A lány a szomszédból XXXVII. rész

Megrendeltem a távirányítós kiegészítőt és Tamara elkezdte használni. Nem tudom ki találta fel, de gonosz egy szerkezet. Négy távirányítóval érkezett, így mindenkinek jutott belőle. Izáéknál könnyezve nevettek a lányok, amikor a zene ütemeire nyomogatták. Nekem ez nem volt annyira vicces.
Közben Gabival elintéztük a lakás dolgait, de aznap nem is szólt hozzám, csak párszor sziszegett ilyeneket: "te féreg". Tamara első alkalommal egy teljes hétvégére adott oda Gabiéknak. Már pénteken délután kaptam egy bevásárló listát és vittem a távirányítót is. Szemügyre vettem a házat. Annak idején jól mehetett nekem, mert a ház és a telek ugyan nem nagy, de megvan benne minden kényelem. Két beállós garázs, kis medence az udvaron, magas kerítés, a szomszédok nem láthatnak be. A fák azóta megnőttek, árnyékot adnak, két nyugágy, egy hintaágy és egy függőágy is van az udvaron. A garázs mellett még van egy kis helység, ott van a mosógép, van vécé és zuhany is, de alapvetően lomtárként működik. Már éreztem, hogy ez lesz az én menedékem idővel.
Gabi édesanyja - Anna - fogadott, Gabi még munkában volt. Tetszik az a mondás, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Pont úgy nézett ki mint Gabi, alig húsz évvel idősebben, amiből tíz évet letagadhatott. Bikiniben volt, vizes hajjal, szépen lebarnulva. Nyájasan fogadott, de szemében láttam egy kis gonoszságot, megvetést.
- Nocsak, itt vagyunk Zé? Fordult a kocka mi? Nincs több heverészés a kanapén, meccsnézés, sörözés. Számodra legalábbis. Mit hoztál nekem?
- Üdvözlöm Anna, parancsoljon egy távirányító Tamarától. Bevásároltam, ahogy kérte.
- Add csak ide. A medencénél leszek az árnyékban. Pakolj el, találd fel magad. A konyha asztalon találsz egy listát a tennivalókkal. Majd hívlak amikor kellesz - kacsintott.
Megfordult és ringó csípőkkel elindult; izgató látvány volt, de csak a fájdalmat éreztem és szívem elszorult. Egykor az otthonom volt ez, most viszont szolgálni jöttem ide. A lista hosszú volt, négy füzetlap teleírva. Épp végeztem a pakolással, amikor megéreztem az első bizsergő érzést. A legkisebb fokozat lehetett, azonnal rohantam ki a medencéhez.
- Ez tetszik Zé, gyors voltál. Készíts egy limonádét és hozd ide a testápolómat a hálószobából.
Perceken belül a nyugágy mellett térdelve masszíroztam a lábait. Anna behunyt szemmel, kényelmesen feküdt a délutáni napsütés árnyékában.
- Gabi nagyon haragszik rád. Nemsokára hazajön, akkor megkapod a magadét. Remélem a garázsban látja el a bajod, nem akarom, hogy a szomszédok is hallják. Régóta készül erre. Én nem vagyok híve az erőszaknak, de mindenképp megérdemled. Viseld férfiként, nem bírom, ha egy férfi rinyál. Ne félj, majd figyelek rád, nem akarom, hogy bajod legyen, mert nekem a szolgálatod kell. De nem is sajnállak, kiszúrtál Gabival és velem is. A házat ki kéne festeni, kellenek új függönyök, kéne új tévé, stb. Mostantól kihasználunk minden téren.
A gondolatmenetet Gabi érkezése szakította meg. Hallottam, hogy beállt a garázsba.
- Szerintem menj és üdvözöld. Sok szerencsét, rád fér.
- Köszönöm Anna.
Ahogyan Gabi csapkodta az ajtókat maga körül semmi jóra nem számítottam. Beviharzott, majd kiviharzott az udvarra.
- Te féreg! Végre itt vagy. Gyere csak velem.
Megszólalni sem mertem, csak követtem. Munkából jött és megint csinos ruhában volt, csupa kék tónusban. Valahonnan csak lehetett pénze, ha ilyen jó ruhái, cipői vannak. A nappaliban megállt és szembefordult velem. Amint odaértem elkezdett pofozni.
- Most megvagy te féreg, megkapod a magadét. De előbb átöltözöm, lezuhanyozom, felveszek valami kényelmeset. Készíts nekem egy koktélt, alkoholos legyen. Vodka narancsot. Majd térden állva várj itt. Nem beszélsz.
Igen, a listán volt vodka és narancs is. Találtam jégkocát is, hamar elkészültem. Hallottam, ahogy zuhanyozik, majd valakivel telefonált is röviden, szerintem Tamara lehetett, mert mintha rólam beszélt volna. Vidám volt és nevetgélt. Tehát a dühét csak felém mutatja. Mezítláb, fekete atléta topban, rövid nadrágban jött, mintha csak edzeni készülne. Alighanem edzés lesz neki. Az itallal kezdte, nyugodt volt, de szeme szikrákat szórt most is. Hátratett kezekkel térdeltem előtte és a szemébe néztem.
- Nézz csak a szemembe, lásd a dühömet. Máskor nem nézhetsz, lehajtott fejjel szolgálsz. De most én is akarom látni a szemeidet, látni ahogy megtörsz. Zokszó nélkül tűrsz mindent amit tőlem kapsz. Felállni, terpesz állás, kezeket hátra.
És elkezdte. Pofozott, sokáig. Lassan, a szemembe nézve, gyilkos tekintettel, némán. Csak a szemeink kommunikáltak. Álltam a tekintetét, de elkezdett bennem dolgozni egy dac. Ilyeneket gondoltam: csak ennyit tudsz? Ez semmi egy férfinak. Megérezhette, mert erősebbeket ütött, nagy lendülettel, néha kibillentem az egyensúlyomból. Égett az arcom és csak kaptam, szünet nélkül. Közben úgy járkált előttem, mint egy ragadozó. Volt benne valami fölényes, valami nyers domináns erő. Azt sugallta, hogy azt tesz velem amit akar, ameddig akar, ahogyan akar, én pedig semmit nem tehetek. Rájöttem, hogy az időre játszik. Ő ráér. Egyszer szüntet tartott, betett egy zenét és ivott még a vodka-narancsból. Arca kipirult ettől az egésztől, tekintete, testtartása szenvedélyesebb lett. Haját kiengedte, gyönyörű, vállig érő tincsei voltak. A zene sem lehet véletlen, ismerős a szövege. "Ma éjjel végre győzni fog a nőnem". Közel jött hozzám, úgy nézett a szemembe. Hideg gyűlöletet, gonoszságot, elszántságot láttam benne. Félelmetes kissé. Éreztem rajta az izzadtságot, a vodka szagot, mindez izgatóan hatott rám. Eszembe jutott, amikor együtt voltunk és szeretkeztünk. Alighanem ő is gondolatolvasó volt.
- Rólam álmodozol mi? Hahaha. Tőlem csak fájdalmat kapsz, szenvedést. Többé nem bízok férfiakban. Van olyan pasi, akivel dugni szoktam, csak hogy tudd, nincs hiányom ilyen téren. Neked annál inkább. És ez így is lesz mostantól. Most folytassuk, mert kezdek megéhezni.
És folytatta. Talán még fél órán át pofozott, semmi mást nem tett velem. A vége felé kezdtek eleredni a könnyeim. Nem tudom miért, talán csak fizikai okai voltak, de több lehetett annál, mert sírtam. Akartam mondani, hogy bocsánatot kérek, hagyja abba. De nem mondhattam, nem szólhattam. Próbáltam a szemeimmel könyörögni, de rögtön észrevettem, hogy felcsillannak a szemei, csinos arca gúnyos mosolyra húzódott.
- Sír már a nagyfiú ugye? Mostantól sokat fogsz sírni. A látványomtól, a hangomtól, illatomtól a szenvedés jut eszedbe. És tudod mit? Élvezem ezt, teljesen felizgultam. De ez nem rád tartozik. Most elmegyek egy pasival vacsorázni, majd dugni. Csak szex és más semmi. Nem tudom mikor jövök haza, de amikor hazaérek megint elverlek. A garázs melletti mosókonyhában alszol majd a földön, ott legyél amikor jövök és térden állva várj, amikor hallod, hogy megjöttem. Most tűnj a szemem elöl, mars dolgodra.
Megszégyenülve, összetörve, könnyes szemekkel oldalogtam el, de nem jutottam messzire, megéreztem az elektromos bizsergést. Kitámolyogtam Annához, aki még mindig a nyugágyon feküdt, olvasott, közben kuncogott.
- Na milyen volt a verés? Ne válaszolj. Hallottam kissé, élveztem is. Jó sokáig tartott, megéheztem tőle. Készíts egy salátát és bonts ki egy üveg bort is.
Dolgomra mentem és késíztettem az ennivalót, könnyeim felszáradtak, de lelkem még fájt. Szemem sarkából láttam Gabit, ahogy csinosan felöltözve végig vonult a nappalin. szűk miniszoknya, magassarkú, kivágott blúz, sok rúzs. Ilyen nyomorultul rég éreztem magam.