Nászéjszaka a pajtában!

Az uram amolyan igazi csikós legény volt. Büszkén viselte a nagy, hegyesre pödört, kunkori bajuszát. Éles eszű, fegyelmezett és értelmes ember volt. Hamar szemet vetett rám.
Híre volt a faluban, ezért alig kerültem eladó sorba, szüleim azonnal hozzáadtak. Szemre való teremtés voltam. Mellem, csípőm ideje korán kigömbölyödött.

-Jó sorod lesz mellette - mondták- csak viseld magadat

Nem kellett kétszer mondani. Amolyan tűzről pattant menyecske voltam. Alig vártam, hogy a Sándor, mert hogy így hívták az Uramat, derékon ragadjon! A faluba bármelyik leány örömmel vetette volna magát Sándor lábai elé. Persze, velem gyűlt volna meg a baja. Boldog voltam, hogy Sándor választása rám esett.

A lakodalmon volt dínom-dánom, de aztán amikor hajnalodott, mindenki szét széledt. Akkor az én Sándorom elkapta a hajamat hátulról, és belódított a pajtába.

- Vetkőzz mihaszna asszony! - kiabáltam, miközben rálódított az egyik szalmabálára.

Sajnáltam a szép fehér menyasszonyi ruhát, mert a szalmaszálak kíméletlenül belefúródtak ide oda. Feltápászkodtam, levetkőztem s ott álltam a pajta közepén anyaszült meztelenül. Ahogy az Isten megteremtett. Szőröstől, bőröstől.

Volt a pajtában egy jó stabil ezer éves használt festőbak.

- Hajolj rá! - mutatott a bakra, melyből itt ott szálkák álltak ki.

Az ostor már a kezében volt. Nagyon megijedtem. Soha nem ütlegelt senki!

Még fel sem ocsúdtam, már a magasba emelte, és ütött.

Kb 5-6 csapást mért rám, mire sírva könyörögtem, hogy hagyja abba.

- Édes Uram hagyd abba, kérlek!

Ledobta mellém az ostort, hirtelen mozdulattal szabaddá tette a hímtagját, majd hátulról belém hatolt.

Belém hasított a fájdalom.... bár nem tudtam eldönteni, hogy az ostor csapásai fájtak -e jobban, vagy a hüvelyem meghágása. Sírtam, potyogtak a könnyeim, miközben testem teljes valójával fogadta be újdonsült Urát. A vaginámmal nem érte ám be.
Szétfeszítette az ostortól csíkos hátsófelemet, és miközben kíméletlen döfésekkel tett magáévá, az ujjait az ánuszomban járatta.

Szégyelltem magam, nagyon.

Az Urammal az első éjszakát ott a pajtában töltöttük, a friss szalma között, egy ostor társaságában.
Meghágás után, Sándor átölelt, simogatta a hurkáktól duzzadó félgömbjeimet miközben azt mondta:

- Engedelmes jó asszonyt faragok én belőled Julisom, meglátod! Most még rakoncátlan kiscsikó vagy, de hamarosan olyan kezes kancám leszel, hogy minden férfinép engem fogy irigyelni!

Én volnék Julis.