színházi kalandok 2

Az éjszaka folyamán nem tudtam aludni, fel-alá járkáltam a sötét szobában, hideg volt a padló és fázott a talpam is, volt egy kis köralakú forgószék amit kitapintottam és azon ülve a lábaim felhúzva kezemmel össze kulcsolva térdemre hajtottam fejem, néha az ajtóhoz mentem hangokat keresve, de semmi, már üres volt a színház és az ajtó zárva volt.
A sötétben még sikerült találnom egy asztalt is, amin menedéket kerestem arra kevés időre míg lehunyom a szemem, kemény, nyirkos és kicsi asztalka volt, össze húztam magam rajta és próbáltam pihenni egy kicsit, tudtam erőt kell gyűjtenem napkeltéig, tíz percenként ébredtem fel és csak a reggel járt a fejemben.
Kulcs csörgésre riadtam fel, az ajtó mögül hangos nevetést hallok, nagyon megvoltam ijedve, gyorsan a bejárathoz repültem és letérdeltem, ahogy a madame este kérte.
Az ajtó nyikorogva nyílik, csak a beszűrődő erős fény a folyosóról ami bántja a szemem és a hideg padlóra vetülő fényben két személy árnyékát pillantom meg.
Hirtelen egy erős kéz ragad meg felülről és a hajamnál fogva a folyosóra húz ki.
-lám lám a kicsi cselédünk milyen szép ruhában pompázik ma reggel, szólt egy erőteljes hang, de nem a madame volt.
-nagyon féltem, tekintetemet végig a földre szegezve a lábakat figyeltem.
-felnézhetsz nyugodtan, bemutatok neked valakit, ő itt Lisa kisasszony a helyettesem, ha én nem lennék bent a színházban, akkor Lisa fog téged nevelni reggeltől estig.
-köszönöm madame.
-köszöntsd szépen Lisát!
-a kezét nem nyújtotta arcom felé, szemeibe nézve kerestem választ, hogy tekintete hová irányul, lefelé nézve jelezte, hogy a lábait!
-megcsókoltam egyszer a lábfejét és egyből csattant rajtam a vessző.
-a szádat addig nem emelheted el, míg azt nem mondjuk elég.
-újra csókoltam Lisa lábát, csattant megint a vessző.
-ne csak a lábfejem te kutya!!
-egy kicsit nagyobb imádattal, puszild mindenhol, a sarkam alá is dugd be nyelved, nyaljad, szopjad a lábujjaim csináld.
-a madame kivette Lisa kezéből a vesszőt és erősen elkezdte vesszőzni a hátam, közben csókoltam tovább.
-elég lesz madame, ne bántsd, remélem mostmár megtanulta.
-Lisa vissza kérte a vesszőt és rám parancsolt, na most elég, de nem nézhetsz fel.
-csak Lisa erős lábait néztem tovább, izmos vádlija, formás lábfeje, hosszú lábujjai, pirosra festett körmei mind ámulatba ejtett, a madame lábát hosszú térdig érő fekete csizma takarta el.
-égett a hátam.
-gyere te kis cselédem, kapsz tőlem is ajándékot, a madame már látom megelőzött ezzel szép erényövvel, ezt most szépen a nyakadon fogod hordani, ezzel a kis csengővel, szép nyakörv.
-a szemeim előtt pörgette a pórázt és közben nevettek.
-mostmár ugye tudod kicsi szolgám, hogy örök rabságban maradsz itt nálunk, mondta a madame és újra mindketten kacagtak.
-igen Úrnőm, köszönöm a nagylelkűségét és a csizmát kezdtem csókolni átkarolva Úrnőm lábait.
-jól van, elég!
-Lisa becsatolta a pórázt és a hátamra ült, közben rugózva rajtam a lábait hintáztatta, ó igen, jó kényelmes, még a színház kertjében majd hasznodat veszem kis hátas pónim. Elkezdtek nevetni újra.
-madame adtál már neki nevet, csak a többieknek ha bemutatjuk, mégis valami nevet adjunk neki, egyáltalán fiú vagy lány illene hozzá.
-Lisa rád bízom a választást, főképp te leszel vele többet, ami neked tetszik.
-legyen mondjuk Berni.
-jó választás, nekem is tetszik.
-itt elég hideg van az alagsorban, menjünk fel szerintem, Bernit megsétáltatom az épületben, bemutatom pár barátnőmnek aztán munkára fogom, hogy valami hasznosat is csináljon, alázatra és fegyelemre fogom nevelni.
-jól van Lisa, bánj vele keményen, nehogy ellustuljon nekem, most mennem kell, igazgatnom kell ezt a színházat sok még a teendőm. Szép napot Lisám, ja igen a kulcsok, erényöv és a fenekében a plughoz.
-köszönj el Úrnődtől Bernim.
-csókoltam a madame kezét többször is, akartam szólni hogy ne hagyjon itt, de már hangos léptekkel elviharzott.
-jól van kiskutyám ne félj, az Úrnőd rám bízott egy kis időre, az is lehet örökre az enyém maradsz, tudod a madame nem ér rá foglalkozni veled annyit mint én, de ne félj nálam jó kezekben leszel. És elmosolyodott.
-menjünk is fel az emeletre, gyerünk Berni pattanj, gyerünk futás.
-alig bírtam a tempót tartani, Lisa rohant előre, néhol a térdemen csúsztam már, csak húzta a pórázt és rángatott.
-négykézláb elég nehéz volt a lépcsőn felfelé, tegnap még a saját lábamon jöttem lefelé, fura érzés volt.
-gyorsan felértünk, Lisa mellett nincs lustulás.
-Berni! Most bemegyünk abba szobába és illedelmesen köszönsz a lányoknak, ne félj, itt nincsenek férfiak. Nagyon nevetett.
-szerencsére a madame gondoskodott a szüzességed felől.
-tudod Berni vannak azon férfi színészeink, akik egyből kezelésbe vennék a kis hátsódat, ezért kell a plug.
-igen tudom Lisa kisasszony.
-a kisasszony nem kell, csak Lisa!
-gyere szépen kövess!
-igenis Lisa.
-sziasztok jó reggelt.
-szia Lisa neked is.
-az ajtón kívül maradtam, beljebb hajtotta maga után és csak a póráz vége látszott a kezében.
-hirtelen néma csönd lett.
-Lisa mi az ott a kezedben, jöttek a kérdések, csak neeeem és hallottam kacajokat a levegőben.
-de de mondta Lisa.
-csak nem egy új játékszer?
-talált! felnevetett Lisa.
-gyorsan gyorsan mutasd, mindenki ujjongott, sikongattak a lányok.
-gyere beljebb kiskutyám, ő itt Berni a színház új lakója, az én kis kedvencem, a madamenak köszönhetően.
-mindenki csodálkozva nézett, a szemekben csillogást láttam, jöttek felém többen, simogatni kezdték a fejem, nyalogattam a kezeket megköszönve, szoknyámat emelték fel, megnézve alaposan mindenhol.
Erényöv, popsi dugó, nyakörv, mindennel felszerelt kis öleb vagy, nagyon szép az új ruhád.
Lisa adjunk rá harisnyát és sminkeljük ki, lányok gyertek.
-Lisa kicsatolta a pórázt és elengedett, ott forgolódtam a gyönyörű lábak között, mindenhol megtapogattak, próbáltam elbújni, de ide oda húztak.
-Lisa nézd, tetszik neked ez a paróka, igen tökéletes lesz.
-Berni kutyám remélem tetszik az új otthonod mert itt sokan szeretni fogunk.
-igen Lisa, hálás vagyok.
-tanítsuk meg ugatni lányok, gyere ide lábhoz, ugass kutya!
-vau vau...
-lelkesebben nem tudsz, és hátulról hirtelen villámcsapásként ért egy erős fájdalom, nem hallottad hogy ugass!
-bocsánat.
-pitizzél kutya, csóváld a farkad is.
-Lisa van egy ötletem, vedd ki fenekéből a plugot, egy kicsit be kell törni ezt a pónit, még nem eléggé engedelmes, de majd meglásd estére kezes bárányka leszel.
-lányok ez egy jó ötlet, igaz estére terveztem egy kis játékot vele a szobámba, hogy beidomítsam, ma éjjelre nem akartam a pincébe zárni, de akkor essünk túl rajta most mindjárt.
-hatalmas ujjongás és ováció tört ki.
-az egyik lány a szekrényből elővett egy hatalmas bőröndöt, amiből előkerültek a fontos kellékek.
-akkor tudatosult bennem igazán, hogy melyik felvonás következik...