A puding próbája 3.

Nem kellett kétszer kérnem. A térdedre fektettél...lehúztad a bugyim....belül reszkettem...nem, nem féltem. Izgatottan vártam, mit fogok érezni...mit érez majd a testem és a lelkem. És akkor csatt! Megéreztem, mire képes az a hatalmas kéz...huhh, mintha nem is a kezed lenne, olyan keményen csattant a kezed a fenekemen. Záporoztak az ütések, hamar táncolni kezdett a fenekem...de hiába, a másik kezed magabiztosan fogta le a derekam, hiába küzdöttem. Kezdett egyre fájdalmasabb lenni, aminek hangot is adtam, szűköltem, mint egy kiskutya. Ekkor hirtelen a kezed bevándorolt a combjaim közé, én pedig automatikusan nyitottam őket szét, hogy jobban hozzám férj. Az ujjad hamar besiklott a hüvelyembe, és az első orgazmus hamar végigszáguldott rajtam, mire lecsengett, és pihegtem volna, újra táncba hívtad a fenekem. Soha nem fájt még ennyire a kézzel történő fenekelés. Elveszítettem a fonalat, mert azt éreztem, egyszerre fenekelsz, ujjazol és ugyanakkor lefogsz. Nem tudom, hogyan csináltad :). Kicsordult könnyekkel élveztem az orgazmusokat. Aztán egyszer csak megállt a kezed...mosolyra húztam volna a szám a kielégüléstől...ha meg nem kérdezed, hogy kértem e engedélyt az élvezéshez...Ekkor villant be...hát bizony, előre megmondtad, nincs engedély nélkül élvezés. Lefagyott a mosoly kezdemény az arcomról. Feltérdeltem, te felálltál. A nadrágszíjad hamar a kezedbe került...tudtam, hogy a szabályokat szigorúan veszed, és a bocsánat kérésem nem javított a helyzeten. Az ágyra hasaltattál én pedig megmarkolva az ágy szélét vártam a büntetésem. Tudtam hogy fájni fog, már az első ütésedet összeszorított fogakkal vártam. A szíj azonnal belemart a fenekembe és pár ütés után már nem tudtam tartani magam, elhúztam a fenekem a fal felé. Tudtam, hogy hibázom ezzel. Csak halkan szóltál, hogy visszaparancsolj hasra. Ez hatott. Visszahelyezkedtem, az ágytakaróba fúrtam az arcom, a pléd beszívta a könnyeim, Te pedig végigvitted, amit elhatároztál. Ekkor éreztem, hogy megadtam magam neked. Megéreztem, hogy mi a büntetés. Megéreztem, hogy miért kell betartanom a szabályokat. Megtanultam, hogy a büntetés nem élvezetes. Mire végeztél, zokogtam. Odaléptél, a kezed nyújtottad az arcomhoz : "ebben volt a szíj". Megcsókoltam és megköszöntem a büntetést. Elmagyaráztad halk hangon mégegyszer, miért kaptam. Sírdogálva hallgattam végig...ekkor már más volt a hangod...sőt nagyon kedvesen azt is megkérdezted, kérek e egy zsebkendőt. Egy pillanatra bevillant....egy kedves ember és egy szigorú Dom keveréke vagy. Akinek nagy és iszonyú kemény keze van...amivel pont akkora fájdalmat tudsz okozni, mint élvezetet. Ez az első leckém...tőlem függ melyiket érdemlem ki.