A teszt (3/5)

Kogogtatnak a tárgyaló ajtaján. Összerezzensz, kezed melleid elé kapod, és rémült arcot vágsz.
- Ki az – kérdem.
- Péter vagyok. - felel a hang.
Némán jelzem, hogy kapd össze az összes cuccod, és szaladj be a majd nyíló ajtó mögé. Felkapsz mindent, és némán mint egy puha macska, vagy nyúl odaszökkensz a fal mellé, és mint az űzött áldozat, a torkodban dobogó szívvel menekülésre készen hozzásimulsz a falhoz.
- Mi az Péter, miben segíthetek?
- Láttam még itt van, és mint utolsó, gondoltam megkérdem, hogy bezárjak-e.
- Nem, hagyjad, máris kimegyek és bezárok én.
- Rendben, akkor hétfőn uram.
- Viszlát Péter.
Az ajtó becsukódott, és látom rajtad, kicsit megkönnyebbültél.
- Tedd le a ruhád és nagy terpeszben támaszkodj tenyérrel a falnak. – intettem felé – Most kimegyek és bezárok mindent.
- Igenis Uram.
Ezzel kimentem. Tényleg, egy lélek sem volt bent. Visszamentem az irodámba, a fiókba hajított kulccsomót magamhoz vettem és elindultam a bejárati üvegajtó felé. Néma csend, csak az épület levegőztetője illetve a légkondi surrogása hallatszik csupán. A bejáratnál már a recepcióról is rég hazamentek a kollégák. Odaléptem a hatalmas üveg falhoz. Ellenőrzésképp kinyitottam, hogy tényleg nincs bezárva. Visszacsuktam, majd az alsó és a felső zárat is kulcsra zártam.
Visszamentem a helyemre, bejelentkeztem a laptopba és gyorsan ellenőriztem a kollégákat. Mindenki elhagyta már az épületet, mindenki offline már. Egy részük a családhoz robog haza, másikuk a helyi kocsmák felé vette az irányt. Engedjék csak ki a gőzt.
Bekapcsoltam a recepció riasztót, és bezártam a biztonsági mágneszárat is. Utóbbi kettőn nem jut át senki, kivéve ha betörik az üveget. Erre azért kevés a jelentkező.
Végre kettesben, csak Te és Én.
A visszaúton a tárgyalóba meglazítottam a nyakkendőt, kigomboltam a mandzsettát és feltűrtem az inget. Nekem is lehet egy kis péntek hangulatom vagy nem? Az irodámból felkaptam a laptopot és bevittem a tárgyalóba.
- Kedvesem, ugye türelmesen vártál rám, és eszed ágában sem volt lazsálni – léptem be a helyiségbe.
- Nem, Uram, ahogy kívántad, így vártalak végig. – felelted illemtudóan.
- Nagyon örülök – és menet közben két kézzel a két pucsító farpofádra húztam egyet-egyet.
Erre nem számítottál, összerogytak lábaid és elengedted a falat. Nem kellett volna.
- Megengedtem, hogy elengedd a falat – kérdeztem, közben belemarkoltam a hajadba és megragadtam a torkodat.
- Nem, Uram és nagyon sajnálom, ígérem, többet nem fordul elő – rebegted könnyes szemmel lábujjhegyen topogva.
- Ajánlom is – nyomatékosítottam egy apró pofonnal.
A táskából kiborítottam a kellékeket az asztalra. Felvettem a gumikesztyűt, amit annyira szeretsz. Odaléptem hozzád, mögéd, hisz újra ott állsz a falnak támaszkodva. Végig simítom a hátad nyaktól a popsidid. Lehajtod a fejed, látom élvezed a latex kesztyű érintését, tudom, imádod. Szorosan mögéd lépek, félig keményedett farkamat így nadrágon keresztül hozzád dörgölöm, közben a bal kezem a szádra tapad, a másik kezemmel pedig az egyik melleden időzöm el, majd lassan lecsúsztatva a puncid felé veszem az irányt. Megérkezem, majd egy ujjal finoman az ajkak közé nyúlok, közben hátrafeszítem a nyakad, élvezd ribanc.
Könnyedén siklik kesztyűs kezem a nedves puncidon. Az édes nedved szétkenem rajta, hogy kívül is csúszós legyen. Látom élvezed. Körkörösen simogatom, cirógatom, de igyekszem nem babrálni a csiklóddal. Ráérünk arra még. Eddig lesz még pár dolog, amit talán kevésbé fogsz élvezni, de ilyen a szolgák élete, ha valamit nem jól végeznek el, vagy engedetlenek, büntetés van kilátásban. Ez pedig a tanulás folyamata, a rabnő fejlődésének szükséges eszköze.
- Kérlek adj egy csókot – miközben felegyenesítelek.
Látom arcod már az arcod is ég az izgalomtól, közben forróan csókolsz, nyelved kéjesen, izgatóan kavarog a számban, közben karoddal körbefonod nyakam.
- Most hasalj rá az asztalra, de előtte terítsd rá azt a plédet – kérlek meg.
Lábujjhegyen odalépsz az asztalhoz, és villámgyorsan leteríted, majd lábad a földön, és rákönyökölsz az asztalra. Természetesen terpeszben állsz, hisz tudod, hogy így kérem mindig. Mögéd lépek, és leguggolok. Megcsap a puncid illatamajd egyetemben a forróság is elönt mikor látom a valóban mesterien csupaszra borotvált puncid és segglyukad. Mindkettő farokért esedezik. De nem kapod meg ilyen könnyen.
Guggolva finoman belenyalok a puncidba. Közben az orrom csupa nyál lesz, de nem bánom. Lefetyelem, nyalom, közben áttévedek a seggedhez is. Milyen finom. Harapdálom az ajkaid, tudom élvezed.
- Most ülj le arra a székre – mutatok az egyik kényelmesebb darabra.
A széket teljesen hátradöntöm, majdnem fekvő pozícióba. Kezedet és lábadat két kötéllel a karfák külső részéhez kötözöm, így hanyatt, széttett lábakkal fekszel előttem. Ha akarom a szádat baszom, ha akarom a pinád vagy a segged lyukát.
Megperdítelek egy kicsit, érezd, hogy mennyire nem tudsz mit tenni semmi ellen, ebben a pózban azt csinálok veled amit akarok. Kiélem magam rajtad, hisz ezért vagy. Te pedig ezt élvezed, hogy az én ribancom vagy.