Egy könnyed nap vége...

17:25 lassan osztály átadás... még összeszedjük a mappákat, és a konyhába vonulunk lezárni a mai műszakot. Gondolataimban már itt se vagyok... hosszú, de laza volt a nap, lassan öltözhetek és mehetek haza Uramhoz.
Az órámra nézek, megérintem, kellemes bizsergés fut végig a testemen...emlékképek, vágyak kerítenek hatalmukba... Nem szabad! Figyelnem kell még! Gyorsan visszazökkenek, dolgozunk...
17:45 rezeg a telefonom... sms jött. Még mondják a lányok a történteket, de lopva a telefonomra pillantok. „Kincsem” látom a kijelzőn. Elfog az izgalom. A szívem hevesebben dobog. Még nem szabad elolvasnom, mert nem végeztünk! Kitartok, de nem figyelek. Csak az sms-en jár az agyam, vajon mit írhatott?
17:50 elköszönünk egymástól, és öltözni indulunk. A konyhából kilépve, azonnal olvasni kezdem az sms-t. „Öltözz át! A ruhád a táskádban van. A porta elött várlak! Siess! Urad”
Szaladok az öltözőbe, sietve kutatom a ruházatot, amit Uram kitalált nekem.
A táskámban egy borítékot is találok, benne rövid, tömör utasítással és a ruhákat. „ Ezeket vedd fel! Hátra ülj be a kocsiba.” gyorsan öltözök. Bőr nadrág, hozzá illő cipő, egy fölső és ing. Gyorsan felveszem őket, fésülködés. Kész. Még belenézek a tükörbe és indulok is. -remélem megfelelő lesz Uram számára is, mert a hajam nem szabta meg hogy legyen.-
18:00 kilépek az ajtón. Megcsap a kellemes nyári szellő, bizsergek. Sietve megyek a porta felé, meglátom az autót. A szívem majd kiugrik a helyéről.
Mikor a kocsihoz érek kiszállsz az autóból, és megcsókolsz. Kezeiddel közben a bőrnadrágot simogatod. -szereted a fenekemet ebben a nadrágban-
- Fordulj meg, kezeket a kocsira!
Megtámaszkodok az autó tetején, te pedig megmotozol, nincs-e nálam valami, aminek nem örülnél!
Kezeiddel végigtapogatsz a karjaimon, oldalamon, kissé elkalandozol a melleimre, közben a lábaddal terpeszbe kényszerítesz. Végig tapogatod a lábaimat is egymás után. Mikor végeztél, bal kezeddel a bal csuklómat a hátam mögé húzod és megbilincselsz. Aztán a jobb kezeddel a jobb karomat kényszeríted a hátam mögé, és azt is megbilincseled. Beültetsz a hátsó ülésre, becsatolod az övemet, felteszed a golyós szájpeckemet, a szemellenzőt és indulunk.
Nem haza megyünk... érzem. Egész úton nem szólsz egy szót sem, csak a visszapillantóból figyeled a reakcióimat.
Ideges vagyok, ezt Te is érzed. Vibrál a levegő, mégsem szólsz egy szót sem, csak hallgatod zilált légzésem.
Mikor megérkezünk, kiszállsz és kisegítesz engem is a kocsiból.
- Térdre!
Nem merek ellenkezni, azonnal térdre ereszkedek. Pár percig síri csend vesz körül, csak a mellkasomból kiszakadni készülő szívem zakatolását hallom. A nyálam folyik végig a szájpecek mellet. Megsimogatod a fejemet és az arcomat, majd leveszed a golyós szájpecket, de azonnal felteszed a karikásat helyette. Felhúzod a felsőmet, hogy a kicsorgó nyálam a melleim közt folyhasson le.
Rajtad is bőr nadrág van, érzem mikor közelebb húzod a fejem a nadrágodhoz. Már áll a farkad. Kívánsz! Percek telnek el így. Próbálom elérni a nadrágod alatt feszülő farkad, bújok hozzád.
Egyszer csak hátrébb lépsz, hallom a cipzár hangját... beletúrsz a hajamba, és a farkadra húzol. Mélyen, tövig nyomod a farkad a számba. Aztán teljesen ki, majd ismét be. Lassan, minden pillanatát kiélvezve. Gyorsítasz a tempón. Ki-be. Szopatsz. Egyre hevesebben. A nyálam sűrű cseppekben folyik végig a melleim közt, le egészen a bőrnadrágomra. Sóhajaid és légzésed elárulja, hogy egyre közelebb vagy. Egyszer csak ismét tövig nyomod a farkad a számba, tested megfeszül, hörögve élvezel. A szájpecektől nem tudom lenyelni teljesen forró ajándékod, így egy része a nyálammal keveredve folyik le a melleim között.
Kihúzódsz a számból, leülsz az anyósülésre, pihegsz kicsit és közben subodban gyönyörködsz.
Mikor kicsit lecsillapodott a tested és a légzésed, kiveszed a szájpeckemet és leveszed a szemellenzőmet.
- Köszönöm Uram! – hangzik válaszom az imént történtekre-
- Szívesen kis rabszolgám!
Leveszed a bilincseimet, és hazafelé vesszük az irányt.


Mikor hazaérünk, az ajtó előtt elkapod a csuklóm, így vezetsz be a lakásba. Becsukod az ajtót, és azonnal kattan a bilincs a csuklómon.
Térdre ereszkedek előtted, és a még szabad kezemmel lassan elindulok a lábadon felfelé.
Felnézek Rád, mint egy engedélyt kérve, de nem könyörülsz meg rajtam. Kérnem kell!
- Uram! Kérem engedje meg, hogy leszopjam!
- Kezd el, de ma még használni foglak!