láb harisnyában

Nemrég rejtélyes körülmények között eltávozott barátom idős anyukája kért meg, hogy fia könyvei, irathalmazai között tegyek rendet. A szétszórt, rendetlen szobában könyvtornyok álltak egymás mellett. Egy ilyen torony alsó harmadában, kis fecni kandikált ki. Rápillantva a papírra egy szócsonk ütötte meg a szememet: "merede". Tovább nem láttam. Lebontva a könyvhalmazt széttépett papírdarabokat találtam két könyv közé dugva. A puzzle-darabokat könnyedén összeillesztettem. Ugyan hiányzott egy-két darab, mégis felismerhető volt, hogy egy összefüggő történet kerekedik ki belőle. Olvassátok hát, ez állt a papíron:
"...ahogy belépett, ösztöneim feléje mozdultak...volna, de hiába. A szíj nem engedett. A vaságy felnyögött, mintha az én kielégítetlenségemet és kínjaimat is jelezné. Mindkét kezem odakötve az ágyhoz. Fekete harisnyában, rövid szoknyában jött be, felül csak egy garbót húzott magára melltartó nélkül, szabadon ugrándoztak a cicijei. Lassan ringva lépdelt, inkább táncolt felém. Megállt tőlem lábnyújtásnyira, és hátat fordított. Lehajolt, pucsított, a szoknyáját fölhúzta. Elém tárult a gyönyörű segge, fekete nylonba csomagolva. Aztán megfordulva az arcomba vágta a közben levetett miniszoknyát. A ruhadarab végigzuhant a testemen, de nem esett le a parkettára, mert a meredező farkam útját állta. Harsányan felnevetett. Lassan a falhoz támaszkodva felemelte lábát, és a talpát nekinyomta a falloszomnak. Borzasztó jó volt!
- Térdelj le! - parancsolta, egyáltalán nem durván, de nem is kedvesen. Inkább a közelgő élvezetes óráit magabiztosan jelezte ez a hang félreértést nem ismerve.
Lerogyott a térdem, húzva a szíjat is a vaságy korlátján. Odalépett, majd csak ennyit mondott:
-Nyalj!
Tudtam, hogy hol kell kezdeni. A lábujjánál. Imádtam. Számba vettem a nagyujját, és szopogatni kezdtem. A szagok, illatok behatoltak vadul az orromba, és ettől a merevedésem még erőteljesebb lett. Aztán a talpára siklottam át. Majd megint a lábujjai, most már a többi is sorra került. Innen haladtam fölfelé. A bokája ... Ő is élvezte...aztán nyaltam tovább...a térd után fordulópont jött...lelassítottunk...ő is...én is... innentől minden milliméter számított. Már pár centiméterre a térdétől éreztem a pinájának az illatát. Észveszejtő! Lucskos volt már. Aztán fordult. Ekkor meg a fenekének a szagát éreztem. Izzadt, de ettől az izzadságtól begerjedtem nagyon. Folyt már a nedv nekem is. A feneke felé haladva egyre jobban éreztem a seggének és a pinájának észvesztő illatát. Nagyon szeretem ezt! Már majdnem elértem a kerek popsiját, amik..."
Sajnos innentől hiányzik a szöveg, mert a következő oldalra nem találtam rá...
A keresést nem hagytam abba, és találtam még fecniket, ami talán egy másik nap emléke. Íme:
"...aztán ráült. A pináját az arcomba nyomva a számat kereste. A nyelvemet azonnal használni kezdtem, az ízlelőbimbóim és a pinája rózsái közé a harisnya már nedves, picit érdes simasága tolakodott. Nyaltam a már csöpögő váladékát, igyekezve elérni a függőleges szeméremrózsáit. Közben kesztyűs kezével az égnek meredő farkamat lökdöste. Nagyot csattant minden alkalommal visszafelé a szerszám. Aztán a lábával kezdte morzsolgatni a faszomat. Ő is, én is teljesen nedvesek voltunk már, amikor ..."
Sajnos itt megint megszakadt az elbeszélés.