A Sárkány Szövetsége 3. rész

A Sárkány szövetsége 3. rész

Másnap egész nap tárgyalásokon ücsörögtem, hallgattam a sok simlis semmit mondó lehúzós dumáját, aztán délbe egy laza ebéd Máriónál, aztán fallabdázás Gegével és Merésszel, a két gyerekkori haverommal. utána még betértem egyet inni a törzshelyemre. Néztem a vihogó párokat az asztaloknál és közben azon morfondíroztam, hogy az élet igazságtalan. Itt ültem, előttem egy pohár méreg drága svájci sör és nem voltam egyáltalában boldog. Magamban már rég lemondtam mindenről, asszonyról, családról, gyerekről, épp azokról, amiért a legtöbben hajtottak az életben. De én már okosabb voltam, rájöttem, hogy az egész átverés és két sikertelen házasság után már meg se próbáltam újrakezdeni. Megvolt mindenem, az egyik leggazdagabb ember voltam az országban, mégis valahol visszasírtam azokat az éveket, amikor fiatal voltam és az egészet elkezdtem. Forgattam az ujjamon a gyűrűt és figyeltem, ahogy a sárkány fej körbefordult rajta, majd indulatosan felpattantam és - írd a többi közé - felkiáltással hazaindultam. Volt vagy hajnali egy óra, mire beléptem az ajtón.
Megkerestem a villanykapcsolót és feloltottam a lámpát. Körbefordultam a tengelyem körül, mert valami nagyon nem volt rendben. A cipőim egymás mellett sorakoztak a gardróbban, a nyakkendők behajtogatva, az ingek és a nadrágok szín szerint szétválogatva a szekrényben. Végig húztam az ujjamat az asztal alatt és megnéztem, de meglepődve konstatáltam, hogy nem volt poros. Egy év után, végre valaki letörölte. Feljebb mentem, a nappali irányába, de minden tökéletesen rendben volt, a padló felmosva, még érződött rajta a citrusos felmosó illata és sehol egy koszfolt. A konyhában kis cetli fogadott, hogy kaja a hűtőben. Benéztem, és egy nagy tál ráksalátát találtam meg borjúszeleteket roston, mellette zöldségköret.
Kezdtem szédülni.
Felosontam a hálóba, az ágyam újra húzva, a párnámon egy szál rózsa.
Felvéve elgondolkodva néztem, miközben arra gondoltam, hogy ilyenre még nem volt példa. Úgy látszik nagyon akart bizonyítani, de mit tegyek vele? Dicsérjem meg? Nem, még a végén elbízná magát, viszont ledorongolni sem akartam, mert ahogy néztem, szerintem egész nap melózott. Halkan, nehogy zajt csapjak, leosontam a földszintre és akkor láttam, hogy a kanapén alszik édesdeden. Édes kis melle fel-le járt a nagy szuszogásban és önkéntelenül is megsimogattam a bőrét. Hideg volt, mint a jégcsap. Elővettem a medveszőr takarómat, amit egy vadászat után készítettem és ráterítettem, ez volt a legdrágább és legmelegebb takaró nem csak nálunk, de szerintem az egész világon, egy vagyont fizettem ki érte. Felsóhajtott és valamit motyogott álmában, ami valami vicces dolog lehetett, mert jókat mosolygott rajta. Önkéntelenül is lehajoltam, adtam az arcára egy puszit, majd elmentem lefeküdni a saját ágyamba..
Reggel korán keltett a napsütés, és megcsapta az orromat a sülő szalonna illata. Morcosan keltem fel, és levánszorogtam a konyhába, leroskadtam a székre és néztem, ahogy az én kis otthon tündérkém sertepertélt dalolászva. Kávét főzött, és szalonnás rántottát készített.
- Jó reggelt- mondta kedvesen és akkor vettem csak észre, hogy az én egyik amerikai focis pólóm volt rajta - jól aludtál? Hogy iszod a kávét?
Pislogtam kettőt, de nem szóltam semmit, mutattam az ujjammal hogy két cukorral, majd szórakozottam elkezdtem játszani a kezemmel a szalvéta szélével. Pár perc múlva elém került az étel és a kávé, és lehuppant mellém a házitündér is. Kérdően rám nézett, majd megkérdezte.
- Nem eszel, nem vagy éhes?
Na ekkor szakadt el bennem a cérna. Éreztem ,ahogy felkúszott az agyamba az ideg, az arcom gyilkos grimaszba torzult, felkaptam a tányért és teljes erővel a falhoz vágtam, majd követte a kávés bögre is és az étkészlet többi darabja. Mint a villám kaptam el a karját, nehogy el tudjon szökni, és megszorítottam, hogy felsikoltott.
- Mond, mi az úr istennek képzeled te magad, a feleségemnek?! Ki mondta neked, hogy reggelit csinálj nekem és hogy felveheted a kedvenc pólómat a redvás testedre? Vedd le, de azonnal! - sírva lekapta magáról és dühösen hozzám vágta.
- Mit képzelsz magadról, ki vagy te? KI VAGY?! - ordítottam, miközben lekentem egy pofont a képére. Úgy állt ott, mint egy szobor, a tekintete lassan ködössé vált.
- Csak egy szuka- mondta csendesen és megtörölte az orrát.
- Igen, csak egy szuka, nem pedig a kibaszott feleségem, ha arra lesz szükségem, majd szólok, de egyelőre nincs ilyen tervem, megértetted?! Most pedig megmutatom neked, hogy mit érdemeltél ki ezzel az egész színjátékkal, na gyerünk, nem fogod elkerülni. Térdelj le ide elém és kezdj el imádkozni! - üveges szemekkel engedelmeskedett én pedig lekapva a fakanalat az edény mellől végig vertem a hátán.
- Jegyezd meg egyszer s mindenkorra, hogy nincs szükségem senkire, világos? Én monogám típus vagyok, így élek és ha még egyszer megpróbálod beédesgetni magadat az életembe akkor rád szabadítom a poklot! Na kezdj el számolni, egy -kettő!- azzal elkezdtem ütni a fakanállal a fenekét
- Egy! - szisszent fel az első csapásnál, majd - Kettő! - ordította torka szakadtából, mert felhasadt a bőre.
- Nem hallom! - üvöltöttem az arcába, hogy a nyálam az arcára fröccsent.
- Három! - ordított, én pedig egészen tízig folytattam, aztán mint aki elvégezte a feladatát, oldalra dobtam a szerszámot a padlóra és körbe mutattam a konyhán.
- Remélem megjegyezted, mert még egyszer nem akarom elmagyarázni, hogy mi a dolgod. Ezt a mocskot pedig takarítsd el, mire hazajövök!
- azzal magamra kapdostam a ruháimat, bevágtam magamat az autómba és eltéptem otthonról. Még egy óra múlva is a fülembe visszhangzott a keserves sírása, ahogy otthagytam őt.
Nem szégyenkeztem az miatt, amit tettem, ellenkezőleg.
Már épp ideje volt kezelésbe vennem és engedelmes szukát nevelnem belőle. Az ő érdekében, máskülönben honnan tudná, hogy hol a helye? Eddig kétszer eljátszottam már ezt az életemben, megengedtem, hogy a nők a fejemre nőjenek, hogy ők irányítsanak, aztán mindkét alkalommal katasztrófa lett a vége. Becsaptak, megcsaltak, hülyének néztek. Nem, nem volt szükségem egy harmadik balesetre, addig fogtam meg a ribancot, amig még a kezemben volt a gyeplő. De épp elég nap telt már el, a veréstől kivörösödött az arcom és éreztem, hogy feltámad az izgalomtól a szunnyadó férfiasságom.
Azt hiszem ideje lesz betörni és megmutatni neki, hogy egy igazi férfi elveszi azt, ami az övé és nem kér hozzá engedélyt senkitől. Ha minden jól megy, megmutatom neki még ma este, ha hazaértem, hogy hiába vagyok már túl a negyvenen, épp elég férfi erő van még bennem.

Folytatása következik.