Örömteli meglepetés

Tavalyelőtt történt az affér, emlékszem augusztus volt, és gatyarohasztó meleg, de annyira, hogy akkor is folyt rólam az izzadtság, ha épp nem csináltam semmit, csak ültem a besötétített szobámban és izzadtam.
Unalmamban a számítógépem előtt kuksoltam hosszú órákat, néztem a nem létező leveleimet, hiába írogattam már hetek óta a hölgyeknek, bizalom semmi az irányomban, de hát ez van akkor, ha egy kis tóra és ötven halra száz horgász jut. Tülekedés, meg káromkodás, meg a várakozás, hátha bebiccen a botomon a kapásjelző. És valóban így történt!
Egyszer csak jött egy reggel jött egy értesítés, hogy valaki flörtöt küldött nekem. Rácsodálkoztam a jelzőfényre a monitorom sarkában, néztem, hogy ki az, és mit akar, hát egy vidám, csinos kis filigrán harmincas nő széles mosollyal üdvözölt a képen.
Na mondom ennek a fele sem tréfa, addig kell ütni a vasat, amíg ugye forró, így szélsebessen ment neki a válasz. Felhívtam online az oldalon a chatre, és vagy egy órát beszélgettünk egymással mindenféléről dumálva. Nem, nincsen kapcsolatban, csalódott meg elvált, meg maradt egy gyerek, és az ő kiéletlen vágyai parlagon, próbálta már százszor, kis kalandok, meg ígéretek, amiből semmi sem lett végül. De megmaradt alapjáraton pozitívnak és én is úgy éreztem, hogy ebből még bármi lehet.
Megmondom őszintén: belebolondultam, vagy két hétig írogattunk egymásnak, először csak tapizós- röhögcsélős dolgokat, de ahogy egyre inkább belejöttünk, annál inkább vettük az éles kanyarokat. Míg egy szép napon aztán beütött a ménkű és a nagy nap, a személyes találka.
Megmondom őszintén utálom a személyes találkozásokat, mert nincsen jó fénykép arcom és magas meg kigyúrt sem vagyok, de tudtam, ha csak egy percet ais hajlandó adni az életéből és egy esélyt, akkor nem szabadul tőlem.
Így is lett, első pillantásra láttam rajta, hogy nem erre számított, de a kézcsók már elsőre is hatott és az is, hogy úgy bántam vele, mintha Madonna jött volne el a randira személyesen. Két óra múlva és két kávé és egy pohár vörösbor után már önfeledten vigyorogtunk, mintha mindig is összetartoztunk volna.
Aztán vagy két napig nem jött semmi tőle, már kezdtem azt hinni, hogy hiba volt a találkozás, hogy csak elrontottam vele mindent, de aztán este jött egy lázas üzenet, hogy bocsánat, de le kellett ugrania a Balatonra, valami céges bulira és ne haragudjak rá, de egyrészt hiányzok, másrészt pedig őrülten jó lenne, ha ott lennék vele. Na mondom ennek a fele sem tréfa, bevágtam magamat a verdába és döngettem le ezerrel, hogy meglepjem. Mint kiderült a cége tartott valami fejtágítót, amin mindenki bealudt, ő is előadást tartott, mert középvezető volt, jó páran tartoztak alá és ez meg is látszott rajta, fiatal volt, de már is céltudatos és elszánt. Most azonban a nap végén gőzerővel állt a bál, mindenki mindenkivel táncolt, valami zenekar a színpadon és vagy ezer ember mindenfelé.
Amikor meglátott, a nyakamba ugrott ott mindenki előtt és össze vissza csókolt. Én sem voltam rest, átkaroltam és magamhoz vontam szorosan, hogy levegőt se tudjon venni. A szeme megtelt vággyal, ahogy megérezte a szorításomat és a fülembe súgta - most azonnal akarlak. Nem kellett nógatnia, félóra múlva már a hotelszobában voltunk, ruháink a földön mi pedig az ágyban. Nem volt rossz, vad, őrült és szenvedélyes, de én nem ittam annyit, mint ő, nem tudtam elengedni magamat teljesen. Látta rajtam, hogy valami bánt, kérdezgette, hogy mi a baj, de csak annyit mondtam neki, hogy gyors volt az iram, nem így terveztem.
- Én nem bánom- mondta őszintén, de mikor átfordultam felé eltolt magától.
- Majd reggel, most hagyj aludni, csak azt szeretném, hogy itt feküdj mellett és ölelj át, amíg el nem alszom.
- Rendben- azzal adtam az arcára egy csókot.
Reggel, amikor felkeltünk és a szemünk egymásra tévedt láttam rajta, hogy még mindig örül neki, hogy mellette vagyok. - Szia- mondta és adott egy csókot a számra. Én behunytam a szememet, mire ő egyre lejjebb és lejjebb haladt a nyomvonalon, egészen addig amig el nem érte a célállomást. A szememből egyből kirepült az álom, megfogtam a fenekét és 69-be fordítottam. Az első harc úgy öt perc múlva véget is ért, én a szájában végeztem, ő meg a kezeim között. Akkorát nyögött, hogy beleremegtek a falak, de most nem engedtem csak úgy el. tudtam, hogy mit akar és azt is, hogy ideje a sarkamra állnom és megmutatni azt, hogy ki is vagyok valójában. Megfogtam a nyakkendőmet és hátulról szorosan a nyakára tekertem.
- Még nem végeztünk - mondtam, és ahogy oda kapott egyből megláttam a szemében azt, hogy meglepett, de egyben izgalomba is jött. Leparancsoltam az ágyról térdelő állásba, és a háta mögé kerülve összekötöttem a kezét a telefonzsinórral, amit kihúztam a falból.
Ott térdepelt előttem én pedig kezembe vettem a nadrágszíjamat.
- Ki vagyok én neked? - a szája kissé szétnyílt miközben válaszolt, izgulva a száját harapdálta.
- A mesterem - Rávertem egyet a fenekére, amitől összerándult.
- És a gazdád. És mi a te neved mától kezdve?
- Nem tudom- újabb csapás, ami már keményebben érintette, halkan felsikkantott.
- A te neved szuka. nem vagy más, csak az, akivé én teszlek, világos?
- Igen, gazdám.
- És mit akarsz?
- Amit te szeretnél, gazdám.
Odavertem egyet a szíjjal a hátára, a nyomán vörös csík maradt, összegörnyedt és a szeméből könny csordult ki.
- Azt hiszed, hogy fontos vagy csak azért, mert mások a seggedet nyalják? Mert a beosztottjaid azt se tudják hogyan hajbókoljanak neked? Ki vagy te tulajdonképpen?
- Senki, gazdám - a szíj ismét nyomot hagyott a hátán, amitől már eleredt a könnye is.
- Pontosan, egy nulla vagy. Egy szuka, aki akkor teszi szét a lábát, amikor azt én mondom. Na gyere ide, majd én megtanítalak, hogy hol van a helyed - azzal az ölembe fektettem és elkezdtem számoltatni vele a csapásokat, amit a fenekére mértem. A végén már teljesen könnyben úszott az arca és a haja is teljesen összekócolódott.
- Most pedig meg a seggedet akarom - azzal feldobtam az ágyra, benyálaztam az ujjammal az ánuszát és benyomtam. Felüvöltött volna, ha hagyom, de a fejét belenyomtam a párnába. Úgy döftem hátulról percekig, mint egy megvadult bika, a segge vadul rángatózott lattam mind mélyebre és mélyebre hatolva, a párnán keresztül nem hallottam mást, csak az elnyomott visítást, aztán mikor már a végefelé jártam, felhúztam a nyakkendővel a fejét, hogy lássam a senyvedő arcát, amikor beleélvezek. Amikor készen voltam rádőltem és hagytam, hogy hagy ragadjon el a jóleső ernyedés. Levettem a nyakáról a kendőt, de ő percekig mozdulni sem tudott. Össze volt tőrve a teste az enyém alatt, akár egy kis madáré és még mindig remegett.
- Jól vagy? - kérdeztem, mert nem volt válasz, csak a sírás, de aztán amikor odahajoltam láttam, hogy boldogan mosolyog.
- Jól vagy? - kérdeztem és kifésültem a szeméből a haját.
- Azt hiszem beléd szerettem - mondta vigyorogva és én tudtam, hogy minden rendben van.
Amikor hazafelé mentem az autóval boldog voltam, kiegyensúlyozott és pille könnyű. Egész úton hazafelé dudorásztam, fütyülgettem és közben azon morfondíroztam, hogy mivel fogom meglepni legközelebb.

Folyt köv.