Lombok
2010. 04. 30. 21:33 | Megjelent: 1074x
Átsüt a nap
A fák koronáján,
De bekötött szemem
Éji sötétben
Várja a vadászt,
Mint állat
Ki érzi a
Vesztét.
Forró csend
Lepi el selymesen
Kikötött testem,
De legbelül érzem,
Hogy ott vagy
Valahol.
Idő és tér
Megszűnik létezni,
Mikor görcsös
Lábam kirúgod
Alólam és lógok
A fán.
Mint remegő lomb.
Hozzászólások (0)