Személyi edző sub vágyainak megvalósulása (1)

A megismerkedésünk sem volt szokványos, az interneten történt, s én kezdeményeztem. Felkeltette érdeklődésemet ez a hirdetés: „Olyan idősebb, lehetőleg hatvanas urat keresek, aki még potens, erősen az, azaz legalább kétszer-háromszor is képes lenne engem egy szeánsz alatt megdugni, de előtte, közben és utána alaposan be kellene törnie is! Nem vagyok könnyű eset.” A képen egy szép, pirosra elvert popó látszott, mestermunka, no meg a másikon alaposan összekötözött, gúzsba kötött srác. Még az is szerepelt a hirdetés szövegének végén, hogy sürgős! Így felkiáltójellel.
Írtam, majd jött is a válasz, gyorsan. Kezdetben nem túl tisztelettudóan, de azért későbbre ez már kialakult. A levelezésünk végére kiderült, hogy a srác harmincas évei közepén tart, sportos, izmos s ezért keres olyan idősebb urat, aki kikényszerítené, hogy a szeánsz közepére, de legkésőbb a végére megalázkodjon előtte, elfogadja és már gondolkozás nélkül megtegyen mindent, amit parancsba kap, beleértve azt is, hogy többször megkefélik. Kiderült, hogy foglalkozására nézve személyi edző a Sub s ezért a munkájában domináns, de most szeretné a másik oldalt is kipróbálni. Több szerepjátékot is végig vettek leveleikben, mint lehetőséget, míg kikötöttek a börtönőr-rab változatnál.
A megbeszélt napon a Sub kicsit késett. Mikor megszólalt a kapucsengő, már abban elnézést kért, de letorkoltam és beengedtem a kapun. A Sub sietett fel, hamarosan már a lakás ajtaján is belépett. Alig csukódott be az ajtó mögötte és nézett volna körbe, majd rám, már két hatalmas pofon csattant is az arcán jobbról-balról, keményen. Látszott, ahogy felszikrázott a szeme és önkéntelenül is meglendült a keze, de olyan hirtelen is állította meg és eresztette maga mellé, le. Fejét lehajtotta, szemét földre szegezve, szinte összegörnyedve állt és úgy szólalt meg: - Uram, még egyszer elnézést a késésért s ezért is. Nem mondom el, miért történt, de mivel megtörtént, kérem, büntessen meg!
Ott állt előttem, aki nálánál alacsonyabb voltam, gyengébb fizikumú, de azért már érez(he)tett valamit. A domináns kisugárzásomat! Intettem, vegye le a kabátját, sálját, cipőjét. Majd hozzátettem: - Menj a WC-be pisilni, majd kézmosás után gyere be így a szobába! Azzal ott hagytam egyedül, de még magam mögött a szobaajtót is betettem.
A Sub kicsit értetlenkedett, majd tette, amit mondtam. Mikor készen lett az ajtóhoz lépett és kopogott. Ezt hallotta: - Lépj be! Belépve látta a szobát maga előtt, de a szoba közepén már nem civil ruhában voltam, hanem egyenruhában, szürke BV-sben s arany parolin csillogott a rangjelzésénél. A Sub nem ismerte ezt a rangjelzést, ezért megszólalt:
- Uram, az őrizetes tisztelettel jelentkezik öööööö a befogadásra – nyögte ki, majd folytatta: - Kérem Uram, hogy szólítsam?
- Főfelügyelő Úrnak 56-os. – jött a válasz.
- Igenis Főfelügyelő Úr! – harsogta már a Sub s próbált vigyázzba állni. Végignéztem és megkérdeztem: - Hogy hívják őrizetes?
- Tóth Zoltán, Uram. – jött az őrizetes válasza, de még be sem fejezte, már újra kapott két hatalmas pofont, szinte beletántorodott. Kis ideig nem történt semmi, majd újra megszólalt az őrizetes: - 56-osnak hívnak Főfelügyelő Úr. – nyögte ki halkan. Most elé léptem, és ahogy lenézett rám a magasból az őrizetes, rádörrentem:
- Nem nézelődik, főleg nem le, engem! Megértette? Előre néz mereven! – jött az utasításom. A Sub felkapta a fejét és előre nézett, mereven. (kinézett magának a függönyön egy mintát és arra szegezte a tekintetét.) – Oda áll a falhoz, kis terpeszben, kezeket oldalt kinyújtva és tenyereit a falhoz szorítja! – hangzott az újabb utasítás tőlem.
A Sub szabályos hátraarcot csinált, dörgő léptekkel elvonult a mutatott falig, majd a kívánt pózba állt. Hallotta, ahogyan a követem, majd megálltam mögötte. Később érezte a kezeimet is, ahogyan végigmotozták a testét mindenhol, keményen, durván, még a farkára is ráfogtam váratlanul. Fel is szisszent a Sub ettől.
- Nem hangoskodunk itt! Itt csak nekem van jogom hangoskodni. Magának, kuss! Megértette? – de választ sem várva folytattam: - Felemeli a fejét és a falat nézi! – dugtam egy gumibotot a Sub álla alá és azzal emeltem fel a fejét a kívánt magasságra, majd hirtelen kirántva hatalmasat csaptam a fenekére. A Sub nekidőlt a falnak, majd visszapattant arról és újra állt, mereven, kis terpeszben.
- Kettőt hátralép, mindent levesz magáról és utána előre hajol derékból a vízszintesig! Szaporán! – hangzott.
A Sub próbált gyors lenni, de így is csattogott a gumibot a hátán, majd fenekén, mire végzett s a kívánt pózba állt már előttem.
- Hátranyúl, és két kézzel széthúzza a seggét! – hangzott az utasításom és már érzett is egy kesztyűs kezet az ánuszában matatni. – Szerencséje, hogy nem dugott fel semmit. – hallotta végre s hozzá a kuncogást is. – Így majd szabad lesz az út másnak!  - Felállni, visszafordulni! – jött az újabb utasítás. A Sub megtette. Érezte ég az arca a szégyentől. (Még sohasem volt mezítelen egyenruhás előtt és nem matattak a seggében ilyen durván.)
- No, mi az? Pirosodunk, színesedünk? Még lesz erre módja, de oka is. – hangzott. – S ez ott mi? Ez a lecsüngő bőrlebeny? – hallotta és érezte is a gumibot végét a farkán. – Nem lesz a kicsike keményebb? – kuncogtam a gumibottal birizgálva a Sub farkát. Az hallgatott, de még jobban vörösödött.
Ekkor egy kis bőr valamit vettem elő a zsebemből, feltettem, felcsatoltam a Sub farkincáját körbefogva és rácsatolva egy pórázt magam után körbe vezettem a szobában a Subot. Erősen húztam a pórázt, így a Sub egy idő után már sziszegett, mert nem tudott olyan gyorsan haladni utánam. Két kör után térdre parancsoltam, majd lemutattam a cipőimre. A Sub értetlenül nézett. Újra parancsolón mutattam a cipőimre. Végre a Sub megértette és lehajolva körbenyalta a cipőket. Jó idő után - állj-t! - vezényeltem és - négykézlábra! – szólt a parancs.
A Sub megtette. Mögé léptem és szétrugdaltam a lábait, majd lehajolva a gumibottal a lábai közé nyúltam és erősen megütögettem a Sub golyóit, de a farkát is alulról, míg csak nem sziszegett már s közben húzta a pórázt is egyenetlenül. Mikor kiélveztem ezt, leültem a székre, újságot vettem és parancsoltam: - Négykézlábra! A lábaimat a hátára tettem s olvastam, majd időnként az egyiket levettem és meg-, megrugdaltam a Sub golyóit, farkincáját. Megunva az olvasást átültem a Sub derekára és most onnan húzkodtam a pórázt és közben nagyokat rúgtam a Sub oldalaiba. Az csak halkan nyögdécselt. Végre felálltam és hajánál fogva felállítottam térdelésbe a Subot is:
- Hadd, lássam mekkora. Csak? Lesz még nagyobb is! – szóltam és elmenve valamit hoztam, amit a Sub szájába tettem: - Nyeld le! – utasítottam. A Sub próbált tiltakozni, de végül nyelt egyet, de csak nem ment le a torkán, így kapott vizet is, azzal már lecsúszott.
Megint körbe jártunk, de most négykézlábon a szobába egy ideig, végül az ablaknál, pontosabban a francia erkélyajtónál álltunk meg. Hosszú, vékony, átlátszó függöny takarta. Ott talpra állítottam a Subot, majd mögé lépve – testemmel előrébb nyomva - a mellbimbói csavargattam, facsartam, no meg időnként a farkára, golyóira csaptam. A Sub vörösödött, vergődött, mert csak a függöny volt előtte és úgy érezte a szemközti ház minden ablakából csak őt nézik. Összegörnyedt, de a felvett gumibotot a könyökei alá toltam és úgy húztam hátra a kezeit és kényszerítettem kiegyenesedni. Végre sikerült.
Ekkor a Sub kezei valami merevet éreztek. Pillanatnyi meggondolatlanságból a Sub is ráfogott erősen arra. Én persze kirántottam a farkamat a Sub szorításából és már seggbe is rúgtam erősen a térdemmel. De mivel fogtam is a gumibotnál fogva a könyökeit, így nem esett bele az ajtóüvegbe, de feljajdult.
- Majd adok én neked önkényeskedni, meg engedetlenkedni! Azt hiszed kemény legény vagy? Meglátjuk. –tettem még hozzá.
(folyt. köv.)