Éjfél után-1/? ;)

Este van, éjfél már elmúlt. Párom fürdik, hallom ahogy csobog a víz. Én az ágy szélén ülök, s éppen cigit sodrok. Próbálom mesteri precízséggel elkészíteni, azt akarom hogy a legszebb cigi legyen, ami kikerül a kezeim közül; pedig egyik cigimre se lehet azt mondani, hogy csúnyácska. Hallom ahogy elzáródik a víz, s kilép a kádkilépőre, törölközik ; majd a szobába toppan elém. Egymásra nézünk, körülöttünk mintha megállt volna a levegő, és vele együtt az idő is. Hozzám lép, a törölköző mely a csípőjét öleli körbe egyszer csak lelazult és lecsusszant. Felém hajol, megcsókol. Még mindig olyan csend van a lakásban, hogy a kutyák apró kis szusszanását is lehet hallani. Csak a kislámpa fénye világítja be a szobát, mondhatni sejtelmes sötétségbe borult a szoba, ezt szeretem a legjobban. Mindent látsz, mégse vakít el semmi.
Csók közben lendületből lök hátra, s végül az ágyra fektet. A nyakamnál fogva ott is tart, gyengén szorítja és simítja. a másik keze közben a csípőmet marja. Csókolja a nyakam, a mellkasom, a melleim... mindeközben a párnát a fejemre teszi és szorítja, ennyit a szeretett fényhatásról. Egyszer csak eltűnik a kezei szorítása, s talán Ő maga is.
A szekrényéhez léphetett, ahol a kis játékaink dugdossuk a vendégeink elől. Szeretem amúgy is csukva tartani a szemem, ám Kedvesem nem tesz a véletlenre, a párna fogságától megszabadítja az arcom, és szemfedőt tesz rám. Ismét elmegy, ki a szobából. A hűtőszekrény ajtaját hallom nyílni. Megetetne? Nem hiszem.
A megérzéseim felettébb jók, meg azért kapcsolatunk több, mint két éve tart. Az ember azért megismeri azt, akivel a takarón osztozkodik.
A fülemmel követtem a hangokat, fürkésztem őket. Ám még mindig a kutyák szuszogásait hallottam, lépteket még nem. Pár másodperc telhetett el mikor végre, mintha hallanám ahogy közeledik, visszatér hozzám végre. Persze csak reménykedtem. Az asztalra helyezhette, amit behozott majd újra a szekrényhez lépett elmélázva. Hallottam a bimbócsipeszek zörgését, a korbácsot... nagyon motoszkált. Teljesen elmélyültem a gondolataimban, hogy mit fog velem tenni, milyen eszközökkel ér majd hozzám, ilyenkor a hallásom a saját gondolataimra összpontosít.
A csípőm mellé helyezett kezem hirtelen a kötél szorítása fogságába esik, odafixálta a párom, ahol volt.
Mellém ül, kibontja a dobozt; amit behozott a hűtőből. Sejtettem, hogy fagylalt lesz, de úgy tudtam, hogy nincs itthon; különben már rég befaltam volna két kánikula között! :) S tényleg fagylalt volt, úgy utálom mikor a felhevült testem, hirtelen remegni kezd a fagylalt jéghideg érintésétől. Bimbóim a hidegtől peckesedni kezdtek, pedig csak az ajkaimhoz érintette a kanalat. Nem hagyta, hogy megegyem.
(Talán a Kedvesem, mégsem oly kedves? Lehet ideje lenne új becézés után néznem... )
A nyakam volt a következő pont, s a testemet fagyikehelyként használta. Végig nyalt mindenhol, bár ragadtam. Emiatt le is vágtam egy műhisztit, mintha annyira zavart volna. Ennek örömére a lábaim is lekötözte. Szorosan simultak egymáshoz. Kitárulkozva vártam, hogy mi fog velem történni?