A kezdet

Délután kettő volt. A megbeszélt időpontra érkezett a megbeszélt helyre. Ott állt az ajtó előtt. Izgatott volt, de bármi is várta az ajtó túloldalán, tudta hogy szüksége van rá, nem menekülhet. Kopogtatott. Kopogtatott és várt. Kis idő után kinyílt az ajtó. Egy barna hajú nő jelent meg a túlsó oldalon és így szólt
-Gyere be azonnal!
A férfi nem tudott hirtelenjében mit válaszolni a kemény felszólításra, így belépett. Az ajtó a háta mögött becsukódott.
-Hol késtél ennyit?!
-Én csak
És el is csattant az első pofon a megilletődött férfi arcán.
-Ha kettőt beszélünk meg akkor te még korábban érkezel és ha nem nyitok ajtót, az ajtó előtt állsz!
-Elnézést kérek.
-Te szánalmas kis pondró.. Még csak az elején vagyunk, de már nagyon kezdelek unni. Vetkőzz!
A férfi egy szó nélkül elkezdett vetkőzni. Érezte a rá nehezülő szigorú tekintetet, így igyekezett gyorsítani a tempón. Mikor végzett a nő hozzávágott egy nagyobb szemeteszacskót és így szólt
-Tedd bele az összes ruhádat!... Kész vagy már?!
-Igen, ahogy kérte, az összes ruhám. - és nyújtotta át a zacskót a nőnek.
-Helyes. - a nő hátrament az előszobából és kinyitott egy ajtót, ami mögött látszólag egy üres helység volt. Bedobta a szemeteszsákot, majd kulcsra zárta az ajtót. Könnyed, mégis tekintélyt parancsoló léptekkel visszament a férfihez.
-Térdre! - a férfi letérdelt. Érezte a kiszolgáltatottságát, amit az a helyzet, hogy térdelve kell felnéznie a nőre még inkább fokozott.
-Hogy hívnak? - ahogy a férfi a száját nyitotta volna, hogy elmondja, rögtön el is csattant a második pofon.
-Nem érdekel! Az első szabály, neked itt nincs neved. Az vagy, aminek hívlak. Értetted?
-Igen. - szólt halkan és megszégyenülve.
-Igen, kicsoda?!
-Igen... úrnőm. Értettem.
-Ne kelljen még egyszer megkérdeznem ezt. Ha válaszolsz egy kérdésemre, mindig alázattal és tisztelettudóan válaszolsz. Ha nem, akkor annak következménye lesz. Értetted?!
-Igen úrnőm, értettem. - szólt a férfi lesütött tekintettel, miközben a hangja megcsuklott. A nő észrevette ezt és elégedetten elmosolyodott egy pillanatra. Ismét hátrament, de most a konyhába vezető ajtón hagyta el az előszobát. Pár pillanat múlva egy nyakörvvel tért vissza a férfihez.
-Ezt most felrakjuk rád. Nem mozogsz. Ez lesz a te állandó tartozékod. Innen érzed, hogy mi is vagy itt valójában. Egy szolga, egy háziállat. Nem nyúlhatsz hozzá és végképp nem szedheted le magadról. Ha megpróbálod, annak nagyon rossz vége lesz. Értetted?
-Igen úrnőm, értettem.
-Helyes. Nem is vagy te olyan ostoba szolga, mármint magadhoz képest - szólt a nő lenézően. Szépen, határozott mozdulatokkal felrakta a férfire a nyakörvet. Mikor végzett, így parancsolt
-Feküdj a hátadra, a kezeket a tarkódra!
-Értettem úrnőm - szólt a férfi bizonytalan hangon és hátrafeküdt.
-Kérdeztelek?!
-Nem úrnőm.
-Akkor miért szólalsz meg te korcs?!
-Elnézést kérek úrnőm.
-A második szabály, akkor beszélsz, ha kérdezlek. Világos?
-Igen úrnőm, értettem.
-És még azt írtad a levelezéseinkben, hogy nem vagy kezdő. Netán hazudtál nekem?!
-Nem úrnőm.
-Szánalmas vagy! Meg ne merj mozdulni.. - a következő pillanatban a nő elővett egy erényövet.
-Ezt fogod hordani. Állandóan. Nincs levétel, csak ha én úgy gondolom. Nem érdekel, hogy mennyire le akarod venni magadról, ez sose lesz alku tárgya. Világos?
-Igen, értettem úrnőm.
-Hmm.. Ezzel foglak megnevelni, rosszabb pillanataidban idomítani. Mint egy háziállatot. Ez lesz az életed, azt csinálod amit mondok. Úgy, ahogy mondom. Az én élvezetem kielégítése lesz a te életcélod. Minden értelemben.. - és ahogy kimondta a nő ezt a mondatot, már neki is látott az erényöv felhelyezéséhez. Mikor végzett, rátette a kis lakatot és összepattintva azt bezárta.
-Látod ezt a kulcsot? - kérdezte a nő erélyesen.
-Igen úrnőm - felelte a szolga teljesen megszégyenülve.
-A nyakláncomon fogom hordani és csak akkor nyúlok hozzá legközelebb, ha megérdemled. Legyél jó kutya és reménykedj a jóindulatomban - ezután a nő elővette a távkapcsolót. Ismét elmosolyodott.
-Tudod, ezen az erényövön van egy kis sokkoló. Nem túl durva, de megteszi a maga hatását. A nevelés remek eszköze lesz ez a számodra. Ha valami rosszat csinálsz, ellenkezel, vagy csak feldühítesz, használni fogom. És mivel valamennyire szadista is vagyok, egyébként is használni fogom. Csak hogy tudd, hogy hol a helyed. És ez lesz a normális a számodra. Az lesz a jutalmad, ha éppen aznap nem használom. Értetted?
-Igen úrnőm. - mondta a férfi alázatosan és kicsit félően. A következő pillanatban egy erős, éles fájdalmat érzett a heréinél, összegörnyedt és teljesen megbénult a pillanat erejéig. A nő visszafogottan elnevette magát.
-Okos kutya - mondta a nő. Ezután elővett egy pórázt és így parancsolt
-Kelj fel! Négykézlábra! - a férfi a szemét lesütve négykézlábra állt. A nő ekkor a nyakörvre csatolta a pórázt és így szólt
-Most elmegyünk az új helyedre. Ott foglak tartani, ott fogsz lakni. Igazi kutyának való helyed lesz.. Indulás! - majd abban a pillanatban erősen megrántotta a pórázt és erős léptekkel megindult. A férfi esetlenül követte őt négykézlábon, a nő gyorsan vezette, a férfi igyekezett tartani a lépést úrnőjével. Egy harmadik ajtón vezette át a nő a szolgáját, egy lépcső vezetett lefelé, amolyan alagsori helység lehetett, ablakok nélkül. A közepén egy masszív ketrec volt található, mellette két kutyatállal. Mikor a nő megérkezett a ketrechez megállt és kezével kettőt csavart a férfira kötött pórázon. Az arcához húzta, szigorúan a szemébe nézett és így szólt
-Ezentúl ez lesz a te helyed. Ez a kennel. Sok dolog áll még előttünk, sok tervem van még veled, de mindent a maga idejében. Nem akarok egy rossz szót se meghallani. Beraklak ide, addig én elmegyek a barátnőimmel a városba. Szokd az új helyedet, sokat leszel itt. Csendes és okos kutya leszel. Érthető voltam?!
-Igen úrnőm - szólt a férfi erőtlen hangon. Ezután a nő levette a nyakörvről a pórázt.
-Helyes. Befelé! - miután a férfi beért a ketrec másik végébe az úrnője egy határozott mozdulattal rácsukta a ketrec ajtaját, ami fémes hangon csattant is egyet. Majd elővett egy még nagyobb lakatot és egy másik kulccsal rázárta a kennel ajtajára. Elmosolyodott és elővette a távkapcsolót. Önelégülten megnyomta és kéjesen nézte, ahogy a férfi kiszolgáltatottan összerezzen a rácsok között.
-Jó kutya legyél! Nem akarod, hogy dühös legyek amikor hazaérek.. - ezután a nő mielőtt elhagyta volna a szobát, lekapcsolta a helységben homályosan világtó villanyt, majd a sötét szobát elhagyva becsukta maga után az ajtót és rázárta a férfire.