Odri

Odri


Tobbszor is almodoztam rola, hogy hogyan mondom meg neki. De valahogy soha se volt meg az alkalom. Es a merszem sem.

A lany nem volt az esetem, sot neha idegesitett is a felsobbrendusege. Megvolt benne minden, amit utalok: nem volt se szep, se csinos, se egy langesz es meg raadasul az undoksagbol is boven kijutott neki. De valahogy megis volt benne valami. Valami, amit nem tudtam megmagyarazni, de mint egy lathatatlan kotel, nem engedett teljesen elrugaszkodni tole. Es a legvaratlanabb alkalmakkor vissza-visszahuzott fantazia vilagomba, dilemmamba, hogy tudassam-e vele vagy megsem? Mert kozben vilagossa valt: ellenallhatatlansaga a termeszetes modon, belulrol arado hatarozottsagabol fakadt. De a merleg annyira kiegyensulyozott volt, hogy soha se vettem ra magam, hogy tudassam vele, mennyire bejon nekem ez a termeszetes dominans viselkedes, mennyire rabjava tudott neha tenni, hogy napokig csak erre gondoltam, ezzel fekudtem, ezzel ebredtem, almodozva, hogy mit es hogy es mi lenne ha... Elfelejteni kellett volna, aztan indulni a sajat utamon. De ez se volt lehetseges, mivel eleg kozeli kapcsolatban alltunk, mar-mar rokoni. Furcsa egy csapda.

Aztan egyszercsak kulonos helyzetet adodott. Kimentem kulfoldre egy hosszabb idore, egyszeru par hetes kikuldetes. Elotte beszelgettunk parszor es viccesen megjegyeztem, hogy most nem fogjuk egymast egy ideig latni, mondtam, hogy mi a helyzet. Vette a lapot es megkerdezte, hogy nem volna-e kedvem vendegul latni, ha mar ugyis lakasba megyek, nem hotelbe. Vegul is miert ne? Az ember ott segit, ahol tud, majd tudvan, hogy erre ugyse fog sor kerulni, ezzel le is zartam magamban az ugyet.

Kiutaztam. Munka, buli, miegymas. Neha chat estenkent az msn-en, elvegre a kapcsolatot nem art tartani. Egyszercsak hivott valaki msn-en. Meglepetesemre Odri volt.

- Szia!
- Szia Odri! Reg lattalak. Ritkan szoktal ide feljonni.
- Nem annyira, csak altalaban lathataltan vagyok, mert utalom ha zavarnak munka kozben.
- Na de ilyenkor munka? Este? Miert nem mesz te is bulizni, mint minden normalis ember?
- Haaat... A cegeket nem erdekli, hogy este van vagy sem, a konyveles meg kell legyen idoben. De nem is ezert hivtalak. All meg az ajanlatod?
Hirtelen elgondolkodtam. Ajanlat? Tudtommal nem kertem meg a kezet. Mifele ajanlatot akarhat?
- Ooooo, nem emlekszem. Mire is?
- Hm, nem elekszel? Ezert bunti jar!

Neha tudott ilyen meglepo dolgokat mondani, amelyeket mindketten jol kiveseztuk, mintha felvallalnank a szerepeket es kozben jokat szorakoztunk. "Persze, ha o tudna, hogy ez most nekem ket napnyi fantazialast fog okozni..." gondoltam magamban. De szerencsere kevesen tudnak a perverzitasomrol, mar amennyire a BDSM-et annak lehet nevezni. Manapsag meg a vilag nem keszult fel teljesen arra, hogy az ember az efele vagyait nagydobra verje. En se tettem. Igy maradt a titok meg a fantazialas. Es bizony ezen pillanatok, most, jocskan hozzajarultak.

- Bunti, hm. Most aztan felek. De iszonyatosan am!
- Fogsz te majd felni, csak jussak el oda! Es mindketten felnevettunk. Na ekkor ugrott be.
- Jaaa, mostmar emlekszem. Csak nem a latogatasodrol tett ajanlatomra gondolsz? Persze, gyere nyugodtan. Hany napot fogsz maradni? Esetleg majd kimegyek erted a repterre, de nem tudom, hogy mikor jonnel.
- Holnap.
- ??? Holnaaap?!??! Dehat... Na, mindegy, legfeljebb lefujom a holnapi muzeumozast a sracokkal.
- Ja, es jossz velem, mi?
- Haaat... vegulis, miert ne?
Es ez igy ment meg egy darabig.

Masnap reggel meg beneztem a pixiere, chat-eltem egyet az ismerosokkel, majd szokasom szerint kijelentkezes nelkul lezartam a gepem fedelet es kimentem erte a repterre. Emlekszem, hogy nekem is milyen nehez volt a megfelelo vonat-busz-metro kombinaciokat megtalalni, amig beertem, majd atvettem a lakast. Szoval biztosan nem fog megharagudni, ha ezt a torturat nem kell vegigjarnia.

A gep termeszetesen kesett, de tapasztalataimbol kiindulva egy holgyre mindig varni kell. Ha nem masert, a korulmenyek miatt. Ha megse, akkor annak csak egy oka lehet: a holgy ferfi. Nyugtaztam, minden "rendben" es kozben szentsegeltem. Es lam, mint ahogy az a meseben tortenni szokott, amikor az embernek vegkepp elfogy a turelme, csoda tortenik.

- Szia! Jol utaztal?
- Szia! Igen, meglehetosen.

Vegigbeszeltuk az utat a lakasig, majd kulcs ki, be a zarba es hopp: "Szezam tarulj!"
A kipakolas utan mondta, hogy felhivna az otthoniakat, hogy minden rendben volt. S hogy mitol indittatva, nem tudom, de azt talaltam ki, hogy minek felhivni oket telefonon? Ott az msn, ugyis ingyen van! Kar kulfoldon a draga zsetont erre kolteni. Felnyitottam a gepet es meglepetesemre ott viritott a pixie ablaka. Refexbol lekuldtem a talcara, bejelentkeztem az msn-re es a leanyzo mar beszelhetett is. Kozben elnezest kertem tole es elmentem lezuhanyozni. A keson keles miatt nem volt mar reggel idom es a rohangalas miatt... Szoval nem kellemes ha az ember elajul a sajat szagatol. Ezt megelozoen mar tuztem is befele a furdoszobaba boldogan, a tiszta ruhakkal a kezembe.

Vigan dalolasztam. Azok koze az emberek koze tartozom, aki imadnak pancsikazni. Es egyszercsak derult egbol a villamcsapas: NEM ZARTAM LE A PIXIET! Most igy ruha nelkul, szappanosan megse rohanhatok ki. Es ha meglatta? Es ha beleolvas a leveleimbe, majd rajon, hogy ki vagyok, milyen vagyok, mit fog rolam gondolni. Meg rosszabb: mit fog ezek utan tenni? Remelem, hogy nem kutakodik. Elvegre beszel. Es ha megis? Es ha megse? A zuhanyzas mar nem volt olyan felhotlen es ilyen gyorsan mar reg fejeztem be. Egy gyors torolkozes utan, felig megtorolkozve, probaltam magamra cibalni a ruhakat. Nagy nehezen sikerult.

Amikor kileptem, megkonnyebbulten hallgattam a beszedjet. "Huhh, ezt megusztam..."
Alig vartam, hogy befejezze a beszelgetest. Kozben feloltoztem es szimulaltam, mintha nagyon el lennek foglalva, jartam fel es ala. Es szemem sarkabol figyeltem. Izgultam, hogy nehogy megnyissa a talcan az internetes ablakot, mert akkor vegem. Minden kitudodik ha csak egy picit alaposabban is ranez. Nem az zavart, hogy meg volt nyitva az oldal, ezt meg valahogy kimagyaraztam volna. Sokkal inkabb az, hogy be voltam lepve es az, hogy a frissen kapott levelet, amit a zuhanyzas elott a gyors talcara lekuldeskor meg nem tudtam elolvasni a lebukastol felve, o fogja majd elolvasni ugyanis meg mindig ott viritott a hozzaferheto postaladamban. Nos, ez mar egy kicsit mas megvilagitasba helyezte volna a helyzetemet. A gyomromban ereztem is a bizsergest. Es nem volt kellemes egyaltalan. Hosszu ido ota most feltem eloszor. Egy pillanatra eljatszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha megis elarulnam neki, de tapasztalatbol tudtam, hogy amit az ember eltervez, fantazial rola, azt a elet mindig megvarialja. Es biztos nem lenne ez most se maskepp. Ki tudja hogyan reagalna? Meg a vegen a sok eves sikeres titkolozas, mi oly sok energiamba kerult, egy szempillantas alatt szertefoszlana. Az a sok munka, amit beleoltem, hogy meg veletlenul se adjak okot az imidzsem ketelyere, az most ertelmet vesztene. Ezt azert megse akarnam, tul nagy ar lenne. A gondolatok iszonyatos sebesseggel futottak at az agyamon. Mi lenne ha... De ha megse... Egy egesz analizis, par pillanatba suritve.

Hirtelen megcsapott egy hideg szello, pedig nyitva se volt az ablak. A homlokomhoz kaptam. Teljesen kivert a verejtek. Odri kozben ramnezett:
- Miert nem torolkoztel meg rendesen? Megfazol.
Akkor vettem eszre, hogy mar nem is beszel az otthoniakkal. Most mondjam meg neki az igazat? Hogy megtorolkoztem, de... Pislogtam kettot, ujra megtoroltem a homlokom, hogy idot nyerjek es kozben egy megfelelo valaszt kitalaljak.
- Jee, tenyleg, nem is vettem eszre.
Ennyi jott ki belolem hirtelen, de, mintha egy kamiont emeltem volna fel ket kezzel, olyan buszke voltam magamra. "Kimagyaraztam a dolgot!" Majd hirtelen eszembe jutott, hogy az oldal meg mindig meg van nyitva. Valamit ki kell talalni. Valahogy oda kellene jutni a gephez, raadasul ugy, hogy kozben ne jojjon ra, hogy mi is a szandekom.
- Odaengednel, legy szives? Meg valamit meg kell nezzek.

Szimulaltam egy keresest, mintha azt szeretnem megnezni, hogy mikor vannak nyitva a muzeumok. A tegnap este tett igeret pont kapora jott. Kozben intenziven neztem a gepet, nyitogattam, csuktam be az ablakokat es hangosan kinyilvanitottam a nem tetszesemet, hogy miert nem lehet egy emberi nyelven kiirni a nyitvatartast. Ekozben Odri keszulodott. En meg vartam a megfelelo pillanatot, hogy lezarjam az ominozus oldalt. Majd csak akkor leszek teljes biztonsagban. Es eljott a pillanat: Odrit nem lattam sem a jobb, sem a bal szemem sarkabol. Atkattintottam az ablakra. Majd az felugrott, kivilagosodott es semmit se tudtam csinalni. Minden felhasznalo "orome", amikor a program nem valaszol. Ez a bongeszo meg kulonosen jol tudta ezt produkalni, de miert pont most? Pedig mar majdnem minden jol sikerult. Kattintgattam az ablak bezaro gombjan, hatha csak-csak magahoz ter. Teljesen rafokuszaltam a feladatra. Ezt anno jol megtanultam, elvegre multinal dolgozom. Oket meg csak az eredmeny erdekli. Es most nekem is erre van szuksegem. Csak lenne mar! Mikozben teljesen belemerultem az en kis beszukult vilagomba, mar-mar ragornyedven a gepre, ezaltal is biztatva, hatha megis van neki lelke es megkonyorul rajtam, egyszercsak a bal vallam felett egy iszonyatos fajdalomra lettem figyelmes.

- Ne kinlodj, nem kell bezarnod, ugyis mindent tudok. Es ekozben a vallamban egyre erosebb volt a fajdalom. Mikozben zuhanyoztal, es en beszelgettem, eszrevettem a megnyitott oldalt, majd kivancsisagbol raneztem. Egy kicsit meglepodtem, amikor lattam az oldalt, majd alaposan szemugyre vettem es elolvastam a regisztraciodat is. Igaz, igy visszagondolvan, nem kellett volna.
- Nem? Hogy-hogy?
- Ugy, hogy maskor is, amikor igy belenyomtam az ujjamat a csuklyasizmodba, nem szisszentel fel, amig kelloen erosen nem tortent ez meg. Ez tetszett, mert igy legalabb nagyobb fajdalmat okozhattam.
- Te kis szadista! Nem is gondoltam volna rolad...
- Ugye-ugye?! Es meg tudnad, hogy mennyi mindent nem gondoltal volna rolam. De ahogy elolvastam a reglapodat meg egy-ket leveledet, igy utolagos engedelmeddel, ra kellett jojjek, hogy tobb kozos van bennunk, mint azt barmelyikunk is gondolna.
- Azert be kell vallani, nem szeretnek veled pokerezni. Nem gondoltam, hogy ennyire tudsz titkolozni. Amig nem ereztem az ujjadat a hatamba melyedve, addig nem gondoltam, hogy elolvastad a reglapomat. Nagyon termeszetesen viselkedtel. Mint ahogy arra se, hogy...

Es mikozben beszeltem, hirtelen a masik vallamban is ereztem a nyilalast. Hangosan feszisszentem, de ez nem hatotta meg Odrit. Sot, tovabb folytatta a kinzasom. Meg erosebben belem vajta karmait. Probaltam kiszabadulni a fogsagbol, de nem birtam. Ez a lany nagyon tudta, hogy hol es mennyire kell belem marjon. Mitha egesz eleteben ezt csinalta volna. Teljesen kontrollja alatt tartott. Mostmar nem, hogy kiszabadulni, de mozogni se tudtam. A jobb szemembe konny csordult. Majd a bal szememben is es kozben felkialtottam:
- Aaa, ez faaaj!!!
- Tudom. Ezert csinaltam.

A valasz rovid volt es egyben sokkolo. Nem a tartalma miatt, bar azert az is megzavart. Nem tudtam, hogy ezt most inkabb miattam vagy maga miatt csinalta. Melyikunk oromere? Sokkal inkabb az lepett meg, ahogyan mondta. Teljes termeszetessegel, jokedvuen, mar-mar nevetve ugyanakkor lagy, nyugodt hanggal. Egyertelmuve valt szamomra, ami eddig mar reg azza kellett volna valjon: ez a lany nagyon is tudta, hogy mit csinal. Es miert csinalja. Sot, egyre inkabb az volt az erzesem, hogy valoban elvezi a dolgot.
- Aaa, te tenyleg szadista vagy!

Odri nem szolt semmit, de a laptop csillogo kepernyojeben, ami kozben varatlanul ujraindult es pont egy fekete hatteret produkalt, lattam egy pillanatig tukrozodni a mosolyt az arcan, majd mindket szememet teljesen elleptek a konnyek. Mostmar csak a hallasomra es a tapinto erzekemre tamaszkodhattam, de mogottem nema csend volt. Csak a szuntelenul belem melyedo ujjakat, kormoket ereztem a vallam felett. Mar nem torodtem semmivel, csak valahogy szunjon meg az okozott fajdalom.
- Kerlek, hagyd abba. Ez nagyon faj!
Egy kicsit ereztem enyhulni a nyomast, majd mintha picit feljebb ugyanugy kezdodott volna minden elolrol. Utolag rajottem, hogy miert. Odri valoszinuleg teljesen tisztaban volt azzal, hogy az okozott fajdalom egy ido utan ellanyhul, ahogy a szervezet kezd hozzaszokni, ezert uj forraspontot talalt par centivel feljebb, hogy az ingerek megint frissek legyenek. Ez a lany ketsegtelenul a biztosra ment.
- Jo, elengedlek, de elobb meg kell igerned valamit.
- Barmit, csak engedj!
- Barmit? Hm, nagy szavak ezek. Nem artana ovatosabban banni veluk. De szerencsedre most az egyszer meg figyelmen kivul hagyom jelentesuket. Szoval?
Es kozben ujjait erosebben benyomta a hatamba. Azt hittem, hogy osszecsinalom magam. Lehet, hogy meg is tortent volna, ha elotte a furdoszobaban nem lettem volna tul a kis- es nagydolgokon.
- Szoval? Megigered?
- Mit?
- Hogy ha elengedlek, akkor nem elsz vissza a helyzettel?
- Soha sem utnek meg egy not.
- Ezt el is varom, de nem erre gondoltam.
- Hanem?
- Hogy utana nem akarsz megszabadulni tolem.
- Marmint kidobjalak az utcara? Igerem, nem teszem.
- Nem, nem errol van szo. Meg mindig nem ertesz.
- Nem.
- Hogy ne nezzel levegonek, hogy ezen tul nonek kezeljel.
- Dehat eddig is ugy kezeltelek.
- Ugy gondolod? Akkor ezen bizony valtoztatnunk kell. Meghozza surgosen. Szoval?

Es ezzel meg fokozott egy kicsit a szoritason. Felszisszentem. Meg mertem volna eskudni, hogy a csuklyasizmokat sikeresen atlyukastotta, mert a fajdalom amit ereztem, erre utalt. Vagy en voltam gyenge ferfi, vagy o tudta nagyon, hogy mit kell tenni. Akar egyik, akar masik, a valaszomat meggyorsitotta:
- Aaaa, igen megigerem, de kerlek, engedj el.
- Nem hallom.
- Megigerem, nem elek vissza a szabadsagommal, csak kerlek engedj el.
- Hat jo! De meg mielott elengedlek meg egy dolgot meg kell tudnom.
- Mmmit?
- Hajlando vagy alarendelni magadat akaratomnak. Ugyis tudom, hogy szeretned. Latom rajtad, hiaba is titkolnad.

Felreismertem a lanyt. Tobbet tudott rolam, mint azt valaha gondoltam volna.
- Jo rendben, ha ennyire akarod, csak hagyj mar szabadon.
- Na, micsoda hangnem ez?! Ezert bunti jar, ugye tudod?
- De hiszen nagyon faj....
- Akkor is. Azonnal kerj elnezest!
- Elnezest kerek a nem megfelelo hangnemert.
- Na, ez mar mindjart mas! Es most haljuk, mi van azzal az alarendelessel? Mintha valami ilyesmit mondtal volna. De tulajdonkeppen mit is akartal mondani?

Elgondolkodtam, hogy hogyan is fogalmazzak megfeleloen. Tobb hibat nem nagyon akartam volna elkovetni. Csak ez a fajdalom. Nem nagyon tudok igy koncentralni. Pedig ahogy lattam, nagyon hatarozott volt a lany. Raadasul tisztaban volt az erzeseimmel. Belelatott az agyamba.
- Szoval nem is tudom, hol kezdjem? Nagyon tetszik ez a hatarozottsagod. Mindig is tetszett, nem tagadom. Es mint mar tudod, szeretem a dominans holgyeket, akik el tudjak erni, amit akarnak.
- Es?
Es kozben ujabb osztonzest ereztem a vallaim felett.

- Szerintem TE is egy ilyen holgy vagy es... aaaaa....
- Igen...
- ... es nagyon megtisztelve ereznem magam, ha addig, amig egyutt toltjuk az idot, alavethetnem magam az akaratodnak. Legyel TE a fonok, aki megmondja, hogy mikor mi legyen es hogyan.
Nem hittem a fuleimnek. Ezt en mondtam ki?

- Hat jo, ha ennyire akarod...

(folyt. kov.)