A Sárkány Szövetsége 2. rész

A Sárkány Szövetsége 2. rész

Késő este volt, amikor felébredtem, a fejem rettenetesen fájt és kavargott a gyomrom, az osztriga, amit előző este ettem a partin, nem esett jól. Megettem, mert friss volt, és amúgy sem akartam megsérteni a házigazdát, de hűtőíze volt, és azt nem szerettem. Az osztriga csak is úgy volt az igazi, ha egyenesen az óceánból hozták, az Adrián például, amikor a halászok a vödreikben elém tették, és késsel bontották ki előttem, na azt szerettem igazán, mert annak tenger íze volt. Ez viszont visszakívánkozott, így gyorsan kevertem magamnak a bárpultnál egy búfelejtő koktélt és lesétáltam a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t, mert meg akartam nézni az esti híradót, de ahogy hátra dőltem a szuka a sarokban el kezdett nyöszörögni.

- Pisilnem kell - oda se figyeltem, megmondva az őszintét, már teljesen el is feledkeztem róla, hogy haza hoztam. Most, hogy tudatta velem az itt létét, nem lettem tőle boldogabb.

-Hallod amit mondok? - kérdezte hangosabban, na mondtam magamban, már azt hittem nincs is hangja.

- Nem - mondtam röviden és tovább ittam.

- Azt akarod, hogy ide pisiljek? - na ha más nem is, de ez hatott, még csak az kellett volna nekem, hogy hetekig bűzölögjön a padló. Levágtam a poharamat az asztalra, odacsattogtam, és kinyitottam a ketrec ajtaját.

- Gyere- mondtam és megfogva a nyakörvét kivezettem. Amikor kilépett megpróbált felállni, de durván visszalöktem a padlóra

- A szukáknak a földön van a helyük.- nem mert ellenkezni, négykézláb jött velem, én pedig kivittem a kertbe, ami tulajdonképpen nem is kert volt, csak én neveztem így, de gyakorlatilag egy három hektáros birtok volt. Még vagy tíz évvel ezelőtt vettem még az akkori főnökömtől, aki bagóért adta el nekem a területet. A fákat körben kivágattam, felhúztam rá ezt a palotát és építettem egy utat lefelé, egészen az istállókig, ahol az én kis gyönyörűségeim laktak. Tizenkét angol telivér, mind nemesített fajta a legjobb istállókból összeválogatva, olyanok, akár a gyerekeim. Szépek, okosak és már messziről elkezdtek nyeríteni, ha megérezték a szagomat a széllel. Szerettem velük lenni, ez volt az egyik nagy szenvedélyem, volt, hogy éjszakánként kinn is aludtam velük, mert nem volt szívem otthagyni őket és hazamenni. Nem, mióta a feleségem elhagyott nem is lett volna kihez.
Odavittem a lányt az egyik távolabb álló bokorhoz és intettem neki.

- Itt elvégezheted a dolgod - szégyenlősen nézett fel rám - nem tudom, ha itt vagy- mondta végül - szégyenlős vagyok.

- Na ne mond, tényleg? - kérdeztem dühösen és húztam egyet a nyakörvön, hogy majdnem orra esett.

- itt állsz előttem anyaszült meztelenül és szégyenlős vagy? - mondtam gúnyosan. Nevettem, de a szemében félelem tükröződött

- Igy van- mondta sírásra görbülő szájjal.

- Márpedig én itt leszek, ha akarod, ha nem, szóval gyorsan szokjál hozzá a gondolathoz, hogy előttem kell elvégezned a dolgod- Egy könnycsepp gördült le az állán és könyörgőn rám nézett.

- Felőlem itt álhatunk reggelig is- mondtam, mire láttam, hogy lázasan jár az agya. Végül behunyta a szemét, fázósan átfonta maga előtt a kezeit és elkezdte ringatni magát, miközben valami gyerekdalt hümmögött.
Pár pillanattal később meghallottam a jól ismert hangot.

- Na ugye, tudsz te ha akarsz- mondtam nevetve - na gyere, menjünk vissza a házba.
Visszavittem, de nem zártam vissza a ketrecbe, hanem magam mellé térdeltettem a kanapé elé. Ittam egy hosszú kortyot az italomból, hogy kiálljon az a rohadt fejfájás végre az agyamból és nekikezdtem a mondókának.

- Na ide figyelj, tisztázzunk mindjárt az elején pár dolgot. Amint te is tudod, tegnap este megnyertelek téged azon a rohadt fogadáson. Isten úgyse , hogy nem így terveztem, de mivel a nyakamba varrtak, így kénytelen voltam jó pofát vágni hozzá és hazahozni téged. De amíg itt vagy velem be kell tartanod pár játékszabályt. Egyrészt ez a ház nem a tied, nem sétafikálhatsz itt kedvedre, mint ha te lennél a ház űrnője, mert nem tartozol ide, te itt csak vendég vagy. Nem használhatod a telefont és bárki is jönne, nem engeded be, világos?

- Igenis uram.

- Ne uramozzál, nem vagyok a sarki boltos. Én neked Mester vagyok, vagy Gazda. Döntsd el melyiket akarod használni és aztán maradj is annál.

- Igenis gazdám - vágta rá villámgyorsan.

- Szóval ide meztelenül érkeztél, úgy hogy nem hoztál semmit magaddal, én pedig nem vagyok Krőzus, hogy ingyen etesselek-itassalak, meg ruházzalak, itt mindenért meg kell dolgoznod. Meg fogod tanulni, hogy az életben semmit sem adnak ingyen. Tudom, hogy beígértek neked fűt-fát. tulipánt, meg még a csillagos eget is, hogy el gyere ide, de én nem azaz ember vagyok, aki csak úgy ajándékokat osztogat, értesz engem?

- Igen.

- Én mindenért megszenvedtem, amim csak van - erről eszembe jutott egy régi rossz emlék valahonnan a távolból, oly régi, hogy talán igaz sem volt. Kőbánya, nyomornegyed, kőrfolyosós ház, a bátyám meg a tuskó haverja. Hét évesen megtanultam, hogy egyedül vagyok, és ha valamit el akarok érni, akkor harcolnom kell érte. Az arcomon még máig ott volt a folt, ahol elnyomták a csikket csak úgy merő szórakozásból..
Eltorzult egy pillanatra az arcom, de nem akartam, hogy lássa az érzéseimet, elhessegettem magamtól az árnyakat, amelyek időnként még mindig kísértettek.

- Jó . mutattam rá - mert most ahogy kinézel, a meztelen tested, a mosdatlanságod és az éhezésed egyenes arányban van azzal, amit letettél eddig az asztalra. Az elkövetkező napokban bizonyítanod kell a számomra azt, hogy mit akarsz elérni. Ha jól dolgozol, ha megbecsülöd magad és szorgalmas, jó kislány leszel, akkor jutalmat érdemelsz. Ellenben, ha azt látom, hogy lusta vagy és nem használható, akkor egyrészt megbüntetlek, másrészt pedig ha ez így marad, akkor kiváglak egyenesen az utcára oda, ahonnan jöttél. Szóval csak rajtad áll, hogy mit szeretnél a közeljövőben elérni.

- És mi lesz a feladatom, gazdám?

- Találd fel magad, van itt épp elég tennivaló. Takaríts ki, főzz meg, mire hazaérek legyen rend ebben az átkozott házban.

- Értettem.

- Ma még a ketrecben alszol, de holnap mielőtt elmegyek reggel kiengedlek, ja igen, és még valami. Nem kell végig csinálnod mindezt, ha nem akarod. Bármikor elmehetsz.

- Tényleg?

- Igen, tényleg. De csak azt viheted el, amiért megdolgoztál. Ma még semmit, holnap már talán valamicskét. De ha úgy döntesz, hogy itt maradsz, és végig csinálod azt, amiért idejöttél, akkor ígérem neked, hogy úgy fogsz elmenni innen, hogy soha többé nem lesznek gondjaid. Megbecsülés és tisztelet lesz a jutalmad.
Aznap este úgy feküdtem le, hogy elégedett voltam magammal. Úgy látszik a lány elég becsvágyó volt, hogy maradjon. Ki tudja mit fog hozni a holnap?

Folytatása következik.