A vágy tovább él

Sosem tudta leszoktatni arról a női logikával teljes képtelenségnek tűnő szokásáról, hogy a gurulós bőröndöt a fogantyúnál fogva cipelje, a Férfi most is felkapta és vitte, pedig hát azért vannak a kerekek, hogy ezt ne kelljen. Mikor beültek a kocsiba, persze megint szóvá tette, de a Férfi szerint így könnyebb haladni. És most haladni kellett, mert csak fél napjuk volt, amíg a gép visszaviszi Frankfurt labirintusába, hogy onnan is tovább induljon. Erősen sütött a nap, de mindketten a hunyorgást választották a napszemüveg helyett, mintha azt a vékony szűrőt is le akarnák dobni, ami közéjük és a másik közé áll.

..........

- Csak húzd le jobban az ablakot.
- Jól van már, egy éve az első cigi, kapkodtam.
- Azért add meg a módját. Erre tanítottalak? Minőség és stílus. Amúgy meg se kérdezted szabad-e, mekkora szerencséd, hogy pont egy dohányzó kocsiban ülsz.
- Szabad?
Összemosolyogtak, a Nő beletúrt a férfi hajába.
- Őszültél. Sokat.
- Köszi, hogy észrevetted.
- De jól áll. Tényleg. Szép vagy!
- Te viszont fogytál, valódi fitnesslady vagy. Ja és szép! Baromi szép!
- Köszi... Kompenzálunk, kompenzálunk, ahogy lehet. Ott különben is ez megy, vagy dagadt vagy, vagy jó alakod van, nincs középút, nem a kompromisszumok világa. De köszi, hogy észrevetted.
Mosolyogva nézték egymást, a nő kicsit félrefordulva az ülésben, teljesen befogadva, a férfi csak lopva pillantgatva, a fogalommal megosztva.
- Minden simán ment?
- Aha, Theo nem lepődött meg, de Anyához be kell ugrani mindenképp.
- Nem felejtettem el. Rendes srác azért, tényleg. Még ha most fogalma nincs róla, hogy éppen rendes volt.
- Mielőtt hozzámentem, megmondtam, hogy bennem mindig lesz egy kis titok, egy kis önmozgás, de az nem ellene van. Sőt, inkább érte, én így vagyok jó feleség. Azt hiszem, már akkor is elfogadta. Szóval én szóltam és tudod, ők amúgy is olyan rugalmasak, olyan modernek. De Theo tényleg iszonyú jó hozzám, néha azt hiszem meg sem érdemlem. Ő olyan tökéletes fiú, egy lovag és a Yale és az évfolyamelső hibridje. Jó volt, hogy mellettem álltál, megijedtem akkor egy kicsit ettől a pusztító tökélytől.
- Tudod, hogy megérdemled, Te mindent megérdemelsz ami jó. Erre tanítottalak, ezt magyaráztam.
- Igen jó mester voltál mindig. És hát ezáltal hoztam ezt-azt ebbe a házasságba, amit egy évfolyamelső lovag máshol nem kap meg. Ó! Ezt az önelégült vigyort baszki!
- Micsoda kis akcentusa lett, azt mondja "boásszki"!
- Szemét geci!
- Nyavalygó úrilány. Nyavalygó úrilány fapina. Nyavalygó kiszármazott úrilány, aki fapina. És akcentusos.
- Ó de felpofoználak!
- Idejön urizálni, közben nem ismeri még a befőtt-nagymama képletet sem, habár sose ment neki igazán a matek. És vezetek is, csak szólok neked, a kis akcentusoddal szólva "máj lil szujszájdá beccs".
- Túl régota csak a te leveleid magyarok. Meg persze Anya... Na meg persze az Index, haha!
- Nővéred?
- Nagyon nagy paraszt volt az esküvőn. Azt hiszem az utolsó kísérlet volt, hogy jó testvérek legyünk, nekem a véremből sem kellenek irigy emberek a környezetembe. De ezt is te tanítottad. Úgyhogy vele nem beszélünk. Ti jól vagytok?
- Abszolút. Kristóf mondjuk most nagyon kamaszodik, néha kicsapja a biztosítékot, táblástól, de mind ilyenek voltunk. Öcsi viszont indul a magyar bajnokságon, edzőtábor, be van sózva rendesen.
- Az igen! Hogy megnőttek, Jézus, hogy repül...
- Ti nem akartok?
- Nem vagyunk meggyőzve. Szar a világ.
- Pedig így kihalunk. És nagyon jó anya lennél.
- Meglátjuk. Majd talán erre is rádumálsz még.
- Meglátjuk. Sok karakter lenne egyelőre, most meg nem dumálunk és ha igen, nem erről. Tudod mit, hagyom érni a dolgot, majd a harmincadiknál már kaparod érte a falat, akkor öt percben rádumállak a Skype-on, aztán majd az is az én érdemem lesz. Mit mondtam? Legkevesebb munkával a legnagyobb eredmény, ez a hatékonyság!
- Imádlak te strici.... Nejed?
- Jól van, most szabadságon van, lement egy hétre anyósomhoz, holnap jön haza. Én meg tartom a frontot. Tényleg, még be is kell mennem az Auchanba, ideadta a listát. Mondjuk ha jobban belegondolok ráér este is. Talán.
- Micsoda örömhír. Na, és valami kis újítás? Valami kis kurva? Valami kis útkereső fősulis pina? Ezeket mindig olyan jól észrevetted.
- Nem akarod te azt tudni.
- Tényleg nem. Csak jó szívni a véred.
- Egész másomat szereted te szívni. Egyébként nincs senki. És ha lenne se mondanám el. És amúgy se lenne, ha te lennél, emlékszel: "hadd higgyem azt, hogy én vagyok az egyetlen". De felesleges erről beszélni, mert már nem vagy.
- De most vagyok.
Elhallgattak. Mosolyogva nézték egymást tovább, a Nő megfogta a Férfi kezét a sebváltón, aki az ujjait az ujjaiba fonta.

.....

A lakásba belépve a férfi az előszoba sarkába tette a bőröndöt. A Nő körbenézett, aztán visszament az előszobába. Rávigyorgott a Férfira, ez más volt, mint a reptéri mosoly. Hátranyúlt, hogy kiengedje a haját, de a Férfi rászólt.
- Hagyd úgy. És mutasd magad.
A Nő vetkőzni kezdett, arcán ugyanazzal a vigyorral, ami még akkor sem döccent meg, amikor a bugyi beleakadt a cipő sarkába. Meztelenül állt a Férfi előtt, mellbimbói szinte döftek. A Férfi odalépett és megmasszírozta és finoman húzni kezdte őket, de a Nő kihívóan vigyorogva és a kis fájdalomtól sziszegve a falig hátrált, amíg a Férfi oda nem nyomta és miközben az a haját oldalra rántva szagolta és nyalta a nyakát az ismerős és otthonos illata után, kigombolta az inget és széthúzta a Férfi mellén, majd lenyúlt Férfi dagadó farkához.
- Milyen gyönyörű vagy, még mindig milyen gyönyörű vagy! A gyönyörű faszod...
- Kicsi kurvám, kicsi mocsok ringyóm... Mennyire... Mennyire...
A Nő önkéntelenül lesunyta szemét az első pofon elől, de vigyora csak szélesebb lett. Leguggolt a Férfi elé, hogy kibuggyantsa a nadrágból a Férfi farkát és szopni kezdje.

......

Basztak, sokáig és sokféleképpen. Nem unták meg egymást, ha nem a Férfi kezdte, a Nő provokálta ki. A Férfi még mindig ugyanolyan kemény volt, apró örömsikolyok törtek fel a Nőből, amikor a bőrébe markolva vonta fel meredező faszára, mikor megkapta a pofonokat, a kis, apró csíkokat a kábellel, amikor az asztal közepéről nyalta össze a Férfi ondóját, miközben az a hajánál irányította. Mikor sok előkészítés után a fenekébe dugta a faszt, mikor ott is elélvezett és vigyorgott a rabszolgacsóknál, örömében, hogy mélyen járó nyelvétől a Férfi szinte felrobban és annál türelmetlenebbül fogja megint felhúzni kőkemény farkára. Villanások, ötletek, vad, éve visszafogott és most hirtelen kirobbant vágy.

.......

Az ágyban feküdtek kimerülten, dohányoztak, miközben az instant kávét kortyolták. Körülöttük szétdúlt szoba, elmozdult bútorok, szétdobált nyakörv, ragasztószalag-csíkok, üres pizzásdoboz.
- Megbasztál.
- Igyekeztem. A szőlőcukor a titok.
- Elemi részecskékre basztál szét.
- Azért egyben vagy.
- Ez hiányzott.
- A cigi?
- Is... Ott már nincs, nem divat és nem menő. De csak nagyritkán kívánom meg, egyre ritkábban.
Összemosolyogtak, a Nő a Férfi mellére hajtotta a fejét.
- Neked is hiányzott?
- A cigi?
- Is!
- Nem téma. Tudod, hogy nem téma és tudod, hogy nem miattam nem téma. Nem köthettelek meg, pedig de szép is lenne. De annyit elárulok, többet jutottál eszembe, mint írtam.
- Akkor nem négynaponta.
- Hideg.
- Ó, kettő?
- Melegszik...
- Csak nem?
- Nem hideg-meleg és nem barchoba. Látod én nem kérdezek hülyeségeket, hiszen mindig azonnal válaszoltál.
A Nő felnézett rá.
- Szemét egy strici vagy, de mégis csodálatos. Sokat köszönhetek neked.
- Hogy megbasztalak?
- Ugyan. Szétszedtél és összeraktál. Elrontottál és megjavítottál. Nem lennék az, aki ma vagyok, ha nem vagy.
- Figyeltél. És mindent adtál cserébe.
- Mert el tudtad venni... Jujj, Anyához be kell még menni!
- Van még idő, nyugi. Mennyit maradsz nála?
- Egy órát illene azért.
- Hoztam könyvet. Nem nekem megy a repcsim.
- Leszel szíves nem bekurvázni addig, amíg a kocsiban ülsz.
- Mert az csak úgy megy, mi? Estefelé, kertvárosban, habár a kocogó csajok csábítóak, kár, hogy zenét hallgatnak és nem hallják a búgó baritonomat. Különben is, itt vagy.
- Igen. Most vagyok.
És a Nő lehúzta a takarót, hogy újra keményre szopja és nyalja a Férfit. Talán utoljára.