Gábor és Zsombor vetélkedése Félix vidéki házában (1)

Éjjelre Gábor beköltözött Harold és Gustav által elhagyott vendégszobába, a mellette lévőben Csojszi aludt, míg Hanzi kint a pajtában, a szalmában tette le a fejét. Félix és Zsombor együtt aludt, azaz Félix már igen, de Zsombor még nem. Az zsongott a fejében, amit még korábban Félix mondott neki:
- Tudod, Gábor most nem jött le, de a héten valamikor leérkezik s akkor….- kezdte, de elhallgatott.
Zsombor alulról felnézett az öléből, elnevette magát és szinte vidáman mondta:
- Semmi baj. Családban marad! – viccelődött maga is.
- Örülök, hogy így fogod fel. Azért ne légy mulya! Egyszer, nyugodtan Te is kapd el Gábor fiatalúr frakkját, azaz mit beszélek a farkát és alaposan, keményen Te is dolgozd meg Őt mindenhol! Ne feledd, már Ő is szeretné, akarja, várja és vágyja is!
Ez motoszkált a fejében s az, hogy Félix eddig mindig gondosan elkerülte, mióta összeköltöztek, hogy ő szembe kerüljön Gáborral, azt meg főleg, hogy egymással alá-fölé rendelt viszonyba kerüljenek. Mi történhetett közöttük? Vagy tényleg Gábor is már ezt szeretné? S ha igen, miért? Zsongtak a kérdések benne, de válasz nem volt, mert nem talált a kérdésekre. Lassan elaludt.
Az álom: Azt látta, hogy kimegy a konyhába és miközben iszik, tekintete a TV készülékre téved. Rémeredt, mert nem volt kikapcsolva, hanem működött. És amit látott, attól elképedt. Gábort, a vendégszobában mutatta. Már éppen elkapta volna a tekintetét és nyúlt a távkapcsoló felé, mikor azt látta, hogy Gábor kezében van valami. Jobban odanézve látta, hogy az a laptopja, amit, vagy amin néz valamit, miközben az arca vágyakozást és kéjt tükröz. Nem tudta, bármennyire is akarta, elkapcsolni, hanem még közelített a kamerával, így már jól látta mit néz Gábor. Egy régebbi felvétel lehetett, amit ő sem látott még sohasem! Nem is csoda, mert azon felismerte Félixt Gábor mellett. Mit mellett, alatt! Mint egy szolga, aki szolgálja Ura, azaz Gábor szex kényét-kedvét, hiszen megdugja!
Erre a képre riadt fel Zsombor Félix mellett. Átizzadt mindene, lucskos volt a teste a verítékétől és zilált, kapkodta a levegőt. Megrázta a fejét és kábán nézett maga elé, míg újra és újra felidézte, maga elé idézte az álmát:
- Nem, az nem lehet! Félix nem lehet Gábor szolgája! Nem jól látta, tévedett! – morfondírozott.
- Vagy mégsem? Jól látott, amit látott, tényleg megdugta Gábor Félixt, de akkor ez, hogy is van és miért? Mikor történhetett? – sorjáztak újra a kérdések a fejében.
- Mi van, mitől vagy így felhevülve, megizzadva? – hallotta meg végül már Félix hangját, amit eddig nem hallott meg. S látta már mellőle néz fel rá, kissé értetlenül.
- Nem, semmi, azaz mégis. Álmodtam valamit, ami hihetetlen számomra. – habogott Zsombor.
- S mit álmodtál? Mi volt olyan hihetetlen, amit nem tudsz elképzelni Zsombi? – kérdezte meg kedvesen, szemében huncut villanással Félix tőle.
- Azt, hogy Te, meg Gábor, azaz Gábor Úr, Mester volt, míg Te szex rabszolgája, mert mellette, azaz alatta feküdtél, pontosabban meggörbülve popód az égnek, lábaid a füled mellett az ágyon és így, leggömbölyűbb testtartásodban hatolt beléd Gábor felülről. – mondtam el az álmomban látottakat.
- Ha, ha, jó már és élénk a fantáziád Zsombikám, de nem stimmel, amit láttál, vagy látni véltél, mert ez nagyon nehéz és fárasztó figura mindkét félnek. Nem sokáig tartható meg és így eléggé gyorsan kell(ene) elmennie a felül lévőnek. De tudod mit? Próbáld ki Gáborral! Tedd meg így Vele! –hallottam Félixtől nevetve.
- Oké, kipróbálom, ha hagyja, de… - kezdtem, de Félix leintett.
- Ne kérdezősködj, ne akarj mindent tudni! Itt van Gábor a vendégszobában, egyedül.
- Igen, éppen ez az. Egyedül van, de honnan tudod, hogy vár és engem vár, nem Téged?
- Az Úr mindent tud! – szólt nevetve és puszit adva Félix. Már le is rántotta rólam a takarónkat, de nem azért, hanem azért, hogy kitessékeljen az ágyból, Maga mellől és küldjön, most, azonnal Gáborhoz. Még annyit hozzátett útravalónak: - Ne feledd, most Te leszel a Mester! Már az első perctől úgy lépj fel, hogy ezt Ő is érezze, s megérezze! Ne várj reggelig! Amit most megtehetsz, nem biztos, hogy később, máskor is megteheted! – szellemeskedett még és pát intve befordult, tovább aludni.
Mit is tehettem, kiléptem Félixtől s mentem volna a vendégszobába Gáborhoz, de előbb még bekukkantottam a konyhába, megnézni, hogy megy, vagy sem a TV készülék. Nem ment, sötét volt, akár csak Gábornál, mikor benyitottam végül Hozzá.
Lassan lopództam el az ágyig, majd hirtelen mozdulattal rántottam le a takarót Gáborról és irányítottam rá a kezemben lévő elemlámpa fényét. Pont a szemébe és kiáltottam hangosan:
- Mit képzelsz? Hol vagy, hol jár a kezed? - hangzott tőlem és Gábor felriadva, kapta el a kezét a farkától, de én már csaptam is egy nagyot a kezére.
- Takaró alatt élvezkedünk? Tilalom ellenére? Sok van már a rovásodon, ezért büntetés jár s kapsz is, de sorold még büntetést érdemlő bűneidet! – hangzott a továbbiakban.
- Az van, sajnos Uram, mert otthon sokszor jártam itt gondolatban s tettem meg sok mindent, mint élvezkedtem a falusiakkal, de még Marcelt is megdugtam keményen, alaposan; sőt egyszer arra is visszaemlékeztem, hogy Félix van alatt... - szakadt meg Gábor beszéde, kapta a szája elé a kezét és szívta volna vissza a kimondott utolsó szavakat.
- Csak folytasd, ne hagyj ki semmit! – kiáltottam rá és csaptam újra már a combjára a kezemmel, csak úgy csattant. (Alig akartam elhinni, amit hallottam.)
- Arról nem beszélhetek. – kezdte Gábor halkan és lehajtott fejjel.
- Pedig fogsz, mert addig gyötörlek, míg csak mindent nem tudok meg Tőled arról. Mikor, hol, hogyan történt meg. Az Úr azzal bízott meg, hogy ezt szedjem ki Belőled, mert akkor hiszi csak el, hogy már jó, gyakorlott és alapos Mester vagyok. – nyögtem ki a hazugságot, azonnal el is szégyellve magamat ezért.
Gábor hitetlenkedve kapta fel a fejét ezeket hallva. Nézett rám kutatóan, de mivel álltam a tekintetét, így lassan lehorgasztotta fejét, szinte összement tartásában s akadozva megszólalt:
- Az Úr kegyetlen is tud lenni szolgáival! Nem csak velem, de Veled is Uram! Ha beszélek, akkor Te mennybe mész Nála, én meg pokolra, mert odavaló is leszek már akkor, de ha meg nem, akkor Te fogsz agyonverni, hogy kiverd belőlem a titkomat.
- Igen, így van. – nyugtáztam a válaszát flegmán, miközben magamban annak drukkoltam, hogy ne tegye meg. – A tegezésedért már így is sok büntit szedtél össze, de folytasd csak! – bíztattam kétértelműen.
- Mit engedett meg bevetned velem szemben? Ezt megtudhatom, Uram! – vált alázatossá Gábor hangja.
- Mindent, s még többet is. – szólt dicsekvően a hangom. – Annyit mondott az Urunk, hogy mindent vessek be, mindenhol és többször is, ha szükséges. – nyomatékosítottam.
Láttam Gábort nagyon megviselték a tőlem hallottak. Átgondolhatta az eddigieket s gondolom azt is, hogy mit tudott, tud rólam, mit látott eddig tőlem különféle mesteri fogásokat és ezekből mire számíthat a továbbiakban, mit vetnék be gyötrésére. Reménykedve megkérdezte azért:
- Uramnak mi, vagy ki fontosabb? Az Úr elismerése, elfogadása, hogy már Mester, vagy egy alázatos féreg barátsága, ha ez tényező egyáltalában?
Hosszú ideig néztünk farkasszemet, mereven egymás szemébe, de egyikünk sem szólalt sőt mozdult meg.
(folyt. köv.)