A harag (I. rész)

Tudtam, hogy a mester dühös lesz. Hetekig nem írtam, nem válaszoltam az sms-ekre.
…
A plafonról alácsüngő műtőslámpa hideg, éles fénnyel világította meg az alatta elhelyezkedő fém vizsgálószéket.
A krómozott acél szerkezet szinte mindenben olyan volt, mint egy nőgyógyászati vizsgáló asztal, azzal a különbséggel, hogy ezen számos bőrszíj volt elhelyezve. A szék mellett mindkét oldalon egy-egy kis orvosi kocsi állt. Az egyiken mindenféle elektronikai eszköz volt, drótok, kapcsolókkal és gombokkal ellátott dobozok, elektródák, stb. A másikon különböző méretű katéterek, fém dildók, csipeszek, tűk voltak.
- Ülj fel az székre és illeszd a lábaidat a kengyelekbe – mondta a mester.
A szék fémteste jéghideg csókot nyomott meztelen fenekemre. Borzongva helyezkedtem el, lábfejeimet a kengyelekbe illesztettem, majd lassan hátradőltem.
A mester egyenként megfogta a csuklóimat és a fejem fölé és mögé emelte őket. Éreztem, amint egy-egy bőrbéklyóba zárja, majd a támla hátuljához rögzíti őket, valahol a tarkóm magasságában.
A következő szíjat a lengőbordáim felett húzta át a széken. Elég szoros volt ahhoz, hogy lenyomjon, de ne gátoljon a légzésben.
Végül a térdeim felett és a bokáimnál húzta szorosra a szíjakat.
Amikor végzett, hátralépett és végignézett rajtam.
Ott „ültem” anyaszült meztelen, teljesen kiszolgáltatva mindennek, amit csak tenni akart velem. Lábaim kellemetlenül szélesre voltak tárva, és a szék szárai olyan magasra voltak állítva, hogy a combom kábé harminc fokos szöget zárt be az alhasammal. A szék támlája nagyjából 45 fokos szögben volt megdöntve, így tökéletesen ráláttam az ágyékomra is. Éreztem amint a hideg megérinti frissen borotvált ágyékomat, és kissé szétnyíló ánuszomat.
A mester ezek után az egyik sarokból egy tripodot vett elő és egy kis digitális kamerát illesztett rá s úgy helyezte el az állványt, hogy a kamera többé-kevésbé mindenre ráláthasson.
- Az-az miért kell? – dadogtam.
- Mindent, ami ma itt történik, felveszek. Ha akarod, ha nem. Ne aggódj, ha jó kisfiú leszel, nem kerül fel a netre – mosolygott rám.
Nagyot nyeltem, de nem mertem tovább protestálni.
Egy kis piros led gyulladt ki a kamerán, majd a mester odasétált hozzám.
- Jól van. A mai alkalom, mint láthatod - mutatott a kocsikon lévő eszközökre – más lesz, mint az eddigiek. Ezt már nem nevezném BDSM-nek. Ma meg foglak kínozni. És ezalatt nem azt a félig fájdalmas, félig élvezetes dolgot értem, amit eddig csináltunk. Valódi szenvedésről beszélek.
Éreztem, hogy lassan verejték lepi el a testemet. Enyhén ficánkolni kezdtem a székben, persze csak amennyire a szíjjak ezt lehetővé tették.
- Sajnálom, mester… én nagyon…
- Tudom. És a bocsánatkérésedet is elfogadom. De meg kell hogy büntesselek, mert átléptél egy határt. És igen, valóban nagyon fogod sajnálni. Őszintén. Annyira őszintén, mint még soha életedben.
- Mester, mi fog történni?
- Először – mondta, és széttárt lábaim közé lépett – felhelyezem neked ezt. Egy gumiszerű anyagból készült műpéniszt emelt fel, aminek a tövéből egy vékony gumicső lógott ki, annak végén pedig egy kis, kézi pumpa volt, olyan, amilyen a higanyos vérnyomásmérőkön is van. – Mint látod ez egy felfújható műfasz, de külön érdekessége, hogy vékony fémszálak futnak végig rajta, amik kiválóan vezetik majd az áramot.
A dildó tizenkét centi lehetett, és talán öt centi átmérőjű. Nem tűnt vészesnek. A mester egy kicsit pumpált rajta, de nem lett nagyobb, csak keményebb. Majd egy kevéske síkosítót kent rá és a végbélnyílásomhoz illesztette.
- Lazíts, nagy levegő… - és már nyomta is belém. Egy kicsit feszített, de amint átért a záróizmon már könnyen csúszott befelé. A mester kicsit játszott vele, ki-be húzogatta, forgatta.
- Ügyes vagy. Most akkor növeljük meg cseppet! – ráfogott a pumpára és sebesen nyomkodni kezdte. A hatás ezúttal nem maradt el. Éreztem, ahogy a dildó egyre jobban megfeszül bennem. Eleinte nem volt rossz, de fél percen belül már igen kellemetlenné vált.
- Ha nem tévedek, olyan harminc centisre lehet fújni. Persze most még nem megyünk el addig - még nyomott párat a pumpán, de amikor az ajkamat elhagyta az első fájdalomnyögés, megállt.
Szem lehunyva vártam, hogy a testem alkalmazkodjon a bennem lévő tárgyhoz.
Hirtelen arra eszméltem, hogy a mester hüvely és mutató ujja közé fogja az igencsak összehúzódott herezacskómat.
- Ügyesen borotváltad simára magad, sehol egy karcolás. Jól van – mondta, miközben gyengéden húzogatta, melengette a golyóimat. Kezének melege meg is tette a magáét, golyóim kissé lejjebb ereszkedtek. Ekkor egy meglehetősen széles fémgyűrűt kattintott a zacskóm töve köré, ami eltartotta heréimet a testemtől.
- Most már csak egy kis életet kell lehelni a farkincádba – mondta és lágyan hatalmas kezébe vette minimálisra összehúzódott farkamat. Gyakorlott módon kezdett izgatni, egy kevés síkosítót is tett rá. Nem kellett hozzá egy perc és a farkam keményen csuszamlott fel s alá a kezében. Húzott még rajtam párat, majd egy szoros fekete péniszgyűrűt húzott a farkam tövére.
- Így ni! Most már készen állsz. A közönség – a kamera felé intett – kedvéért elmondom mi fog történni, rendben?
Bólintottam.
- Áramot fogok vezetni a heréidbe és a makkodba. Felváltva. Tudom, kaptál már elektrót, de ez másmilyen lesz. Tudod, hogy annak a készüléknek tíz fokozata van.
Ezt tudtam. Kábé ötösig elég kellemes, de a felett már egyre jobban fájt. Amikor tízesen ment az áram a heréimbe, hangosan sikongattam. Persze a mester sose csinálta sokáig.
- Ellenben ennek a készüléknek – mutatott a kiskocsin lévő sok kapcsolós dobozra – százig megy a skálája.
- Jaj…
- Jaj, bizony. Ez már nem játék. A kis készülék tízese ezen nagyjából a húszas lehet. Onnantól már csak felfelé van – villantott rám a már oly sokat látott ragadozó mosolyt.
A kocsiról felemelt négy nagyobb tappancsot, bekente őket elektrogéllel, majd a kettőt-kettőt illesztett a heréim alá és fölé. A tappancsokat egy csík szigszalaggal rögzítette. Eztán egy feszülős anyagból készült kis gumiharangot emelt fel, amit duzzadozó makkomra helyezett. A drótokat pedig a dobozba dugta.
- Óh, majd’ elfelejetem! Mielőtt nekilátnánk a büntetésednek, fújok még egy kevés levegőt a dildóba.
Elharaptam a tiltakozásomat, tudtam, hogy csak rontanék a helyzeten.
A mester pumpálni kezdett, és a dildó tovább feszült, most már egyre nagyobb fájdalmat okozva.
- Aaah…jaj…
Nem vett rólam tudomást, tovább pumpált.
- Ne…ne…túl nagy… aaahh, neee! - megállt. Lenéztem, és megrökönyödve láttam, hogy a seggemből kilógó fekete dildó lehet vagy nyolc centi széles. A mester egy csatlakozót dugott a dildó tövébe, és azt is bekötötte az elektromos dobozba.
- Most bekapcsolom az eszközt.
Egész testemben megfeszültem.
- Ne félj, ez csak a főkapcsoló – mondta. – Most egy kis bizsergést fogsz érezni a popsidban.
Valóban. Kellemes rezgést éreztem, ami hamar enyhítette a túltágított végbélnyílásom fájdalmát.
- Ez segít majd a farkadnak megtartani a keménységet. Amire szükség is lesz. Sokkal szebb látvány egy merev faszt kínozni, mint egy kis kukit, de ezt nem könnyű elérni. No de lássunk neki – szólt, és felkapcsolt még két kapcsolót majd lassan elforgatott egy tárcsát.
Rögtön megéreztem a bizsergést heregolyóimban.
Akinek még nem vezettek áramot a heréibe az nehezen tudja elképzelni milyen érzés. Legfőbb jellemzője, hogy odabent érződik. Nem kívül, mint ha lánggal égetnék, hanem a golyók magjában kel életre az érzés. Először csak egy erős, kellemetlen zsibongás. Azonban ahogy az áram erősödik, az érzés olyasféle lesz, mintha összeszorulna és valahogy őrlődne minden odabent. Nincs menekvés előle. Nem enyhül, nem használ a rángatózás, nem lehet hova menekülni előle. Az előző szeánszokon már akkor nyüszíteni kezdtem, amikor még csak nyolcason volt a gép… itt pedig mennyivel több van. Nem tudtam elképzelni, hogy annyival jobban fájhat bármilyen villanyozás, mint a már ismert tízes fokozat.
Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
(Folyt. köv.)