Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Este

Törölt felhasználó
2010. 05. 01. 07:39 | Megjelent: 696x
A vacsorát egy hangulatos kis étkezdében költöttük el, az asztalon gyertya szórta a fényt, a kiszolgálás figyelmes, a hangulat meghitt volt. Egy helyes kis fehér ruhát viseltem, és gondosan kikészítettem magam, nap csíkozta hajam leengedtem, a tincseim a vállamat verdesték.
Szeretem ezeket a közös étkezéseket, a kultúrált közeg jótékony hatással van a bennem lakó úrilányra. Jó nézni a kedvesem a kezét, ahogy kést fogja, csacsogni, együtt nevetgélni. Lassan a tegnap kihunyt tüzeink is újra éledtek.
Kezdtünk incselkedni egymással, a mondatok, a szavak dupla jelentéssel bírtak, amit csak mi értünk, az csak nekünk szólt.
A buja ördögöcském már vadul zörgette a ketrecét és mindenféle ötletekkel bombázott.
Az egyik különösen tetszett így vettem a bátorságot és a megvalósítás útjára léptem. Kimentettem magam, és irány a mosdó, ahol a bugyim legott az ötlet áldozatává vált.
Visszatérve csendesen a párom ölébe ejtettem a kis csipkés ruhadarabot. Huncutul rám mosolygott és a mellette lévő helyre mutatott.
Ahogy elhelyeztettem éreztem, keze a combomon kúszik felfelé és nyitja széjjelebb a lábam. Hirtelen valami kemény, hideg dolgot éreztem meg a kezében.
- Csússz előbbre – súgta a fülembe.
Engedelmesen segítettem és az eszköz halk csusszanással eltűnt a puncimban.
A keze tovább simogatott, így aztán komoly kihívást jelentett, hogy arcom ne leplezze le a Kedves ténykedését.
Légzésem mélyült és kicsit akadozott. Nem tudtam, meddig bírom és ekkor – noch dazu - a belém helyezett tojás is megmozdult.
Kis híján felsikoltottam. A Kedves persze várta ezt és fájón belecsípett a combhajlatomba. Az ajkamba haraptam. Éreztem, amint fogam alatt megnyílik a hús és saját vérem sós íze keveredik az étel zamatával. Úgy éreztem, meghalok, ha most azonnal nem élvezhetek el. És a desszert még hátra volt!
Bevallom, én inkább „fekete levesnek” éreztem, minden akaraterőmre szükségem volt, hogy ne sikítsak. Kínomban kapaszkodtam én az asztal szélébe, a terítőbe, őszintén szólva még a diplomata puding is gránit sziklának tűnt hozzám képest.

Azt hittem sose érünk vissza a szobánkba. Uramnak persze most sem sietett, szemmel láthatóan élvezte, hogy ilyen kéjes kínokat okoz nekem.
Ahogy az ajtó becsukódott mögöttünk már fontam volna rá a karom, nyújtóztam volna a csókjáért, hogy adja már, hisz egész este szenvedtem érte – de Neki, mit ad Isten, más tervei voltak.

- Vetkőzz, térdre – hangja, mint a korbács.

Mozdulatlanul állt előttem, várva, hogy teljesítsem a parancsát.
Nem bírván az incselkedésre éhes ördögöcskémmel, a hátam mögé nyúltam, lehúztam a cipzárt, a vállamról lassan simítottam le a pántokat és megfordulva, neki háttal bújtam ki a ruhából. Ahogy előre hajoltam, hogy kilépjek belőle, hatalmas ütés csattant a hátsómon.

- Azt mondtam, vetkőzz és térdre, de azonnal!

Lábam rögtön kocsonyává változott, térdre omlottam - egyenesen a ruhám halmára.

- Tudod a dolgod!

Nem kellett kétszer mondania, izgalomtól remegő kézzel bontottam a nadrágját – említettem már hogy törvényileg tiltanám be az összes gombos farmert - alig várva, hogy ajkaimmal kényeztethessem.
Mikor a kicsomagolás elérte célját, boldog elégettséggel simítottam végig nyelvemmel a harcra készen ágaskodó dárdát.
Kedvesem a hajamba markolva azonnal mélyen belém nyomult, nem hagyva időt a finomkodásra, ütemesen mozgott az ajkaim között.
A tojás újból vad rezgésbe kezdett bennem, de már csak egy halk nyögésre futotta tőlem.

Hirtelen félre rántotta a fejem és hátrább lépett.

- Befelé, és térdelj fel az ágyra! – már épp emelkedtem volna fel …
- Térden!

Térdelve azért messze az az ágy, de szépen beküzdöttem magam. Az utasításnak megfelelően helyezkedtem el rajta, fenekem kinyomtam, tudva, szereti ezt a látványt.
Uram hozzám lépett, lehajolt hozzám és egy gyors csókot kaptam. Nyújtóztam felé, visszanyomott és egy fekete szemkötővel bekötötte a szememet.

- Nem kell, hogy most láss. Ne mozdulj, maradsz itt!

A pillanat csak nyúlt, érzékeim élesedtek, hallgatóztam, próbálva kitalálni, mi várhat rám. Az izgalom lassan mindenemen úrrá lett, vártam az érintését, a csókját, a csapását, bármit, amit ma rám akar mérni.
Csípős ütés a fenekemen, aztán finoman végig simít rajta. Gömbölyödnék a keze alá mint egy kiscica, érzem, ahogy a puncim, popsim simogatja, fejem a takaróba fúrva nyöszörgök. Az ujjai belém csúsznak, mindenhol birtokba vesznek, a tojást kihúzza belőlem, és helyét a kezével pótolja. Megőrjít az érintése, mozgatom a csípőm, hangosan nyögve könyörgök a folytatásért, de abba hagyja.

- Nem élvezhetsz el csak ha megengedem! Értetted! – beleegyezőleg bólogatok a hangom már rég cserben hagyott.

A popsim veszi sorra. A múltban el sem tudtam képzelni, hogy okozhat bárkinek is örömet ez a játék, kicsit mindig csak a férfiak furcsa vágyának éreztem. Aztán jött a megismerés, az érzés felfedezése, és be kell ismerjen egyre jobban megszerettem, mára a fenekem simogatása is lángokat küld szét a testembe. Imádattal fogadtam a közeledését.
Egy hideg kemény tárgy nyomódik nekem, lassan hol beljebb, hol kicsit visszahúzódva hódítja meg testem e zugát. Először csak kellemetlen, aztán fáj, már húzódnék el előle, mikor kiveszi és az ujjával helyettesíti, a fájdalom enyhül a vágy fokozódik szinte rátolatok a kezére. A vibrátor visszatér, már csak feszít, vad kínt nem okoz.
Éles csattanással megérkezik a keze a fenekemre. A csípős érzés összeolvad a vággyal amit a bennem mozgatott eszköz okoz. Ütemesen üt és izgat, az orgazmusom ellenállhatatlan árként emelkedik, de nem adott még engedélyt.

- Kérlek Uram, engedj elélvezni! Kérlek, nem bírom tovább! – sikítom kétségbeesve.

A csípőm egyre vadabb táncot jár a kezei alatt, minden erőmmel próbálom visszatartani magam, remegek, fogam a takarót marcangolja, már sírok – fájdalmamban, vagy a gyönyörtől, ki tudja.

- Élvezz lotyó! Megengedem.

Az engedély pillanatában borít el a kéj, sikítva, reszketve, őrjöngök nem is tudva magamról.

Lihegve omlok az ágyra.

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.