Büntetésem-1/2

Mielőtt cikkemet elolvasod, jó, ha tudod, hogy alapjában véve én egy cinikus, és szemtelen ember vagyok. A történetem is ezen alapszik.
Párom kora délután ellibbent sportolni. Én itthon voltam, tévéztem. Persze, mint máskor most sem volt benne semmi értelmes, érdekes. Kapcsolgattam, kapcsolgattam folyamatosan. Eközben elfogott egy furcsa, de kellemes érzés. Szomjaztam. Noha nem a vízre, vagy egyéb folyadékra, kőkemény szexre. Azt akartam, hogy valaki rendbe tegyen, s ha most tenné az is túl késő lenne. Azt akartam, hogy valaki visszafogja pimaszságom, neveljen meg; vagyis próbáljon. Hiszen én egy rendíthetetlen kis rosszaság vagyok, ezért lehetetlennek tartom betörésemet.
Párom végzett a sportolással, kaptam is egy üzenetet: "Kitöltenél 1 pohár sört? :)
Mindjárt otthon vagyok." Valamiért késztetést éreztem, hogy megtegyem. Kimentem a hűtőhöz, egy szál pólóban és bugyiban. Kivettem a sört,a hűtőajtót becsuktam popesszal, végül egy poharat is elővettem, és kitöltöttem Kedvesemnek a sörét, persze megfelelő habréteggel. Megírtam neki ezután, hogy a söre csak Őt várja, s kedveskedtem azzal, hogy az ajtót is kinyitottam, ne kelljen a kulcsot keresnie, matatnia a táskája legmélyén. Gyorsan jött a válaszüzenet:
"Köszönöm!
Most vegyél le mindent, csak a fűződet vedd fel, amelyiket szeretnéd és állj a szobaajtóban háttal, hogy bekössem.
Szólj, ha kész vagy!"
Szenvedtem a fűzőm felvételével, de, hogy lázadjak és ne érezze magát elkényeztetve, a fekete csipkebugyim magamon hagytam, s az ehhez illő fekete csipkés melltartóm is rajtam maradt. Magamból indulok ki mindig, ez is egy alapvető problémám, hiszen én szeretem kicsomagolni az ajándékomat. Reméltem, hogy Ő is; valahol pedig vártam szemtelenségemért kijáró büntetésem.
Az ajtó kinyílt, hazaérkezett. Én pedig a szobaajtónak álltam háttal, hogy bekössön. Bár sok munkája nem volt, megcsináltam helyette a nagyját, legalábbis ezt hittem. Teljesen meghúzta a fűzőmet, levegőt alig kaptam. Ám Ő megjegyezte halkan, hogy jó lenne, ha nem fogynék többet, mert nem tudja annyira meghúzni, mint amennyire szeretné.
Dühös volt, éreztem a dühét magamon. Engedetlen voltam. A melltartóm még szépen levette rólam, a bugyim levétele közben megmutatta, hogy ő mennyire is mérges most rám. Majdnem hogy letépte rólam a fehérneműmet.
Lehajoltatott, a lábaim terpeszbe rakta. Kiment kortyolni jéghideg italából, ami akkor lett volna tökéletesebb, ha felszervíroztatta volna velem.
Az én arcomra pedig kiült egy szűnni nem akaró mosoly, mikor körbejárt észrevette. Amit egy kérdéssel konstatált: "Ennyire vicces? Ennyire tetszik saját pimaszságod? Mert nekem nem."
Elment a lovaglópálcáért, az ostorért. Váltakozva ütötte vérvörösre formás popsimat, míg nem csak szisszentem egyet. Bár a mosoly még mindig ott virított az arcomon. Erre vágytam, hogy megleckéztessen. Ez kellett, megérdemeltem. Bár ahogy korábban is említettem nevelhetetlen vagyok.