A teszt (2/5)

Leraktam az asztalra a táskát, majd odasétáltam a hatalmas ablakhoz és félig elhúztam a rolót. Bár a fel csupa üveg és tükröződik, nem baj, ha nem panorámában látszunk. A másik oldalt is elhúztam, így már elég kicsi az esélye, hogy bárki is belásson. Jobb a béke.
Visszasétáltam a székemhez. Leültem és elfordultam az asztaltól.
- Gyere, állj fel, hadd nézzelek meg alaposabban – intettem, és mutattam hova állj.
- Igen Uram, ahogy kívánod.
Igazán nőiesen, vadítóan szexisen sétáltál az ablak elé. Mikor odaértél perdültél egyet, a szoknyád pedig fellibbent, ahogy a mogyoró barna, frissen göndörített hajad is.
- Igazán szép, – jegyeztem meg, közben puhán tapsoltam hozzá egyet – nagyon megkívántalak.
- Köszönöm Uram, igyekszem.
- Kérlek, vedd le azt a fránya harisnyát, nem szeretem – utasítottalak.
- Ahogy kéred Uram.
Kibújtál a cipőből, mellé álltál, háttal nekem, majd finoman letűrted. Egyenes, kinyújtott lábakkal, ahogy hajoltál előre egyre feljebb csúszott az amúgy is rövid szoknya, majdnem látszani engedte a fogalmam sincs milyen bugyit. Eddig még nem láttam mit vettél fel.
Szembe fordultál velem. A kezed elöl összekulcsoltad, és ahogy ott álltál csupasz lábakkal, cipő nélkül, egyre jobban fokozódott bennem a vágy.
- Vedd le a blézert is, arra sem lesz már szükség.
- Ahogy kívánod Uram.
Ekkor láttam, hogy az ing alá nem vettél melltartót. A peckes bimbóid átlátszottak rajta. Nagyon szép, nem is mondtam, de tudod magadtól. Plusz pont.
- Dobd csak le, ne foglalkozz vele.
Ledobtad a cipő és a harisnya mellé, majd beletúrtál a hajadba. Ott álltál ragyogva, úgy hogy fogalmad sem volt mi fog történni ezután.
- Térdelj le ahol vagy – utasítottalak, majd felálltam a székemből.
- Igen Uram.
Ráültél a csupasz sarkadra, kezeidet a combodra, a szoknyádra tetted, szép, egyenes, kinyújtott felsőtesttel térdeltél, közben becsuktad az szemed, az állad pedig felemelted. Odaléptem hozzád, mögéd, és megéreztem azt a finom illatod.
Két kézzel beletúrtam a hajadba, és lehajoltam hozzá. Frissen mosott, jó illatú. Kéjesen félrebiccentetted a fejed és behúnytad a szemed. Mit is mondhatnék. Látom élvezed te is.
Finoman meggyúrtam a vállad, éreztem kissé feszült vagy.
- Kérlek állj fel, hadd csodáljalak még.
- Tedd a kezed a fejed fölé, kulcsold is össze – nagyon jó.
- Egy pici terpeszt is még – ügyes vagy és gyönyörű.
Mögéd álltam, összeért a testünk. Határozottan megmarkoltam a melleidet. Ingen keresztül. Simogattam, föl és le, közben pedig a mutató és középső ujjam közé fogtam peckes bimbóid. Meg-meg szorítottam, látom élvezed.
Mögéd guggoltam, megfogtam a csupasz bokád, finoman felcsúsztattam a kezem, egészen a csípődig. Közben a szoknya is felcsúszott, és láttatni engedett az egyszerű kék-fehér csíkos bugyidat. Nagyon izgató.
- Zárd össze a lábad, hadd vegyem le azt a vackot. Nem lesz már rá szükséged.
Engedelmeskedve kissé bepucsítottál, hogy könnyebb legyen nekem. Kioldottam a szoknyád, mely egy pillanattal később már a padlón hevert. Óvatosan belemarkoltam a fehérnemű szélébe és lassan elkezdtem lefelé húzni. Ahogy lejjebb került a parányi ruhadarab, teljes egészében látszott a kerek feszes feneked. Gyönyörű, náspángolni való popsi, elidőzöm még erre. Tovább húzva a bugyid, észreveszem, hogy az a nedves puncidhoz tapadt. Hmmm.
- Szóval neked is tetszik a helyzet.
- Igen Uram, izgatott vagyok – felelted csukott szemmel.
Lassan kiléptél a bugyiból.
- Fordulj meg kérlek – és megérintettem a derekad.
Lassan megfordultál, és már engedted le a kezed mikor... huss egy pofon.
- Ki engedte meg, hogy letedd a kezed?
- Sajnálom Uram, elfelejtettem – felelted piros pozsgás arccal, ártatlan szemekkel.
- Akkor teheted le, majd ha mondom. Ameddig mást nem mondok, fent marad, akkor sem pihentetheted, ha már kiment belőle az összes vér és nem érzed.
- Igen Uram, értettem, nem fordul elő többet.
- Remélem is kis szuka.
Ott álltál előttem, alig ruhában, apró terpeszben, bugyi és meltartó nélkül, csupasz lábbal a puha padlószőnyegen, csukott szemmel.
Óvatosan, egyesével, felülről indulva elkezdtem kigombolni a blúzod. Tudom mi vár mögötte, de akkor is meglepetés valahol. Gyönyörű vagy, igazi basznivaló ribanc, aki erre teremtetett, szolgálni urát mindenek felett. Alázattal, szenvedéllyel, megkérőjelezhetetlenül. Igaz van még mit tanulnod bőven, de sebaj, hamarosan menni fog, én pedig a legbüszkébb leszek e földön, hogy ilyen szolgám van, akire büszke lehetek, mert gyönyörű, eszes és mindent megtesz mit ura parancsol neki.
Szétnyitom a vasalt blúzt, és szinte elborul az agyam a látványtól. Formás mellek, peckes bimbókkal, mik csipeszért, de legalábbis egy kis szopogatásért tekintenek felém. Megmarkolom mindkettőt és bekapom az egyiket. Felszisszensz, mert imádod mikor ezt teszem. Megszívom, majd elengedem, beszippantom a kőkemény bimbót, majd megint teljesen bekapom. Játszom velük, felváltva, néha megharapom. Finoman rázár állkapcsom, és nem enged. Ekkor fájdalmat tükröz arcod, de szemed nem nyitod ki. Élvezed a játékot, hogy azt teszek veled amit akarok.
Leemelem kezed és megcsókollak.
- Gyönyörű vagy – mondom a szemedbe.
- Köszönöm Uram – felelsz gyermeteg boldogsággal az arcodon.
- Most vetkőzz csupaszra – lépek hátra kettőt.
(folyt.köv.)