Félix vidéki házában a diplomatákkal történtek folytatása (7)

A történet akkor és ott maradt abba tavasszal, mikor Zsombival beszélgettem, majd Zsombi már majdnem elszunyókált, arra neszelt fel, hogy hozzászóltam halkan:
- Tudod, Gábor most nem jött le, de a héten valamikor leérkezik s akkor….- kezdtem, de elhallgattam.
Zsombor alulról felnézett az ölemből, elnevette magát és szinte vidáman mondta:
- Semmi baj. Családban marad! – viccelődött maga is.
- Örülök, hogy így fogod fel. Azért ne légy mulya! Egyszer, nyugodtan Te is kapd el Gábor fiatalúr frakkját, azaz mit beszélek a farkát és alaposan, keményen Te is dolgozd meg Őt mindenhol! Megemlegesse! Úgy is azt szeretné.
Másnap még alig pirkadt, mikor már felébredtem és legördültem az ágyról, beléptem a fürdőnkbe. Betettem hangtalanul magam mögött az ajtót, ekkor kapcsoltam csak lámpát és megnéztem magamat a tükörben. Elégedett voltam a látvánnyal. Most felvettem az este, előre odakészített ruhákat, amik bőrből készültek és leoltva a lámpát kiléptem a folyosóra.
Benyitottam Gustav és Harold szobájába, hallottam egyenletes szuszogásukat. Odaléptem Haroldhoz, befogtam a száját és lassan a másik kezemmel megráztam. Harold hirtelen felült és tágra meredt szemmel nézett rám. Szám elé tettem a kezemet jelezve, hogy hallgasson, majd intettem kifelé és elindultam. Harold hunyorgott, de lekászálódott az ágyról és követett. Kimentünk a szobából, végig a folyosón a konyhába, ahol én tonikot ittam, Harold viszont egy sört, majd mindketten kávét is. Innen a nappalin át a pincébe mentünk, majd beléptünk a ketreces szobába. Ott fényt kapcsoltam és intettem Haroldnak, hogy mindent vegyen le és álljon alapállásba. Az csodálkozott, de megtette. Ekkor alaposan végig vizsgáltam mindenhol, de nem láttam érdemleges nyomot rajta. Most a fejét a nyakánál megfogva előredöntöttem és párat alaposan a fenekére csaptam, majd mutattam kússzon be a ketrecbe. Mikor bent ült, akkor összebilincseltem a csuklóit és halkan elmagyaráztam mutogatva, hogy nem nyúlhat magához, nem takarhatja be magát, de feküdjön és próbáljon még aludni, amíg lehet. Felcsavartam a hőszabályzót, 22 fokra állítva azt, majd lekapcsoltam a fényt és kiléptem. Átmentem egy másik szobába, onnan megnéztem a házi videó-rendszeren mit tesz Harold. Az feküdt oldalán és le volt csukva a szeme, elaludt már.
Most átkapcsoltam Harold volt szobájára és megnéztem, hogy Gustav még egyenletesen lélegezve alszik. Nevettem magamban. Felmentem, halkan beléptem a szobába és Gustav arcára, szájára tettem a kezemet, majd Őt is felráztam álmából. Gustav nehezebben ébredt, kábább is volt Haroldnál, de lassan azért felült kérdő tekintettel. Intettem, majd kiléptem a szobából. Gustav utánam lépett, de ekkor visszaküldtem egy felsőért s úgy léptünk ki egymás után a teraszra, majd az udvaron át a kertbe mentünk. Ott Gustav vállát megfogtam mutatva, hogy maradjon ott és visszamentem a házba kikapcsolni a riasztót, de vittem magammal a távirányítót.
A kertből az erdőn át a tó partjáig lassú futással haladtunk. Itt már Gustav erősen lihegett és mikor meglátta a tavat megörült. Leszaladtam a partra és mutattam úszni fogunk. Pillanatok alatt lekaptam mindent magamról és már ugrottam is a tóba és erőteljes karcsapásokkal úsztam keresztül a másik oldalra. Gustav követett, bár felkiáltott, mikor vízbe ért. Ő is jó úszó volt, így hamarosan utolért, le is hagyott. Hamarabb ért a másik partra, ott ki akart mászni, de mindig visszacsúszott a meredek partról a vízbe. Ekkor értem oda, megmutattam, hogyan jut ki itt. Már fent voltunk a parton, leheveredtünk. Ekkor Gustav oda húzódott mellém.
Rá néztem és lassan oldalt nyújtottam a kezemet, amit Gustav megfogott és a farkára tett. Elindult a kezem és egyre kéjesebben szuszogott mellettem Gustav. Végül már mereven állt a farka, mikor megfordult és imitálta a dugást. Megértettem a kívánságát, és mutattam, hogy még nem áll eléggé az enyém. Gustav erre rábukott a farkamra és alaposan ki-, leszopta, majd mikor már eléggé keménynek érezte, mellém feküdt. Így hátulról belé hatoltam, megdugtam, de arra ügyeltem, hogy időben kihúzzam, és a hátára lövelljek. Gustav morcos lett ezért, de hamarosan megenyhült. Most oda akart újra bújni, hogy szopjon tovább, de az nem engedtem.
Mutattam, megmosakszom s mikor visszatértem a tóból, feküdtem újra a hátamra és már hagytam Gustavot rajtam dolgozni, matatni kedvére. Jó darabig elvoltunk így, mert egy idő után én is nyalakodtam Gustav testén, farkán, majd popóját is megharapdáltam, de hirtelen gondoltam valamit és odébb lépve törtem egy botot. Gustav a hasán feküdt s nem is érzékelte, hogy mit teszek, csak akkor kiáltott fel, mikor a bot lecsapott a fenekére erősen. Ekkor felkapta a fejét, hátranézett rám, de mutattam, maradjon ott, úgy. Közben csépeltem tovább, majd már át is léptem rajta és úgy álltam, hogy a bottal e vágásán át a golyóit is eltalálhassam. Most volt csak sziszegés Gustavtól, de nagyon. Vonaglott is a teste, de tűrte is azért. Ekkor az ütéseket abbahagytam, majd megkerültem a hason fekvőt és belépve a lábai közé, most a farkára léptem és a golyóit is megnyomorgattam a meztelen talpammal. Újabb sziszegés hallatszott Gustavtól. Abbahagytam ezért, de Gustav kérlelt, hogy még tegyem, illetve feltérdelt négykézlábra és széjjelebb tette a lábait. Így hátranézett rám. Végre megértettem és most már óvatosan, majd egyre erősebbeket is rúgtam oda, ahol „fészkel az agy”. Gustav bár izgett-mozgott közben, próbált helyezkedni, hogy másképpen érje, de sziszegett, hörgött s látszott élvezi azért.
Ekkor bíztatást hallottunk a túlpartról. Odanéztünk. Bálint és Marcell integetett, kiabált onnan. Csobbantunk és visszaúsztunk. S mikor fel akartunk öltözni, nem tudtunk. Nem találtuk a ruháikat. Izgatottan szaladgáltunk fel és alá, míg nem előbukkant Bálint és Marcell a fák közül, kezükbe hozva a ruháinkat, de válságdíjat követeltek azokért. Gustav értetlenkedett, mire Bálint mutatta, hogy dugja meg Őt. Nekem meg maradt Marcell. Megint jól elvoltunk egy ideig. Újabb fürdés után felöltöztünk és hazakocogtunk.
Az erdő szélétől már láttuk, hogy a többiek is ébren vannak, ott ültek a kertben. Mikor megérkeztünk azok is csatlakoztak hozzánk, még futottunk pár kört, és az udvarban már végeztük a reggeli tornagyakorlatokat. Kellően elfáradva mentünk zuhanyozni, öltözni és gyűltünk össze újra a teraszon.
Közben Zé már rántottát készített, Bálint és Marcell segített, illetve terített. Még azt is megtudakolták ki, mit kér reggelire inni. Mikor mindenki és minden együtt volt, akkor kiültünk és komótosan elfogyasztottuk a reggelit. Már majdnem végeztünk, mikor Zsombor felugrott, beszaladt s hamarosan Harolddal tért vissza, akin csak egy gatya volt. Félix beküldte felöltözni, majd úgy ülhetett le és ehetett végre Ő is. A reggeli végeztével még traccsoltunk szabadon csapongva a témák között. Végre Li szólalt meg hozzánk fordulva:
- Mi lesz a mai program? - kérdezte meg azt, amire mindenki kíváncsi volt. Izgatottan nézett mindenki reám, várta, hogy s mint válaszolok:
- Tudjátok, ma azt terveztem, hogy nem terveztem semmit…. – kezdtem, de a csalódottság hangját hallva már így folytattam:
- Nem terveztem, de most mégis javasolom, hogy a kocsikkal menjünk el egy közeli tisztásig, vigyünk magunkkal mindent, ami kell, és ott töltsük el a délelőttöt, kora délutánt. Legkésőbb négy órára úgy is haza kell érni, mert akik indulnak haza, azoknak időben el kell indulniuk. – fejeztem be. Éljenzés volt a válasz erre mindenkitől, de Li újra szólt:
- Mi is részesülhetünk kezelésben ma Pálffyval, Gustavval? – kérdezte: - mivel mi tegnap kimaradtunk, nem estünk át a tűzkeresztségen itt, pedig kellene.
- Ohó, én már átestem – hangzott Gustavtól a közbekotyogás, de leintettem.
- Az kettesben volt, nem érvényes, csak többesben fogadható el! – tettem hozzá huncut mosollyal a szememben. Gustav megértette és maga is nevetett.
- Jó, legyen. Lássa más is, egye fene! – csettintett is hozzá.
- Már, ha más is kíváncsi reám. Kíváncsi? – tette fel a kérdést Gustav, de Harold megerősítette, hogy mennyire, hogy kíváncsi. Ő is! Ezzel eldőlt ez a vita.
(folyt. köv.)