A Sárkány szövetsége

A sárkány szövetsége 1.

Hosszú volt ez az este, alig vártam, hogy végre a ház elé gördüljek a verdával és hogy kapun belülre kerülhessek. A garázsban leállítottam a motort és még ücsörögtem ráérősen egy percet a kocsiban. Hajnalodott, a madarak csiviteltek a fán, valahol messze felugatott egy kutya és tejfehér köd szitált a messzeségben a dombok felett.
Minden olyan békés volt és idilli.
Ekkor a lelki békémet megzavarta néhány erőteljes és durva dübörgés.
Kiszálltam és hátra mentem a csomagtartóhoz, felnyitva a pótkerék, a csavarkészlet és egy kanna bor között megláttam azt, akit tegnap este nyertem a fogadáson. Kicsi volt, fekete hajú, hátul összekötött kézzel, a szája és a szeme bekötve, olyan tizennyolc éves forma ha lehetett. Elővettem egy cigarettát, rágyújtottam és elgondolkodva néztem egy darabig a vergődését. Mégis mi a fenét kezdjek én most ezzel?
A hátam közepére kívántam, de hát nem volt mit tenni, megnyertem és most enyém volt a felelősség. A többiek mindig tudják, hogy mi a legjobb nekem.
És akkor eszembe jutott a bankett, a zajok, az ízek, a farkamon dolgozó lány feje. Elővettem a zsebemből a meghívót, amely egy aranyszínű lapra nyomott sárkányfej volt, semmi név vagy elérhetőség, csak a hátoldalra nyomott cím.
Egy miniszteri rezidencia.
Hogy melyik az nem volt érdekes, mint ahogyan az sem, hogy kik voltak a többiek, akik eljöttek a partira. Mind a Sárkány szövetsége tagjai voltunk, egy olyan fajé, akik a legjobbat érdemlik, és ez épp elég volt.
Maga a szövetség huszonhét tagból állt, és titkos társaságként működött.
Hogy ki hozta létre és mikor azt nem lehet már tudni, de gyanítom, hogy valamelyik vadászházban jött létre az ötlet egy elfajzott éjszaka után még valamikor az ötvenes években. A társaságba nem lehetett bekerülni csak úgy, nem volt tag toborzás, vagy ilyesmi, sőt, a nagy többség a létezéséről is csak legendákat hallott. Csak mi, akik tagjai voltunk ennek az elit klubnak tudtuk, hogy egyáltalában létezik. Mindenféle ember megfordult a köreinkben, politikusok, cégelnökök és a civil élet főbb szereplői. Úgy mond a krém, de félre értés ne essék, ez nem az operabál volt, itt nem elsősorban a pénz dominált, vagy a hírnév, sokkal inkább a rátermettség, a súlyod, amennyit a való életben nyomtál. Mindenki aki tagja volt ennek a társaságnak és bizony nagyon fajsúlyos ember,mondhatni a maga területén élet- halál ura.
Egy dolog kötött minket össze: Mi irányítottuk ezt az egész bolhacirkuszt, amit úgy hívtunk, hogy Magyarország. És mivel az elit a körön belül is egy belső kört alkotott, egymás tisztelete alapvető fontossággal bírt. Itt nem voltak nevek, senki sem hordott címeket vagy rangokat, elvégre mire fel tette volna, itt senkit sem kellett lenyűgözni. Ebben a körben mindenki egyenlő volt, tagtárs, testvér, a beavatási ceremónián elmondott szavak kellett, hogy beleégjenek a húsába, a vérébe: - Sárkány vagyok, a vérem arany, a mi vérünk, a testvéreim vére. Vérrel és tűzzel pecsételem meg egységünket. És mindenki aki a testvérünk lett gondoskodott a másikról. A zakónk hajtókáján egy kis címert viseltünk, egy aranyzöld sárkányfejet és a gyűrűnk is egy sárkány fejét formálta. akaratlanul is felismertük a másikat, ha találkoztunk, ilyenkor elég volt egy félmosoly, egy testvéri csók, és minden ajtó megnyílt, olyanok is, amelyek mások előtt zárva maradtak, hiába voltak millióik.
Huszonhét ember egy cél érdekében, hogy uralkodhasson a rabszolga had felett. Minden, ami a földön csak fellelhető volt az minket illetett.
A legjobb autók, a legjobb házak, a legjobb borok és természetesen a legjobb nők. És mi mindezen testvériesen megosztoztunk egymás között.
A bankettekre kötelező volt eljönni, de azaz igazság, hogy egyet ki nem hagytunk volna ezek közül, miniden hónapban más tagtárs volt a házigazda, övé volt a felelősség és a megtiszteltetés, hogy vendégül láthatta a többieket. A szervezés már akkor megkezdődött, amikor az előző bankett épp hogy csak véget ért, mindenki igyekezett ugyanis a legjobbat adni, olyannal előrukkolni amivel a többiek addig nem. És mesélhetnék, hogy hány örömteli furcsaságon vettünk részt, olyan dolgokon, amelyek másoknak eszébe sem jutna. Hajnali medvevadászat Erdélyben egy jó nevű palotakertben, iszapbirkózás Japánban, éjszakai motorozás az Alpokban, Vadvízi evezés Alaszkában, és egyéb őrültségek, egyszer például bekötött szemű meztelen lányokra kellett paintball puskával lövöldözni Olaszországban. Amelyiket lelőtted, azt vihetted el. És az estélyek még jobbak voltak, a világ legjobb ételei, szarvas nyárson sütve a szabadban, homár és lazac tucatszám, amelyet tizenkét meztelen lány szolgált fel, akik mind modellek voltak. A szusit az asztalokon szintén meztelen lányokon tálalták fel és különleges borok és italok garmadája állt az asztalokon.
Az est fénypontja azonban mindig a rabszolga vásár volt.
Öt lány, virágzásuk teljében lévő szépség, akire licitálni lehetett, mind ugyanaz a kategória, fiatal, gyönyörű és szinte mind alig lépett ki a tinédzser korból.
Hogy honnan érkeztek azt titok övezte, nem kérdeztünk se nevet, se más egyebet tőlük, megvoltak a felhajtóink, akik gondoskodtak mindig az utánpótlásról és a legjobb minőségről. Mind egytől egyig szubmisszív hajlamokkal bírt, az alávetettséget élvezte és önként ajánlkoztak fel, amiikor hallották kik részére kell szórakoztatást nyújtaniuk.
Nem egy közülük később jó nevű helyeken kötött ki és egy életre megalapozta a karrierjét, így megérte alávetniük magukat és szolgasorba lépni. Természetesen sok tagtársamnak nem a türelem volt az erőssége, volt olyan Sárkány, aki már ott a helyszínen megkóstolta őket, én ennél ínyencebb voltam, én szerettem érlelni a húst, mielőtt neki láttam az elfogyasztásának. Mondjuk ez járt némi veszéllyel is, egyszer például lestoppoltak a rendőrök a sztrádán ás kérték, hogy nyissam ki a csomagtartót. Ez érdekes lesz, gondoltam, de megtettem, amire kértek. A rendőr, amikor meglátta a meztelen lányt hátul, megdöbbent és a fegyveréhez kapott, utasítva, hogy azonnal térdeljek le és tegyem a tarkómra a kezem. Nem szoktam hozzá az ilyesféle megalázáshoz, általában én voltam az, aki hasonlóra kért más embereket, de nem akartam, hogy rosszul süljön el a dolog, így megtettem amire kért. A bilincs a kezemen csattant és pár pillanattal később már a rendőrkocsiban voltam a hátsóülésen. Megmondom őszintén, szórakoztatott a dolog.
- Nézze jó ember, hibát követ el. Ez csak egy kis tréfa, kérdezze meg a hölgyet, nem követtünk el semmiféle törvénytelenséget.
- Fogja be a pofáját, maga perverz állat - mondta és beszólt rádión az őrsre. Beolvasta az adataimat és a tényállást. A másik oldalon csend, majd röhögés.
- Mi van? -kérdezte a hang.
- Szombat este van, bulizunk - mondtam, de egyből le lettem ugatva.
- Ez komoly? - kérdeztem, mire újabb röhögés.
- Akar ügyvédet hívni? - kérdezte a yard.
- Csak egy számot szeretnék és azt szeretném, ha maga hívná fel.
Pár perccel később nem győzte exkuzálni magát, a vonal másik végéből oda halottam Sárkány testvérem ordítását.
- Azonnal engedje el, maga barom!
- De egy meztelen lány, aki ott volt a...
- Maga a saját dolgával törődjön, különben holnaptól a határon találja magát, ott aztán okoskodhat! - azzal lecsapta a kagylót.
- Elnézést kérek, én nem tudtam, hogy...- és levette rólam a bilincset
- Nem tesz semmit, maga csak a dolgát végezte- azzal benyomtam a felső zsebébe egy Összehajtott húszezrest- utáltam a konfliktusokat.
- Legyen szép napja.
Azzal elhajtottam.
Most ahogy elnéztem a lányt, hirtelen rám tőrt a fáradtság, semmi másra nem vágytam, minthogy lefürödjek és ágyba kerüljek.
A lány alá nyúltam, ölbe vettem, majd a hátamra dobtam, bezártam a kocsimat és felcaplattam vele az emeletre. A nappaliba érve odavittem egy kisebb méretű ketrechez és elhelyeztem benne.
Levettem a szeméről a kendőt majd ránéztem mosolyogva.
- Üdv, kis drágám, most egy darabig itt maradsz nálam, én fogok gondoskodni a szórakoztatásodról. Remélem jól érzed majd magad. Nekem most el kell mennem, muszáj egy kicsit pihennem, de ne félj, hamarosan visszajövök. Ha éhes vagy, ott találsz kaját és víz is van, ha megszomjaznál- mutattam oldalt a két kutyatálra. Kedvesen összeborzoltam a haját és bezártam mögötte a rács ajtaját
- Légy jó kislány! - mondtam azzal fütyörészve fellépdeltem a lépcsőn a fürdőszoba felé.

Folyt.Köv.