Egy nyári randi (1/4)

Sára egy volt kolléganőm. Pár évig dolgoztunk együtt, és úgy tűnt, kerülgetjük egymást, persze a szó pozitív értelmében. Mikor szünetet tartott, gyakran jött fel hozzánk a legfelső emeletre dohányozni. Én vittem neki csokit néha napján, Ő pedig házi sütivel lepett meg. Csinos, vékony de nem gebe, egyszóval formás lány volt. Válig érő haja hol barna, hol vörös volt, néha még szőke tincseket is tetetett bele. Legtöbbször bár feszülős, de visszafogott ruhákat hordott, amik bomba jól álltak estén, de sosem engedett túl sokat látszani. Mi pedig iszonyatosan kanosak voltunk tőle, főleg, mikor búcsút intett, és a kerek popsiját riszálva hagyta el a folyosót. Szerette a magassarú cipőket.
Egyszer egy randit beszéltünk meg, munka utánra. Igazi randit, nem csak közös programot sok másik kollégával. Nyár volt, kánikula, én munkából mentem, Ő pedig jelezte, hogy szabadságon van. Mondta, hogy külön jön, a helyet is Ő javasolta. Csendes kis pub, kicsiny, félhomályos puha boxokkal. A leghátsó volt foglalva számunkra. Kint tombolt a hőség, mindenki szikkadt az utcán, patakokban csorgott az izzadság, de bent kellemes hűvös fogadta a vendéget, jó messze az utca zajától. Gyorsan megkerestem a mosdót és kicsit letörölgettem magam, hisz mégis csak randi lesz, a csillogó homlok és nedves póló nem mindenkinél előny. Kértem egy sört, és vártam. Már kellemesen lehűltem, mikor Sára negyed órával később befutott. Majd leesett az állam mikor megláttam. Az egyébként szolidan öltözködő lány egy vékony, szinte áttetsző, spagetti pántos, virág mintás ruhában jelent meg. Hirtelen szólni sem tudtam a ledöbbenéstől, csak ámultam, hogy milyen gyönyörű. Alig akartam hinni a szememnek.
- Szia, gyönyörű vagy! – üdvözöltem, miközben az államat próbáltam összeszedni valahonnan az asztal alól.
- Köszönöm – felelte csodás mosollyal.
És ezzel pörgött egyet, karjait felemelte, a szoknya pedig fellibbent. Megláttam vékony, formás lábait, és így ülve, a szoknya éppenhogy takarta a popsit.
Én bunkó! Jutott eszembe, gyorsan felálltam, és odaléptem hozzá. Két puszi, és segítettem levenni a falatnyi kis táskát. Egyből jött a pincér, és Ő is kért egy pohár italt.
Beszélgettünk. Mindenféléről, és közben apránként, de fogyott az ital. Két órával később már kellemesen ellazultunk, és beszélgetésünk is sikamlósabb területekre tévedt. Szerencsére teljesen kiestünk a forgalomból, a leghátsó box eléggé el volt szeparálva a többitől, nem járt arra senki. A háttérben halkan szólt valami zene, de ha agyon ütnének sem tudnék visszaemlékezni rá. De nem is akarok.
Szóval jól alakult a randi. Egyszercsak váratlan dolog történt, ami nagyon meglepett. Észre sem vettem, de időközben a leányzó kibújt a csinos szandálból, és karcsú lába elkezdett a lábszáram mentén felkúszni. Rövid nadrág volt rajtam, így tökéletesen éreztem selymes bőrét. Hirtelen meglódult, és az ágyékomhoz nyomta a lábfejét, majd a farkamat kezdte el masszírozni. Belém akadt a szó. Mondtam valamit arról, hogy finom a lába, és hogy jól tud masszírozni, de erre sem emlékszem pontosan. Gondolkodtam, hogy mit is csináljak. Essek neki, vagy hagyjam még magam. Közben kellemesen megmerevedtem, ezt észrevette Ő is. Visszahúzta a lábát, majd legnagyobb meglepetésemre felült, közelebbhajolt az asztalhoz, finoman lehúzta mindkét válláról a melltartó pántját. Hátul kikapcsolta a fehérneműt majd hirtelen kihúzta a ruha alól és ledobta maga mellé a következő kijelentéssel:
- Olyan meleg van még így is.
Ekkor belém akadt a levegő. Szólni sem tudtam, éreztem a fejemben lüktet a szívem. Vagy lentebb? Esetleg az agyam zuhant a mélybe? Ott ült velem szemben, áttetsző ruháján keresztül tökéletesen látszottak formás, gyönyörű mellei. Ágaskodó bimbói átszúrták az anyagot, én pedig nem tudtam máshová nézni. A mellek gyönyörű látványa teljesen kiakasztotta a figyelmemet. Ismét az arcát néztem és láttam a kaján mosolyt a szája sarkában, majd egy pillanattal később éreztem hűvös lábfejét, ahogy ismét a lábszáramon indul felfelé. Ez alkalommal viszont megkereste a bejáratot a száránál és hipp-hopp a combom belső felén éreztem ahogy halad feljebb és beljebb. Két pillanattal később már ismét a farkamat masszírozta, már egyetlen ruhadarab sem volt közöttünk. A selymes hűvös bőr érintése azonnal kijózanított, és elöntöttek a hormonok. Cselekedni kell.
Pár percig még így beszélgettünk. Óvatosan arrébb csusszantam, így a lába kikerült a nadrágomból. Felálltam és átültem mellé.
- Zavar az asztal, csak útban van szerintem. – majd megragadtam a torkát és megcsókoltam.
Hevesen visszacsókolt, miközben hátrabillentette a csinos kis fejecskéjét.
- Itt lakom két utcányira, akár folytathatnánk a beszélgetést ott is – ezzel keze a feszülő nadrágomra tévedt.
- Én benne vagyok. – feleltem.
- Akkor induljunk!
Ezzel felállt, háttal belehuppant az ölembe, hátraforult és megcsókolt. Majd elindult a bejárat felé. Éppen fizetni készült, mikor megmarkoltam a fenekét és rászóltam.
- Hagyd, ez a legkevesebb!
- Igazi lovag vagy.
- Ha még csak az lennék – feleltem szerényen.
A pultos kissé bevolt tompulva, így a pénzt ott hagytam a bárpulton. Csapolás közben csak intett egyet, és máris kint voltunk az utcán. A benti félhomály után fájdalmas volt a tűző napsütés, és szinte tarkón csapott a kánikula. Gondolom az olvasónak is ismerős ez a helyzet.