Három nap.../2

Az első éjszaka nem volt éppen pihentető számodra, hiszen rád tettem egy nyakörvet, amit kikötöttem az ágyhoz, illetve a kezeid is betekertem, hogy ne tudj rosszalkodni. Mivel ez így még pihentető lett volna ezért egy kisebb méretű plugot is kaptál.
Reggel, amikor felébredtél hirtelen nem értetted a szituációt… de amikor eszedbe jutott az előző nap egyből vigyorogtál, hiszen tudtad, hogy még két hasonló nap vár rád.
Nagyon élvezted ezt a helyzetet, imádtad minden egyes pillanatát, régóta vágytál ezekre a dolgokra és végre átélhetted őket.
Én még melletted aludtam, nem akartál felébreszteni, hiszen azért büntetés járna… nem mintha ezt annyira bánnád. Amikor felébredtem elengedtelek és csináltál reggelit, majd elmondtam, hogy ezen a napon nem csak a házban akarom eltölteni az időt, szeretnék kicsit sétálni veled és körülnézni a környéken.
Reggeli közben azon gondolkoztam, hogy hogyan tegyem érdekesebbé az aznapi programokat, szerintem te is láttad rajtam, hogy elszabadult a fantáziám… nem tudom túl jól titkolni a gondolataimat.
Délelőtt békén hagytalak, csak feküdtünk az ágyban… beszélgettünk, filmet néztünk, elvoltunk… Egyszer csak szóltam, hogy kezdjünk el készülődni lassan indulni szeretnék. Mindketten felöltöztünk, majd amikor már azt hihetted volna, hogy ez csak egy egyszerű sétálás lesz… szóltam, hogy még egy-két dolog hiányzik rólad. Természetesen az övre gondoltam, nem sok kedved volt hosszú órákon át abban sétálgatni, de ez engem egy kicsit sem érdekelt. Azt kellett csinálnod amit én akartam, de mivel nagyon húztad a szád, még egy kis büntetés is kijárt. Kaptál egy plugot is, nem is akármilyet… távirányítós rezgőset. Az irányítás most szó szerint az én kezembe került. Elhiszem, hogy nem volt a legkényelmesebb, de láttam rajtad, hogy kíváncsi vagy és élvezed ezt a szituációt.
Már sétálgattunk egy ideje, szinte el is felejtkeztem a kis kapcsolóról a táskámba… azonban amikor a szemedbe néztem egyből eszembe jutott… láttam rajtad, hogy már így is teljesen készen voltál, nekem pedig szándékomban állt rontani a helyzeten.
Mondtam, hogy induljunk haza…ekkor talán azt hitted, hogy tényleg elfelejtettem, azonban pár perc múlva megérezted azt a szokatlan mégis nagyon jó érzést. Egy pillanatra megálltál és egy mély levegőt vettél, soha nem fogom elfelejteni, ahogy akkor rám néztél… hirtelen magam sem tudtam, hogy azt szeretnéd, hogy kikapcsoljam, vagy éppen ellenkezőleg… attól félsz, nehogy kikapcsoljam.
Amikor hazaértünk megszabadultál a plugtól, majd mondtam, hogy feküdj az ágyra.
A kezed és a lábad is az ágyhoz kötöttem. Megkaptad a kedvenc nagyméretű piros peckedet és egy szemmaszkot.
Ennél kisebb és kényelmetlenebb már nem lehetett volna az öved, így végül levettem rólad, azonban még ekkor sem értem hozzád ott. Elkezdtelek simogatni, csikizni és kicsit karmoltalak is. Nagyon figyeltem rá, hogy mindenhol hozzád érjek, kivéve ott ahol szeretnéd.
Végül előtört a cukimuki énem és levettem rólad az övet…kezdetben csak gyengéden simogattalak. Imádtam azokat a hangokat amiket ilyenkor adtál ki, nagyon könnyen beindultam tőlük.
Tudtam, hogy nagyon vágytál már arra, hogy elélvezhess, habár nem tudhattad, hogy ez most meg fog történni vagy sem… esetleg csak elrontom, hiszen arra vágytál, hogy gonosz legyek veled, ennél gonoszabb pedig nehezen lehetnék.
A simogatás egyre erősebb és intenzívebb lett, majd hirtelen abbahagytam. Kis szünet után újrakezdtem, most még erősebben… a hangokból ítélve egyre jobban tetszett a dolog.
Azonban most is abbahagytam… őszintén szólva még magam sem tudtam, hogy mit érdemelsz. Végül ismét elkezdtem azonban ekkor már a számat is használtam, nem csak a kezemet… Szerintem nem számítottál rá, hogy elélvezhetsz, mégis megtörtént… sőt, utána az érzékeny részed is kapott még pár percnyi szenvedést.... majd hagytalak még ebben a pózban feküdni egy ideig.
Így telt hát a második nap nagy része… és még hátra van egy.