Vonalzó

Idegesítően bevett szokásom, hogy feszültségoldásként folyton kezem ügyében tartok valamit és játszom vele. Ez egyeseket kiborít, míg másokat szórakoztat. Na ezen első csoportba tartozó kollégáim minden fogható dolgot már eldugtak íróasztalukról előlem, hiszen, amit egyszer megkaparintok az nálam is marad. A cselesebbje tudja, hogy melyik fiókba dobom a szerzett holmit és időnként visszavételezi.

Késő délutánba nyúló megbeszélésünk végeztével még maradtam az irodában. Fel-alá róttam a köröket a szőnyeget koptatva, kezemben legújabb szerzeményemmel egy fa vonalzóval. Ütemesen csapkodtam tenyerem. Gondolkodni próbáltam, hasztalan.
Fáradtan dőltem a panoráma üveg hűs felületének, hátha lenyugszom. Bambultam kifelé és néztem a szemben lévő irodák sötét ablakait. Hűsítően nyugtató ez a sima felület. Elidőzve egy darabon megdörzsöltem homlokom és morogtam magamban: „Sürget a határidő, munkára!”.
Azzal a lendülettel ültem vissza az asztalhoz.

Az idő jócskán eltelt, rám sötétedett. Csak korgó gyomrom hangja zökkentett ki a számok világából. Felnéztem a falon ketyegő órára. Fél nyolc is elmúlt már, de én még mindig itt rostokolok. Kell egy kávé sürgős életmentésként. Megvakartam a fejem a kezem ügyében lévő vonalzóval.
De honnan a francból varázsoljak most, mikor az irodai automata pont két napja vacakol?! Suhant át az agyamon.

Eszembe villant, hogy korábban az ablakban bambulva még láttam a gazdasági részlegvezetőjének autóját. Ha szerencsém van még benntalálom.
Kettesével szedtem a lépcsőt lefelé, hogy a két emelettel lejjebb lévő irodát mielőbb elérjem.
Fény szűrődött ki az ajtó résein keresztül. Egy határozott koppantás és már léptem is be az ajtón.
- Kollegina! Kérem mentsen meg egy forró feketével! – mondtam ki egy szuszra.
Ezer wattos mosolyom másodperc tört része alatt hervadt le, ahogy a kezében tartott papírról rám emelte tekintetett. Ha szemmel ölni lehetne, már halott lennék.
- Jó estét Önnek is! – formálta lassan, kimérten a szavakat.
- A kávéfőzőt a folyosó végén lévő kis konyhában találja, szolgálja ki magát! A viszont látásra! - és már fordult is vissza a papírjai közé.

Nyeltem egy hatalmasat és bénultságom levetkőzve, kihúztam magam. Határozottan válaszoltam.
- Nem értek a kávéfőzőgépekhez. Kérem, legyen oly kedves és főzzön nekem egyet!
Egy percig ült mozdulatlan. Szerintem azt latolgatva, mit vágjon hozzám, mert megzavartam. Aztán mégis felállt és elindult felém. Gyorsabban szabadul tőlem, gondolta szerintem.
Rám sem nézve elment mellettem a konyha irányába. Követtem és közben figyeltem, ahogy halad előttem.

Soha annak előtte nem mustráltam meg így. Igaz ritkán adódtak olyan megbeszélések, hol mindketten jelen voltunk. Szolid elegancia, átlagos, kissé molett testalkat. Viszont mindig hűvösség áradt belőle, ami távol tartott minden férfi kollégát.
És most itt halad előttem egy térdig érő, szűk szoknyában. Azon kaptam magam, hogy a ráfeszülő szoknya alól átsejlő tanga vonalát bámulom. Majdnem neki rohantam, ahogy hirtelen megállva kinyitotta a konyha ajtaját.
Rutinos mozdulatokkal kezelte a gépet, de közben rám sem hederített. Pedig a pultot támasztva alig fél méterre álltam tőle.

Miután felfedeztem, hogy a vonalzó végig a kezemben volt, a kínos csendet elkerülendő csapkodni kezdtem tenyerem. Egyetlen perc elteltével valami ütemet doboltam és már megint a fenekét bámultam. A gép épp fújtatva köpködte ki magából a kávémat, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve egyet rásóztam arra a formás fenékre.
Lemerevedett mellettem. A levegő sem moccant.
Ahogy felemeltem fejem szemben találtam magam tekintetével. Izzó vágy volt benne.

A pultra helyeztem a vonalzót, hogy jól lássa. Megoldottam a nyakkendőm, miközben őt a teljes testemmel a pultnak szögeztem. Komótosan bekötöttem vele a száját.
Csendesen tűrt, szemében kíváncsisággal.

Jobbommal a szoknya alá nyúltam.
Nocsak! Apró tangabugyiba bújtatott, húsos punci, ami már jócskán nedves. Keményen két ujjal belé hatoltam. Olyan intenzitással dugtam, hogy feljajdulva próbált ellenkezni.
- Csend legyen!
Betettem a harmadik ujjam is. Egyre hevesebben próbált ellenállni, de hasztalan. Éreztem, hogy összerándul ujjaim körül párnás hüvelye. Mielőtt még elérte volna azt a bizonyos határt hirtelen megállva kihúztam az ujjaim.
- Most nincs élvezet!

Még mindig sakkban tartottam testemmel. Oldalt nyúltam a csészéért és számhoz emeltem az addigra lefojt kávét. Belekortyoltam, majd visszatettem a pultra.
Csendben, de szemeiben kérdéssel végig tűrte, ahogy a nyakkendőt leoldottam a szájáról. Felhúztam csípőjére a szoknyát és a bal combtövére kötöttem.
- Amikor ezt leveszem rólad, csak akkor élvezhetsz el!

Megigazítottam a szoknyáját, felkaptam a vonalzót és vissza se fordulva elhagytam a terepet.