Megköszönhetem

– Pakold ki a játékokat az ágyra. (a nyakörvre mutat) Ezt tedd fel. És most vetkőzz le. Először a zoknit, aztán a pólót, a trikót, a nadrágot és az alsógatyát. Ereszkedj négykézlábra. És most lihegj, kutyus. Tedd a szádba a láncot és hozd ide. Jól van, ügyes kutyus. (megvakarja a tarkómat) Csukd be a szemed.

Ezután kiveszi a számból a láncot, lassan végighúzza a nyakamon, a hátamon.

– Emelkedj fel.

Finoman a vállamra teszi a láncot, hogy a fém végiglógjon a testemen. Majd váratlanul ad egy pofont.

– Köszönd meg!
– Köszönöm.
– Szebben! (ad még egy pofont)
– Nagyon szépen köszönöm.
– Ezt tedd fel.

Odaadja nekem a láncot, majd amikor feltettem tesz egy-két finom mozdulatot a lánccal, végighúzza a testemen, majd hirtelen magához ránt, nyúz, tépked, meghúzogatja a mellbimbómat.

– Hozd ide az ostort. Nem úgy. Gyere vissza. Ki mondta, hogy felállhatsz és kinyithatod a szemed? (ad egy pofont) Hozd ide az ostort. Négykézláb, és most nyithatod ki a szemed. Szeretnéd?
– Igen.
– Akkor kunyizz érte, mint egy kutya. Jól van, ügyes. Nem kapod meg. Ha nagyon szeretnéd esetleg leszophatod. Finoman, lassan. Köpj rá. (szétkeni az arcomon a nyálamat) Szopd. Még egyet köpj rá. Csak ennyi nyálad van? Na, akkor még egyet. (ezt is szétkeni, majd végighúzza a hátamon az ostort) Szeretnéd mi? Nem kapod meg. Hozd ide a bilincset. Ki mondta, hogy használhatod a kezed? Úgy, mint egy kutya. (ad még egy pofont) Nem igaz, hogy erre sem vagy képes, te szerencsétlen. Menj oda! (kicsit odébb mutat a földön) És most lihegj, mint egy kutya, csorgasd a nyálad, meg csóváld a farkad. Ez megy, mi? Ha megmondják, hogy mit csinálj, az megy, ugye? Nem hallom a választ!
– Igen.
– Gyere ide. (odamegyek hozzá, közben tépked, pofozgatja a farkam, nyúzza az arcom, belenyúl a számba) Ennyire vagy képes, te töketlen? Hogy végrehajtod az utasításokat?
– Igen.
– Lihegj közben. Ki mondta, hogy befejezheted? Ez sem megy?
– De.
– Nagyon helyes. És hol az önálló akarat?
– Az nincs.
– Miért, mi vagy te?
– Egy szolga.
– Ügyes. Nagyon ügyes. Te fejlődsz. Na, akkor most idehozhatod a bilincset. (odaadom neki a bilincset) Emelkedj térdre. (összeköti elöl a kezemet, majd odalök az ágyra és elkezdi ütni az ostorral a fenekem) Pucsíts és dugd meg a kezedet. (közben az ostorral ütögeti a fenekem) Gyorsabban! (abbahagyja az ostorozást) Jól van, elég lesz. (végighúzza a fenekemen az ostort) Akarsz még?
– Igen.
– (ráüt párat a fenekemre) Akarsz még?
– Igen.
– (ráüt párat a fenekemre) Akarsz még?
– Igen.
– Nincs több. Feküdj az oldaladra és fordulj felém. Szopd ezt le. (a számba dugja az ostort) És közben húzogasd a pöcsödet. (majd kiveszi a számból az ostort) Fordulj meg, feküdj hanyatt és rakd a csípődet ágytámlára. Add ide a pórázt. (rátekeri a pórázt a nyakamra) És verd ki úgy, hogy magadra élvezz. (közben egyet-kettőt rám vág az ostorral, majd amikor elélvezek rögtön megszólal) Most kend szét magadon. Mindet. (miután megtörtént) És most nem nyúlhatsz magadhoz. (picivel később) Most már igen. Köszönd meg szépen, hogy elélvezhettél.
– Köszönöm szépen, hogy elélvezhettem.