Piszkos pénz... (???)

F:
Kemény napom lesz ma...
délutánra bejelentkeztek az ukrán befektetők.
Fáztam mindig ettől a kapcsolattól, annyit hallani a maffiáról.
Eddig nem is láttam őket, egyszer az elején voltak itt és csak az öreggel tárgyaltak.
Én óvtam a főnököt, de ugye a piac diktál és eddig nem is volt baj az anyagiakkal, fizettek, mint a katonatiszt.
Ma nekem kell elszámolnom velük, az első negyedéves fejlesztésekről akarnak mindent tudni.
Délelőtt hamar el is megy, ebédre minden dokumentum előkészítve az asztalomon.
Apropó ebéd.
Kiszólok Klárinak el ne menjen nélkülem enni!
Szeretek vele ebédelni, végig hülyéskedjük a néha 10 perces sort és közösen rendelünk.
Ki-ki a maga ízlése szerint, de valahogy mindig passzol a tálcáinkon az étel.
Úgy eszünk, mint az ifjúházasok...
Egymás tányérjaiba átnyúlva, néha fuldokolva a másik viccein, sztorijain.
Már volt, hogy megkérdezték, hova megyünk nyaralni, majd értetlenkedésünket válaszolva:
Ti nem vagytok házasok?
Na ekkor dőltünk igazán a röhögéstől.
Emlékszem a végén majdnem megfulladtam.
Így megy ez nálunk. :p
Ma talán nem voltam valami jó társaság, mert meg is kérdezte, talán nem a délutáni tárgyalás miatt vagyok ilyen elgondolkozó...
De - mondom.... kicsit tartok tőle.
Már nem is tudom mit ettünk, elég annyi, hogy került valami a gyomromba feloldandó a görcsöt ami befészkelte magát.
2-kor már teljes volt a káosz a fejemben, pont mikor hajszál pontosan beléptek az irodámba.
Ketten voltak.
Egy magam korabeli (Oleg) és egy tejfelesszájú suhanc (Igor).
Öltönyük kifogástalan, magabiztosságuk ellenkező véglete enyémnek.
No mondom, ez jól kezdődik.
A bemutatkozásnál kiderül, hogy beszélnek magyarul, a fiatal itt született, még az orosz megszállás gyermeke, az idősebb meg a követségen dolgozott világéletében.
Nem is tudom örüljek e, egyrészt nem kell szenvednem az angollal, oroszt felejtsük el, mindig bukásra álltam belőle, :p
másrészt mindent értenek, esetleg olyat is amit nem kéne.
Nyögvenyelősen indul a tárgyalás...
rátett még egy lapáttal Klári is mikor szokásához híven kérés nélkül is bebilleget kávés tálcával a tenyerén.
Mindkettőnek egyből fennakadt a szeme.
Ekkor vettem csak észre , hogy abban a rövid kis ruhájában van ami inkább alibi, mint ruha.
A fiatal orosz majd, hogy nem rácsapott a fenekére, de Klári ügyesen kitáncolt a szobából, mintha ott sem lett volna.
Féltékeny lettem!
- ha nem ügyfél esküszöm leütöm ott helyben.
Most esett le miért bámultak annyian az asztalunk irányába ebédnél.
Mentve a helyzetet odaadok nekik minden aktát és hagyom őket elmerülni a papírokban.
Közben figyelek.
Megdöbbenésemre a fiatalabbik a főnők, tisztán látszik, ahogy kérdez és számon kér.
A következő egy óra nem gyorsan telik, magyarázok, tervrajzokat, költségvetést, hozamokat.
Ebben otthon vagyok.
Ők is.
A számok, mindenhol számok.
Hamar közös nyelvet beszélünk, a végére egészen barátira fordul a hangulat.
Mikor lezárjuk a munkát a fiatal meghív vacsorára. Olyan ellentmondást nem ismerő stílusban.
Valahol csilingel egy vészcsengő, de belemegyek...


TitkárNŐ...

Klári:
Krisztiánnal ebédeltem, mint mindig, ha éppen bent van ebédidőben.
Jók ezek az ebédek...
sokat mókázunk közben, beleeszünk egymás tányérjában és alaposan megbámuljuk azokat, akik megbámulnak minket.
A pasi profi,
egy-egy mozdulattal adja tudtomra, melyik irányból jön a félig kérdő, félig mindentudó pillantás. Tudom, hogy sokan azt hiszik, van köztünk valami, én pedig nem veszem a fáradságot, hogy kiábrándítsam őket.
Sokat nevetünk, és hetekre való pletykát adunk a kevésbé prűdeknek is.
Van köztünk némi összhang, valami kellemes vibrálás...
szeretem amikor a közelemben van.
Na, kezdek úgy viselkedni, mint valami filmes titkárnő, az összes sztereotípiával, ami ezzel jár.
A titkárnő, aki odavan a főnökéért,
tiszta gáz...
Csak salátára vágytam, ilyenkor fintorog, mert alig tud beleenni az ebédembe, szerinte férfiembernek hús való. Én persze átnyúltam az övébe és lecsentem egy darabot a sült tarjából, amit nagy élvezettel evett.
Aztán csak ültem az asztalom mögött, kavargattam a kávémat, vártuk az oroszokat.
Nem kedvelem őket.
Tudom, hogy pénzt hoznak, mégis zavarnak.
Nem tisztelik a nőket.
Krisztián örül, de szerintem ő is tart tőlük.
Amikor megjöttek, láttam rajta, hogy megfeszül az arcán egy izom. Ismerem ezt, görcsben a gyomra,
azt akarja, hogy minden simán menjen, és nem is a pénz miatt, hanem azért, mert imád győzni.
Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, feltettem a kávét, poharakat raktam a tálcára ásványvízzel, aztán ahogy lefőtt bevittem.
Ha valamit szeretek, az az a pillantás, amikor az ügyfelei rájönnek, hogy igen, én vagyok az a nő, aki egész nap mellette van, és akkor néz rám, szól hozzám, amikor csak akar.
Itt is megkaptam, bár gondolom ez a ruhámnak is szólt. A fiatalabbik mintha utánam nyúlt volna, de nem vettem tudomást róla, csak kislisszoltam a szobából. De Krisztián...
rajta valami mást láttam.
Szerintem nem tetszett neki az a mozdulat.
Nem tudom miért, de az volt az érzésem, mintha rá akart volna szólni.
Hmmm...
Nagyjából két óra múlva kerültek elő,
vigyorogtak egymásra, alaposan kezet ráztak, majd elmentek.
Krisztián elgondolkodva nézett utánuk.

Mi folyik itt???



Kurvák vére a pecsét...
F:
Vidéki panzió este 9 óra, alig találok parkolót.
Jóformán teltház, nagyon hangulatos étteremben zajlik az élet.
Házigazdáim régi ismerősként fogadnak az asztalnál...
Nyoma sincs a délutáni feszültségnek, munkáról egy szó sem esik.
Igazi ínyencek, mindenből a legjobbat rendelik.
Úgy látom duhaj egy este lesz. Az ukránok unszolására lefoglalok egy szobát is, mert innen nem szabadulok egyhamar. :p
Amíg a recepción voltam egy egész üveg whiskyt rendeltek.
Rajtam ne múljék a cégért mindent alapon félredobom eddigi tartózkodásomat és csatlakozom jókedvükhöz.
Tisztára mint a kamaszok.
Repkednek a sztorik, folyik a ki ha én nem, melldöngetéssel vegyítve...
Persze, hogy a fő téma a nők.
Mosolygok.
Néha már nem is tudom, hogy a pia vagy a nagyotmondók miatt, valószínűleg mindkettő. :p
Abban kiegyezem velük, hogy a magyar lányoknál nincs szebb, de azért én is elmesélem, hogy életem legszebb nőjét a Balatonon szedtem fel és az ukrán volt.
Észre sem veszem ahogy eltűnnek körülöttünk a vendégek... és a pultnál 4-5 hölgy billegeti magát a bárszéken.
Hangos kis asztalunk hamar a középpontba kerül, végül a fiatal odaint egy lányt, aki nem szégyenlős, egyből az ölében foglal helyet.
Alig 18 lehet, pici, vékony szöszi, amolyan Lolita alkat.
Nem az esetem.
Oleggel összenézünk miközben főnőkét a kis kurva teljesen lefoglalja.
Egy rúgóra jár az agyunk és sajnos az ízlésünk is
mert mindketten ugyan azt a barna csajt nézzük ki.
Harmincas, igazi nőies formákkal és sokat mondó szemekkel.
Inteni sem kell tudja, hogy ő kell nekünk, s míg mi tépelődünk már helyet foglal köztünk és kezébe veszi... az irányítást.
A fele sem tréfa.... amint pillanatok alatt kihámozza szerszámunk és igazi virtuóz módjára veri az asztal alatt.
Szégyenlősen tekintek körbe, de a személyzet illedelmesen visszahúzódott s a többi lány is eltűnt.
Aha, szóval a jó öreg magyar árukapcsolás....
Oleggal röhögve folytatjuk az ivászatot. Jó kezekben vagyunk.
Igor viszont kíméletlen.
Kirúgja maga alól a széket a 40 kilós csajt feldobja az asztalra és a szemünk előtt kezdi el kefélni.
Mint egy állat!
Nézem a csaj szemét, látom fájdalmát, amint Igor nem kicsi szerszáma, mint a dugattyú jár benne.
Könyörögni nem mer, csak tűri a rohamokat és talán a pénzt számolgatja közben magában....
Elmegy a kedvem az egésztől.
Lankadok...
A barna még próbálkozik kézzel, szájjal, nem is csinálja rosszul, de nem bírja felébreszteni vágyam.
Látja menthetetlen vagyok így minden figyelmét és báját Olegnek szenteli.
Nem bírok felállni sem... így az alkoholgőzös mámorban bambán figyelem az eseményeket.
Igor nem elégszik meg a hagyományos nyílásokkal, már a hátsó bejáratot használja.
Tényleg mint egy állat....
A csaj nyüszít, tűr...
és extra felárat kér.
Megadom csak kussolj! - üvölti az orosz és keféli tovább.
Inkább a másik oldalnál maradok.
Oleg négykézlábra állítja a barnát és ő is hátulról kezdi el dugni a csajt.
Szinte beleszédülök ahogy ringanak telt mellei...
Ha nem tudnám, hogy kurva még azt hinném élvezi is a csaj.
Igazi profi.
Kihívóan néz miközben Oleg farka ütemesen jár benne.
Fenekét megemelve homorít s kicsit alulról folyamatosan bámul.
Szajha! :p
Farkamba egyből visszatér az élet és ott ágaskodik.
Észlelve a változást megnyalja ajkait...
Nem bírom tovább, fogom a székem és odaülök elé. Engedelmesen bukik szerszámomra.
Ekkor mindketten bevadulunk.
Oleg is a végét járhatja.
Elkapom a kurva fejét és én diktálom az iramot.
Nem érdekel már semmi élvezni akarok minél hamarabb, pontot rakni ennek a kibaszott estének a végére!
Én megyek el leghamarabb,
agyam-farkam szétrobban a nő szájában, s ő fuldokolva de lenyeli az utolsó cseppig.
Olegnek sem kell több, szó szerint a képembe üvölt akkorát élvez.
Mindketten hamar kijózanodunk és kezdünk mentegetőzni, nevetségesebb helyzetben talán nem is lehetnénk, ugyanis a csaj még mindig szopogatja a farkam, míg csípője Oleg ölén köröz.
Oldalról is megérkezik az ifjú titán végelgyengült hörgése jelezvén a szétbaszott szőkének, hogy szenvedései véget értek.
Fizetés.
Fogalmam sincs, hogy aludtam el, arra emlékszem csak, hogy Oleg lerendezte a számlát miközben én elindultam a szobámba....



Kijózanodás...
F:
Borzalmas kómából ébredem reggel.
Hosszú percekig rakom helyre az idegen szoba tárgyait, míg összeáll a kép hol is vagyok.
Tapogatózóm az éjjeliszekrényen, majd benyögöm a telefonba:
KV-t!
Ezután durván megszakítom a hülye udvariaskodást, ahogy felakarják sorolni nekem az összes létező variációt.
- Erőset!
Félig vakon tapogatom ki a zuhanyzóba az utat. Előbb meleg vizet engedek, majd csak ezután bírja el testem a hideget.
Két kézzel támaszkodom a csempézett falon így masszíroztatva gerincemet a vízsugárral... végig egészen a fejem búbjáig.
A pincér bátortalan hangja zavarja csak éledezésem.
- meghoztam a kv-t uram. Erősen, ahogy kérte.
Rendben, tegye csak le!
Mikor már többé-kevésbé tudok állni a lábamon és a szemem is elbírja az erős fényt, elzárom a vizet.
Úristen!
FÉNY!
Mennyi az idő???
Majdnem elvágódom, a csupa csempe fürdőszobában ahogy rohanok ki.
10 óra!
Hú a francba! Jó ha beérek 11-re.
Ami ezután jön azt nyugodtan nevezhetjük ámokfutásnak.
Magamra kapom ruhámat, közben leöntöm az ingemet kávéval...
Na még ez is!
A recepción gúnyos tekintetek kereszttüzében, de maximális hajlongások közepette kifizetem a szobát... látom mindenki az estén csámcsog, adtunk a falunak vagy egy évig tartó pletykát.
Kínos.
Jó lesz egy ideig elkerülnöm ezt a környéket... :p
s míg eljutok e gondolatig, már ezerrel hajtok az autópályán Pest felé.
Úgy néz ki szerencsém van, elaludtam a reggeli csúcsot.
Kis kitérő még haza, ruhát váltok...
és ezzel vége is a kezdeti szerencsémnek, nem úszom meg dugót a belvárosban... az agyam szétmegy ugyan,
de folyamatosan az esti képeket vetíti.

Hányok!



TitkárNŐ...
Klári:
Ma is gondosan öltözök.
Felveszem az új bugyimat, hozzáillő melltartó, és a kedvenc parfümömmel illatosítom magam.
Amikor beérek, kávét főzök.
Fura álmaim voltak az éjjel...
arctalan férfival hemperegtem egy sötét szobában, erős volt, határozott, letepert. Nem ellenkeztem, ezt már álmomban sem értettem...
vonzott és taszított egyszerre az, az elemi erő, ami belőle áradt, talán nem is a súlyával döntött le a lábamról, hanem az illatával, a kisugárzásával.
Mielőtt jó lett volna, felébredtem, de érzem, hogy ez a hangulat rányomja bélyegét a napomra.
Kávézok. Sok cukorral iszom, szeretem az édes dolgokat...
Krisztián nem jön.
Az öreg őrjöngeni fog.
Kevergetem a kávémat, azon kapom magam, hogy elmélázok.
Ismerős volt a pasi...
Talán az orosz?
Na, nem, ezt gyorsan kiverem a fejemből!
Az órámra nézek, perceken belül 11,
Krisztián még sehol.
Megnézem a leveleimet, pár mókásat körbeküldök, elintézem a szükséges telefonokat, faxolok, megrendeléseket továbbítok, aztán hirtelen felpattan az ajtót, és beront Krisztián.
Te jó ég, hogy néz ki?!
Mint akit kimostak, és alaposan ki is facsartak.
Hiába a fogkrémszag, érzem az alóla kipárolgó piaszagot is.
Nem egy szép látvány ma reggel.
- Hol voltál eddig? Az öreg már keres egy ideje.
Elvigyorodik, de nem őszinte a vigyora.
- Bocs, elaludtam. Elküldted a megrendeléseket?
Felhúzom a szemöldökömet:
- Naná! Gondolod, hogy nélküled, megáll az élet?
De már el is tűnt a szobájában.

Mi van itt???



Helyére kerülnek a dolgok...
F:
Fél 12-kor úgy robbanok be az irodába.
Az sem tudom hogy kerüljem ki Klári rám zúduló áradatát.
Keresett a főnők..
Úristen hogy nézel ki, ezt meg, azt írjam még alá...
Kegyelemért könyörgök és eltűnök a szobámban.
Telefonon hívom az öreget, pár mondatban elmesélem, hogy a cégért folytatott dorbézolás kicsit eldurvult, másnapos vagyok, de az ukránok mindennel meg vannak elégedve.
Pillanatok alatt átlátja a helyzetet és elkezd nekem jópofizni, de rutinosan rövidre fogja.
Elégedetten rakom le végül is a telefont.
Jó fej az öreg.
Behúzom az összes reluxát, nem bírom elviselni a fényt, ha nem muszáj...
Klári lopózkodik be a szobába, kávét hoz, de be nem áll a szája közben.
Hol voltam? Mi van velem?? Hogy sikerült az este???
- Ne most! - kérlelem...
- Szétmegy a fejem!
Tapintatosan magamra hagy, de az ajtó csukódásából érzem, hogy majd felrobban a kíváncsiságtól.
Imádom a csajt.
Szó nélkül kitalálja a gondolatom, mire van szükségem. Behunyt szemmel kortyolgatom figyelmességét...
Érzem, ahogy a forró kávé árad szét a testem minden porcikájában, azonnal vérré válik az utolsó cseppje is.
A tegnap este emlékei azonnal kihasználják az alkalmat, mai nap ez az első perc mikor akadálytalanul rám törhetnek.
Hadakozom önmagammal... Életemben nem volt még kurvával dolgom.
Nem tartom magam egy Alain Delonnak, de még sosem szorultam rá.
Ráadásul a körülmények... a helyszín!
No meg az, az erőszakos, vadbarom orosz.
Az öltönyével együtt vetette le álarcát is, kibukott valódi énje a végére.
Hirtelen nem is tudom miként ítéljem meg a saját szerepem az egészben...
Végül is a kurva jött oda, megkereste a betevőjét így is, úgy is.
Talán lelépek hamarabb, ha van éppen élő kapcsolatom...
Nem csaltam meg senkit, maximum magam erkölcsi határait léptem át, de elég a siránkozásból, tapasztalatnak nem volt egy utolsó.
Élménynek viszont oly kevés...
Az egész nem ér többet, inkább vissza normális kerékvágásba.
Végszóra Klári dugja be a fejét az ajtón.
Félénken érdeklődik:

Jössz ebédelni???



csak egy ebéd...
F:
ok. ideje valamit enni...
most döbbenek rá, hogy gyomrom korog és nem a másnaposságtól.
Klárit előre engedem a folyosón és nem tudom levenni szemem formás fenekéről ahogy előttem billeg szűk farmerjában.
Nem tagadom, néha eljátszadozom a gondolattal, hogy mi lenne ha...
De annyi mindent hallani a világban a munkahelyi viszonyokról,
no meg a főnök - beosztott felállás sem igazán szerencsés.
Persze ez csak amolyan futó gondolat...
de mint valami kapcsoló, sikerül visszazökkennem a normális életbe, száműzve végleg a tegnapi rémálmot.
Csak gulyáslevest kérek, jót fog tenni a gyomromnak.
Klári élcelődik is a szokatlan rendelésen.
- Mi van főnök? Belemerültél tegnap az éjszakába?
Úgy tudja mondani ezt a főnök hülyeséget, hogy néha felmegy bennem a pumpa!
- Ja, ha tudnád mivel jár egy főnökség, mit meg nem teszek a cégért még szabadidőmben is... - mondom félig mosolyogva, félig meg kínlódva.
Okos nő lévén ejti is a témát, továbbiakban ő viszi javarészt a szót, elmesélve milyen szuper kis üzletet talált és nem mellékesen megemlíti, élete egyik legszexibb fehérneműjét vette meg tegnap.
Édes ahogy csacsog, egy pillanatra elképzelem amint forog a tükör előtt a próbafülkében. :p
Ez a nő kiakarja húzni nálam a gyufát...
Egész jó úton jár.
Ezután már hamar végzünk, s a délután alól kibújandó, pár dologra megkérem, majd le is lépek.
Otthon már csak egy gyors zuhany és bedőlők az ágyba.
Reggelig alszom.