A Mór melletti első ismerkedési nap eseményei (2)

Leérve a pincébe egy tágas, boltozatos terembe értünk s azzal szembesültünk, hogy a mennyezetről lét kötél lóg le. A kötelek végén fa karikák voltak, melyek tartották a srácot a hónaljainál s kezei oldalra nyúlva s csuklóinál azért szintén meg voltak kötve, de azok már a padlóhoz rögzítettek. Elismerés csendült látva a szép látványt.
A srácon volt egy lazán megkötött ágyékkötő, amely ápolt és eltakart. (Ez utóbbi a déli és keleti népeknél megszokott alsónemű, ami háromszögletű textildarab, melyet hátulról a derékra kötnek, majd a lábak között előre húzott harmadik végét rátekerik a derékon lévő madzagra, szorosan. Így elöl is kis háromszög képződik abból a farkat és golyókat közrefogva.)
Mikor kigyönyörködtük magunkat, Ancsien mester előlépett, pontosabban a srác mögé. Kezébe két hosszú szíjú korbácsot véve, módszeresen kezdte a srácot ütlegelni. Kezdve a hátán, majd a popóin csattogtak a szíjak, de végül jutott a combjaira és a lábikráira is. A két korbács külön-külön haladt végig a srácon s nem keresztezte egymást sem. A srác jól hallhatóan sziszegett ezért, ennek következtében. Most hirtelen váltott az ütem s szinte pergett a két korbács a mester kezében és alaposan végigverte a hátát és popóit, amelyek már jól ki is vörösödtek. A srác már szinte üvöltött artikulátlanul, mikor hirtelen vége lett a korbácsolásnak.
A Mester hozott egy vödör vizet és a srác hátára locsolta lendületből. Az ott maradt felkötve és csöpögött róla a víz, no meg a verítéke is. Most a Mester körbejárta a csüngő srácot, de elégedetlenül rázta a fejét, mint aki korholja magát, hogy így elverte, mert nem tudja folytatni Vele a bemutatóját.
Lassan körbe nézett, meggusztálta a nézőket - egyenként - s akire nézett, az megrázkódott, mert a hideg végigfutott a hátán a mester firtató nézésétől. Végül hirtelen odalépve, megállt Harold fiúja előtt. Mereven nézte azt egy ideig, majd meghajolva már, megkérdezte lágy, érdekes angol kiejtéssel Haroldtól, hogy kölcsön adná-e kedvencét a további bemutatójához?
Harold már éppen tiltakozni akart, de a sráca a térdére tette a kezét, valamit halkan, de határozottan mondott, vagy inkább súgott Haroldnak, aki erre végre bólintott és megfogva a sráca vállát Ancsien mester felé lódította.
A srác szinte a mester elé esett a földre, de az már kapta is el, hátra csavarta a kezét és intett közben a „dekor” és „András” nevű srácnak is, akik odaléptek és két oldalról a karjainál lefogták Harold fiúját. Most a mester egy kis dobogót tolt a középre a sarokból, ahol eddig állt, amin négy rúd állt az égnek meredve. Mindenki csodálkozott, de a mester már intett, a sráccal a többiek is felléptek a dobogóra és a srácot úgy állították, hogy a négy rúd közé kerüljön. Ekkor a mester már hozta is a kisebb rudakat és szinte körül vette azokkal az áldozatát, akit a csuklóinál, bokáinál, no meg a combjainál ki is kötözött a kereszt rudakhoz. Így nem tudott szinte meg sem moccanni már a végére.
A mester ekkor leparancsolta a két segítőjét és már újra szembe állt áldozatával. Most hosszú, égő gyertyákat vett a kezébe ás azzal „csiklandozott” úgy, hogy a gyertyák lángjai hol itt, hol ott érte, pontosabban nem érte el a rudak között lévő testét, de látszott, hogy a „lángja”, forrósága érződik. A delikvens próbált elhúzódni, de nem sok sikerrel. Most elővarázsolt különféle bőr pertliket s azokkal megkötözte a delikvense farkincáját a farktőnél úgy, hogy a golyóit is külön-külön megkötözte, majd egy szélesebb csipeszt vett elő műanyagból és azt a farkinca aljára csíptette. Fa- és műanyag csipeszekkel csipeszelte végig – már ahol tudta – a golyóit és fa csipeszekkel a hónaljától lefele a lágyékáig mindkét oldalon, de ezek a csipeszek egymáshoz voltak kötve. Mikor végzett, vette az egyik korbácsot és meg”ütögette” a csipeszeket és a közöttük lévő bőrfelületet, majd közben szinte észrevétlenül a csipeszeket összekötő zsinegek végeit a csuklójára tekerte és egy pillanat alatt lerántotta az összes csipeszt a srácról. Az feljajdult erre, de utána már csak sziszegett. A nézők meg elragadtatással tapsoltak a mutatványnak.
Most újra vette a korbácsot a kezébe és egyenként leverte azokat a csipeszeket, amiket tudott a rácsoktól, majd a még maradókat már levette kezeivel a srácról, aki kissé görnyedten, de fellélegezve állt ott, megszabadulva a csipeszektől, de a rudaktól még nem.
Most mintha farkasszemet néztek volna, majd végül a mester döntött és mozdult is. Hirtelen a dobogón, de a srác mögött termett, erősen belemarkolt a hajába, szinte hátra kényszerítve ezzel a fejét, így a teste is meghajolt kikötve. Majd elengedte a haját, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal előre lökte a fejét, a hátára téve a kezét nyomta tovább a felsőtestet előre, ki a rudak között. Kigombolva a nadrágját szorosan mögé állt, majd átkulcsolta a mellénél és döfte is már belé a sajátját, hogy az erre feljajdult.
Most kezével oda parancsolta az egyik előző segítőjét a srác elé és mutatta, hogy szopja erősen, amit az meg is tett. A srác a kettős hatásra sziszegett, izgett-mozgott, ahogyan tudott, de sok lehetősége nem volt erre. A Mester továbbra is mindkét kezével a hátát nyomta, szinte derékból meghajlította és mutatta a másik segítőjének, hogy lépjen közelebb és a továbbiakban szopassa már magát a sráccal. Úgy is lett.
Az szopott, szopták és dugták is egyszerre. Kéjes érzés lehetett, mert ez látszott jól Rajta.
Tartott egy ideig, de látszott a srác kezd kimerülni, sok a jóból, mire Harold is megmozdult, így a mester is megértette, hogy ezt a delikvenst el kell engednie, ezért lelépett a dobogóról, a segítőit is leparancsolta és a delikvenssel együtt elgurította a sarokba a szerkezetet.
Közben már lépett is és oldozta a még mindig csüngő konyhás-fiú testét a plafonról lógó kötelekről úgy, hogy feloldotta a padlóhoz rögzített köteleket előbb és így a karjai felemelkedhettek, kicsúszhattak a karikákból és földet ért a teste. Kicsit összegörnyedt, ahogyan padlót fogott, kissé kábán állt még, de a mester nem sok időt hagyott számára a tétlenkedésre. (Ahogy a sarokba ért a dobogó, Harold már oda is lépett és leoldozta a rajta lévőt, akit le is segített, így a dobogó újra felszabadult.)
A mester a dobogóért nyúlt, visszarántotta az üres dobogót középre és már állította is fel rá az ott állót, hozzákötözve kezeit és lábait a kivett, majd újra visszatett rudakhoz. Most a rudaknál fogta meg és úgy kormányozta oda a srácot a kör szélén álló Gustav elé. Az egy darabig csak nézett, míg kapcsolt és kigombolta a nadrágját, elővette a farkát és az előtte lévő szájába nyomta, miközben maga is mozgott ütemre. Hallani lehetett a cuppogást, a szopás zaját, hangjait.
Egy idő múlva, a mester a lábánál fogva visszahúzta a srácot a dobogóval és újra fordított, de most Kelen elé tolta azt. Kelen tétovázott, míg csak Gábor nem noszogatta, segített kigombolni a nadrágját és adta a srác szájába Kelen mereven álló farkát. Azon nem sokat dolgozott, mert Kelen hirtelen visszahúzta a magáét s látszott, hogy összerándul s kilövell a megkötözött srác arcába, testére.
Ekkor Ancsien mester elé léptem, meghajolva megköszöntem a bemutatóját és intettem a többieknek, így mindenki kimasírozott a pincéből és visszatértünk a társalgóba, ahol már közben felszolgálták az esti italokat. Azok elfogyasztása és a látottak megvitatása után hamarosan az étterembe mehettünk vacsorázni. Ott újra fel voltak terítve svédasztal szerűen az asztalok hideg és meleg ételekkel, így mindenki maga vett abból, amiből akart.
A vacsora alatt élénk beszélgetés folyt az asztaloknál. A pincér fiúk felszolgáltak italokat is kérés szerint. A vacsora végeztével a teraszon fogyasztottuk el a kávét. Volt, aki közben rágyújtott is s folyt tovább a kötetlen csevegés.
Hamarosan már csatlakozott a társasághoz a séf, a konyha-fiúval s a pincérfiúk is. Jó darabig ott maradt a társaság a teraszon még. Beesteledett, feljöttek a csillagok is. Most már arról szólt a szövegelés, hogy mikor, hogyan utazzanak le vidéki házamba és mennyi ideig maradjunk ott.
Elhangzott részemről a formális meghívó is, csak a Bécsből érkezettek voltak csalódottak, hogy reájuk mindez nem vonatkozott. Hamarosan kezdtek elszállingózni a vendégek páronként, vagy hármasban, ahogyan a délutánt is töltötték. Párcserére nem került sor, mert mindenki meg volt elégedve az eddigi párjával is.
Az esetenként kicsit hangosra sikeredett éjszaka után azért hajnalban már csend borult az erdőszéli helyre és csak a fiatalok szuszogása, horkantása hallatszott időnként.
Reggel a Nap első sugaraira nem ébredt fel a nép, igencsak a délelőttbe hajlott az idő, mikor kezdtek szedelőzködni. Zsombor javasolt egy reggeli tornát vezényletemmel és előtornászásommal, de osztatlan sikert nem aratott ezzel az ötlettel. A magyarok levonultak és kezdtek követni, így a többiek is lassan csatlakoztak s mindenki felébredt a végére.
Jólesően vonultunk vissza a szobákba zuhanyozni, majd felöltözve a reggelihez. Reggeli után a közeli tóhoz tettünk egy sétát, de csak a bátrabbak fürödtek, inkább mártóztak meg – gyorsan - abban. Az út oda-vissza az épület melletti erdőben haladt, mely kellemesen hűvös volt még.
Gyors ebéd után indultunk volna haza, Budapestre, a kocsijainkkal. A bécsiektől elköszöntünk, és megköszöntük a szolgálatukat, mert Ők is tartottak haza, Bécsbe.
Az öt fiú is külön távozott, de a hatodik, aki hozzánk szökött „rabszolga” volt, az maradt, mert nem volt hirtelen hova mennie. Ez az egyik hátránya a nagy szabadságnak! 
Még számára nem értek véget a megpróbáltatások, mert mi Zsombival még nem hazafelé, Budapestre vettük az irányt, hanem egy közeli helyre, egy várba tartottunk, mert meg akartuk nézni, felderíteni a terepet.
Ezt a búcsúzáskor elkotyogtuk a diplomata-srácoknak, így Li, Pálffy, Harold és Gustav is – engedélyünkkel – velünk tartott oda még.
Ahova mentünk, nem messze Mórtól visszafelé Székesfehérvár felé, balra volt, egy kis domb, vagy inkább már hegyecske tetején. Ez volt Csókakő vára, amely akkor még eléggé romos állapotában mutatkozott. A falu feletti platón álltunk meg a kocsikkal és onnan gyalog mentünk fel az erdőn át, majd egy meredek kaptatót megmászva a vár romjaihoz.
(folyt. köv.)