A puding próbája 2.
2016. 08. 18. 15:27 | Megjelent: 908x
A hátam mögül, a szobából válaszolsz: persze! Felállok, belépek utánad a szobába. Leültél az ágyra, én megállok előtted és megkérdezlek fülig zavarban: leülhetek? "Hová szeretnél helyet foglalni?" Mindketten tudjuk a választ, így leülök a lábadhoz...közben magamban sóhajtok egyet, hogy nem is volt olyan nehéz ez. Túl vagyok az első....min is? Erre nem jövök rá, mert megkérded, hogyan érzem magam a lábadnál. Érzésből válaszolok: jól, Uram.
Felállsz, kimész a mosdóba, de előtte szólsz, hogy szomjas vagy. És szólsz, hogy vegyem le a nadrágom. Ajajjj...élesedik a helyzet...de ebbe bele sem gondolva gyorsan leveszem a nadrágom és megyek a konyhába. Készültem, hiszen tudtam, hogy szénsavmentes vizet iszol, így előre bekészítettem a hűtőbe. Visszajössz, átveszed tőlem a megtöltött poharat. Összekulcsolt kezekkel állok előtted, amíg iszol azon gondolkodva, vajon hogyan is kellene ilyenkor állnom...kitalálod a gondolatom, mikor rákérdezel: " Ezt tanultad, hogy így kell állnod?" Persze, csak értelmetlenül nyekeregni tudok, nem tudom eldönteni, most akkor jó amit csinálok, vagy sem.
Egy pillanatra azt hiszem, megkönnyíted a helyzetem, de nem. Szembesülök vele, hogy bizony nálad mindenre van egyfajta pozíció...sorolod, én pedig kívánságod szerint felveszem a kívánt pózt, hol így áll a kezem, hol úgy, a lábam hol terpeszben, hol nem. Mire a végére érünk, már nem tudom az elejét. És ezek még csak az álló pozíciók voltak...jesszus, mi lesz itt még???
Aztán eljön az a pozíció, amikor tényleg először érsz hozzám, "úgy". A földre borulva, széttett lábakkal, a két karom előrenyújtva egymáson keresztbe téve csattan a kezed a fenekemen, majd a lábam közé nyúlva végigsimítod a puncim. Magam sem értem, de a vágy és a szégyellőség egyszerre fut rajtam végig...és azt hiszem, Te is hallod, amit én...dübörögni kezd a vérem.
Levetkőzöl, és kapom a feladatot. Meg kell masszíroznom téged...én viszont nem tudok masszírozni, amikor elmondom, megértéssel fogadod, de ettől még nem kapok felmentést. Így marad az, hogy érzéssel próbálom kitalálni, neked mi a jó. A lábadhoz ülök, a lábaiddal kezdem. Jó érzés adni...próbálom úgy csinálni, ahogyan nekem is jólesne. Közben a kezeddel a hajamba túrsz...és ettől végem lesz. Ráérzel, mivel fokozhatod bennem a dübörgést. Teljesen beindulok attól, ahogyan a hajammal játszol...hol simítasz, hol erősebben húzod, már előtted sem titkolhatom, hogy megtaláltad az egyik gyengém...vágyakozva nézek a szemedbe és kérlek meg rá...fenekelj el!
folyt.köv
Hozzászólások (0)