggondolni mit szeretnék. A rabszolgaságból szabadulni akartam, azért is futottam el, hozzátok, de Tőletek már nem, s ha befogadtok, akkor szívesen szolgálnálak Titeket szolgaként, még szex-rabszolgaként is 24/7-ben, vagy hosszabb időre. – mondta és látszott komolyan is gondolja.
- Akkor nekünk kell döntenünk, hogy akarjuk-e s befogadjuk-e magunk közé? – néztem a többiekre, akik mind bólintottak, de csak Zsombor szólalt meg:
- Azt gondolom, igen, szívesen, de társként. – nyomatékosította.
- Nem Uram, nem. Egyelőre biztosan nem! – tiltakozott a srác Zsombi kijelentésére. – Ha szabad nekem is véleményt mondanom, inkább kívánságomat eladnom, akkor egy darabig még lehessek csak szolga, szex-rabszolga, és ha már megszoktak és én is, akkor beszéljünk a továbbiról, a fejlődésemről! – kérte.
Jó ideig mindenki hallgatott, látszott töprengenek az elhangzottakon, míg végre Zsombor megszólalt, mivel biztatásul rá néztem:
- Rendben, legyen kívánságot, vágyaid szerint, de azért van, DE is! Az pedig az, hogy szolgálsz, mikor kell, de máskor ezt nem feltétlen kell kimutatni idegenek, külsősök előtt. S mi a neved, hogy szólítsunk? – kérdezte még meg Zsombi. A srác töprengett egy ideig, majd vontatottan megszólalt:
- Uram, ha nem haragszol érte, akkor a valódi nevemet még nem mondanám meg, s kérem, adj nekem nevet, szolga nevet! – hallatszott tőle. Most Zsombor töprengett egy sort, közben rám is nézett, de én visszahunyorítottam, hogy Tőle kértek, nem tőlem:
- Rendben, legyen neved Zé, mert ezt könnyű ragozni, mint „Hé Zé, gyere!” szólt és integetett hívogatón az ujjával is felé.
Felszabadult nevetés fogadta a bejelentést mindenki részéről. A srác, azaz Zé azonban komolyan vette, már, mint az invitálást és odapenderült Zsombi elé és mindenét lehányva már elé is térdelt, átfogva a lábát és úgy kérte:
- Uram, büntesd meg szolgádat, hogy az előbb tegezni mert. Itt és most!
- Hohó, ne olyan hevesen! – kiáltott az fel. – Megkapod, ami jár, de nem itt, hanem később, ha már felmértük itt a terepet, mert lehet, hogy erre van itt ennél alkalmasabb hely is, mint ez az udvar. – válaszolta Zsombi és rám nézett beleegyezésül.
- Így van. Nézzünk körül itt és ott, arra feljebb is! – adtam már én ki az utasítást s indultam előre.
Mindenki jött is utánam, de Zé ott maradt térdelve ahol, s ahogyan volt.
- Te is gyere velünk! – szóltam hátra, mire megindult, de térdelve. Ránéztünk, de hagytuk, tegyen így.
Lassan, mert eléggé nehéz volt az omladékokon felmászni, de felértünk egy középső szintre, majd onnan tovább mászva a bástya tetejére is sikerült felmásznunk, mint a vár legmagasabb pontjára. Innen igen szép kilátás volt az alattunk elterülő tájra, a falura, de távolabb láttuk az országutat, valamint a távolabbi domb oldalában egy érdekes, kúria-szerű épületet is.
Mikor kicsodálkoztuk, kigyönyörködtük magunkat a tájban és elmagyaráztuk a diplomata srácoknak is, hogy hol, mit látnak, akkor mindenki újra rám és a lábainknál térdelő Zé-re nézett már. Én vállat vontam és Zsombihoz fordultam:
- Téged kért meg az előbb, hogy büntesd meg a tegezéséért, így tedd meg! – adtam engedélyt és lehetőséget Zsombinak erre. Az azonban nem mozdult, gondolkozott, majd végre – mintha érezte volna a sürgetést – megszólalt:
- Én nem itt tenném meg, hanem ott, arra lejjebb láttam egy termet, ami eléggé zártnak, de stabilnak tűnt, ezért azt választanám.
- Akkor ott tedd! – sürgettem Zsombit, aki végre mozdult és fülön fogta Zé-t, úgy vezette lejjebb, a kiválasztott terem elé, majd be, oda.
Ez a terem, egy boltozatos terem volt, amin pár ablaknyílás volt több égtáj felé is, így kellően világos volt benne. Viszont eléggé nagy is volt, s a vége felé még egy része ki is emelkedett abból, ahol álltunk, mintha színpad, vagy inkább oltár helye lett volna az. A tetejéről pedig egy csiga is függött, amit egy elkezdett felújítás céljából tehettek oda s otthagyták.
Zsombi valamit suttogott a fülembe, majd kiviharzott és nem sokára egy zsákkal tért vissza. (Tényleg ezt hozatta Zé-vel fel az alsó udvarig.), majd Zé-vel együtt kiment, míg a többieknek intett, hogy üljenek le a terem szélére, vagy a kiemelkedő részre.
Hamarosan visszatértek együtt. Zé-n egy zsákból készült daróc ruha volt, ami csak a két oldalán volt áthajtva és a derekán, középen egy durva kötéllel megkötve. Abban állította oda elénk, középre Zé-t. Zsombin pedig az egyik bőr-lánc mellényünk volt, amire a farok védő háromszög is fel volt csatolva, de más nem volt rajta sem. Még térült-fordult, mire hozott a kezében egy eléggé rozsdás valamit, amit feltett Zé nyakába és a csuklóit is azokhoz rögzítette. Ott állt Zé készen a büntetésre Y alakban.
Most Zsombor kezébe vett egy többágú bőr korbácsot és azzal megostorozta Zé-t, de számoltatta is a csapásokat azzal, s mivel az tévesztett, így elölről kezdte. (Erre a diplomata srácok felszisszentek, de nem szóltak.) Mikor már másodszor tartott húsznál, leállt.
Odalépve kezével megforgatta a középen Zé-t s közben bele-belemarkolt hol a farkába, szorította, csipkedte meg popóit, vagy a golyóit. Az sziszegett is erősen, de próbálta összeszorítani a száját. Most eloldozta a derekán lévő kötelet, az leesett, de a darócruha még nem nyílt szét rajta. Gyorsabb forgásra utasította, így már néha lehetett látni, hogy nem teljesen mezítelen Zé, mert valami fehérség van alatta még. Megállította, majd odalépve hátulról elvágta a daróc vállait s az leesett róla. Most látszott csak, amit alatta viselt.
A diplomata srácok elámultak azt látva, mert nem alsónadrág volt, se nem slip, tanga, vagy boxer, amit ismertek, hanem valami más. Ez a déli népeknél használatos alsó, ami egy háromszög alakú textil, amit magukra tekernek, lehetőleg fehér vászonból. Zsombor megengedte, hogy megtapogassák azt a srácok, így s ezért lassan az is látszott már, hogy alatta duzzad Zé férfiassága, mert kezdett kiemelkedni elől a rongydarab és feszült is nagyon.
Ekkor Zsombor odanyúlt és lekapta azt Zé-ről, így ott állt már előttünk anyaszült mezítelenül Y alakban, de álló, előre meredő dárdával. Most látszott csak, hogy nem kicsivel, de vastaggal és hosszúval rendelkezik, körülötte volt dús szőrzet is fekete, hosszúszálú szőrszálakból.
Most Zsombor mögé lépett és a hátára támaszkodva előre döntötte, míg csak a kezein meg nem támaszkodott a földön. Az is látszott így, hogy a feneke is szőrös, még az ánuszrózsája környéke is. Nem kicsit, nagyon. Többen érdeklődően néztek Haroldra, hiszen ez számára nem lehetett újdonság, ő ezt már láthatta.
Zsombor gumikesztyűt húzott és egy tégelyből alaposan véve megujjazta Zé-t, s mikor már két ujja is könnyen járt benne, a füléhez hajolt és halkan kérdezett valamit, de a választ is csak ő hallotta. (Később derült ki, azt kérdezte ki legyen benne, mire Zé Gusztávot, vagy Li-t kérte Zsombi után.)
Így Zsombi elé állt, legombolva a kis bőr háromszöget a farkáról megszopatta alaposan magát Zé-vel és mikor már mereven állt, mögé lépve alaposan eldöngette, de előtte gumit húzott s abban is ment el. Most intett a szemével Gustavnak, aki vonakodott, így Li-nek, aki viszont ugrott és maga is megszopatta magát Zé-vel, majd belenyomva, ha lassabban és komótosabban is, de alaposan megkúrta elmenve benne a gumiban.
Mivel más nem jelentkezett döngetésre, így letörölte Zé-t és magát is, majd odaintette Pálffyt és valamit súgott, mire az négykézlábra állt előttük és Zé most rajta hasalt már. Zsombi még szétrugdalta Zé lábait tág terpeszbe és közé állva végig cirógatta Zé testét mindenhol, kellően megcsiklandozva azt. Nem csak Zé, de Pálffy is nyerített, mert Neki is jutott és ő is csiklandós volt.
Most felállította Zé-t Zsombi, s levette a csuklóiról a rozsdás fémdarabot és arra utasította, hogy hajoljon rá Pálffyra, annak feje fölül a hátára feküdjön fel, kezeivel pedig megtámaszkodva annak lábai mellett a földön. Most gyertyákat vett elő s azzal végig csepegtette Zé hátát, de jutott a vágatába is. Egy ideig „gyönyörködött” színes művében, majd a sokágú korbáccsal leverte a megdermedt sztearint Zé-ről. Mikor ezzel végzett arra utasította, hogy feküdjön Pálffy hátára, de háttal most és a mellkasát, hasát, majd a farka környékét és végül a kezébe fogott, de újra álló, farkára is csöpögtetett a viaszból. (Igaz a makkról nem húzta hátra a bőrt.) Kis idő múlva ezt is leverte, de a farkát most marokra fogva húzkodta meg s így sziszegésre kényszerítve Zé-t, majd gyorsabb tempót diktálva el is küldte sikeresen.
Zé még megköszönte a büntetését a vendégek tapsa közepette, majd segített összeszedni az alkalmazott kellékeket és visszatéve a zsákba, már vállára is vette azt.
Még a középső és alsó udvart szegélyező várfalakról újra megnéztük a tájat, a látképet és végül leereszkedtünk a kocsijainkhoz.
Együtt gördültünk végig a falun, majd az országúton a sztrádáig és csak Pestnél váltunk el egymástól.
Ők a követségeikre, mi Zé-vel haza mentünk.
(folyt. köv.)