Gyengepont, avagy út a kulcshoz.

Mikor már második hete voltam az erényövben és kegyetlen szenvedések közepette tűrtem a „kedvesem” megaláztatásait, egy este elfogyott a türelmem. Furcsa ezt mondani, de amennyire akkor utáltam a helyzetet, azóta is néha-néha vágyom vissza ugyanebbe a helyzetbe.

Késő tavaszi este volt, a házat átjárta az ablakon beáramló friss, finom tavaszi szellő, amely csak még jobban borzolta a kedélyeket. Szeretem a tavasz illatát, de a vérpezsgést, ami vele jár, még jobban. Valószínűleg ez is közrejátszott a hirtelen felindulásomban, amely a helyzetem könnyítésére irányult.

- Ma mivel fogsz kedveskedni? Talán elérheted, hogy levegyem azt a fránya börtönödet, már nagyon vágyhatsz valamire, amit régóta nem kaptál! –jól szórakozva kóstolgatott…
- A mai estére egy különleges dologgal készültem, amivel biztosan elérem, hogy végre levedd rólam ezt az ördögi szerkezetet. Többet viszont nem árulhatok el róla…
- Nos, hát kíváncsi leszek… - kérdőn felvont szemöldökökkel várt.

Várj csak! - gondoltam magamban- Ilyen dologra úgyse számítasz. Az asztalnál állt és ügyet vetve se rám, pakolászott tovább. Hátulról közeledtem és át öleltem, amit halk és tetszetős nevetéssel nyugtázott. Lassan és érzékien kezdtem el csókolgatni a nyakát, melyet érzéki nyögések fogadtak.

- Most azt hiszed, ha kedveskedsz, eléred, amit akarsz? Úgyis én diktálok.

Kommentálás nélkül, nyugodt ridegséggel, ám annál érzékibben folytattam az elkezdett folyamatot. A nyaka oldalán lefelé haladva csókolgattam, mikor a vállához értem volna, útban volt a szürke felsője. Nemes egyszerűséggel széttéptem a felsőt a nyakánál kezdve.

- Hülye vagy? Mit csinálsz? –fordult felém mérgesen- Igaz hogy otthoni volt, de szerettem ezt a felsőt. Most mit nézel így?

Még mindig nem szóltam egy szót se, csak szúrtam a szemeimmel az immáron velem szemben álló és feldühödött drágámat.

Na? Jól van, te tudod, nem kell szólni semmit, a te szenvedésedet hosszabbítod ezzel is…

Ekkor mögé nyúlva megragadtam a haját az egyik kezemmel hátulról, közelebb léptem és hátra húztam a fejét a hajánál fogva.

- Kapsz másik felsőt, ne rinyálj! Befejezed végre a hisztit és elmondod hol van az erényöv kulcsa vagy kiszedjem belőled? Jól tudom, hogy te is vágysz rá hogy végre érezhesd…
- Mintha tudnál bármi olyasmit is tenni, amivel kiszednéd belőlem az infót! –provokált vigyorogva, hátra húzott fejjel, a hajával még mindig a markom szorításában.

Elengedtem a haját és az állát fogtam meg alulról, erősen, összeszorítva a száját, magamhoz húztam. Mondott volna valamit, de nem igazán sikerült, elcsuklott a hangja. Immáron pár centire egymástól, erőteljesen szájon csókoltam és mellé hajoltam. Végig húztam az ajkamat az arcán, pont csak annyira, hogy kellőképpen arra késztessem, még többet akarjon. A füléhez érve ennyit súgtam neki:

- Ám legyen, csak annyit szeretnék tőled kérni a ma estére, védekezz, ahogy csak tudsz, mintha az életed múlna rajta. A többit bízd rám!

Elmosolyodott és elpirult, mire mondott volna valamit én már ismét megragadtam és az ágyhoz szorítottam, hason fekve. Hátra csavartam a kezét, úgy, hogy hirtelen megszólalni se tudott. Csak jajgatott egyet, láttam rajta és éreztem is a szabadulni vágyását, a fájdalmát. Így egy kicsit enyhítettem a karja szorításán. Tényleg rossz volt neki, ahogy a karja megfájdult.
Így már tetszett neki, egy kézzel tartottam, a másik keze hiába volt szabad, sehogy nem tudott mozdulni. Próbált volna ismét szólni, de másik kezemmel az ágyba nyomtam a fejét. Térdemmel megtartottam a hátra csavart kezét és a nadrágszíjamat húztam ki a nadrágomból.
Az otthoni viselete általában mindig egy bugyi és egy használtabb felsőből állt, így könnyen hozzáfértem és gyönyörködhettem a fenekében. Óvatosan kezdtem el, majd egyre nagyobbakat sóztam oda neki a szíjjal. Vörösödött is szépen a feneke, ő pedig kéjesen nevetett.

- Ezzel úgyse érsz el semmit, tudod hogy még élvezem is. -Provokált ismét.

Meg is tette a hatását, mert felhúztam magam kissé, eléggé baszhatnékom volt már, 2 hét ki maradás után. Megfogtam a karját ismét erőteljesen és mintha csak egy falevél volna, megpördítettem. Immáron a hátán feküdt, bal kezét sikerült a térdem alá leszorítani. Ahogy felismerte az új helyzetét, azzal a lendülettel meg akart ütni a jobb kezével. Elkaptam és leszorítottam. A nyers erő győzött, ismét.

- Meg ne próbáld még1-szer!
- Különben? Te mondtad, hogy védekezzek, ahogy tudok.
- Különben nem kapsz új felsőt! -provokáltam :)

Leszorított jobb karját az ágytámlához szíjaztam, erősen, feszesen, hiába próbált közben védekezni, nem tudott. Nem adtam rá sok teret. Ezután a bal karját is mellé szíjaztam. Ekkor a hasán ültem, ő pedig ahogy tehetetlenül alattam feküdt, még egy ilyen helyzetből is képes volt provokálni.

- Ezzel aztán sokat értél el, még mindig nem tudsz megdugni!

Ismét szó nélkül hagytam, a kis magabiztos világában. A szekrénybe nyúltam, ahol a „rosszaságainkat” tartottuk. Végig figyelmesen kísért a tekintetével, várta, mit akarok. Zavart, hogy néz és csak vigyorog, így bekötöttem a szemét. A lábait is az ágyhoz szíjaztam, külön-külön. Nem lepődtem meg, hogy ezekkel már nem védekezett. Belenyugodott a helyzetébe, sőt várta már, mi jön. Szerintem mindenféle jó és kellemes, esetleg kéjesen fájdalmas (elvégre ez is kellemes :D) dologra számított, csak arra nem, amit kapott. Egyetlen dolgot utált a drágám, de azt ténylegesen gyűlölte. Ezzel bármikor megtudtam törni és már régóta nem csináltam vele, így valószínűleg nem is számolt vele. Egy vékony műanyag pálcát szedtem ki a szekrényből, melynek a végén lévő gömb formájából madártollak álltak ki. Hivatalos nevén talán csikiző pálcának nevezik, nem tudom. A szépséges talpainál kezdtem el, de szinte még hozzá se értem, már visított.

- NEEEE, kérlek, csak ezt neeeee! –szinte fuldokolt a nevetéstől, pedig még csak ép hogy végig húztam néhány alkalommal a talpain.
- Tudod mivel úszhatod meg…Szóval? Hol az öv kulcsa?
- Ez így nem fair, nem erről volt szó! Hahahahaa –már húztam is tovább az eszközt az érzékeny végtagján. –Kéééérleeeeeek! Hahaha

Körülbelül 10-14 mp-ig szórakozhattam, miközben ő végig csak könyörgött és majd megszakadt a röhögéstől.

-Tehát? Hol a kulcs? Ha nem mondod el, 1 percig csinálom pihenő nélkül!
-Neeee, Kérlek, másképp jászunk! Hahahah –már húztam is tovább.

Tartottam a szavam, 1 percig csináltam folyamatosan, majd bele döglött, de megérdemelte. Fél percnél már tudtam a kulcs helyét. (mire 1 perchez értünk, már a bankkártyája kódját is elárulta volna, csak szabaduljon végre. :D) A kulcs tényleg ott volt, ahol említette, le is vettem végre az övet magamról, a farkam 2 hét után végre szabadon, álló helyzetben, csak úgy csöpögött belőle az áldás.

- Köszönöm drágám, nos, látod hogy kiszedem belőled magam is, amit csak akarok. –provokáltam most már én őt.
- Ez így nem ért, tudod hogy ez tabu…
- Ma nincsenek tabuk, most már muszáj volt kiszabadulnom és még nem végeztem veled! Most jön csak a java!

Megint vigyorgott, a dugást várta. Ugyan megkaptam, amit akartam, vagyis inkább elvettem tőle a szabadulásom kulcsát, de ha már ebben a helyzetben vagyunk, miért ne játszhatnék vele kicsit?! Ismét csikizni kezdtem, ezúttal a combjainál, a belső részeket, felfelé, a suncija körül(kicsit nyelvvel is rásegítettem, azért élvezkedjen is a szenvedése közepette). Majd a hasát csókolgattam és csikiztem az ajkaimmal, ez már inkább kéjes volt neki, mint rossz. Ugyan még mindig könyörgött, hogy hagyjam abba, de ez inkább már csak hiszti volt. Hiszti a faszért, amire áhítozott a játék kezdete óta.
Ahogy felfelé haladtam az ajkaimmal, a mellbimbóin is megtáncoltattam a nyelvemet, itt már nagyon nem bírt magával és amennyire a szíj engedte, dörgölte hozzám a combjait. Engedtem a kérésének és eloldottam a lábait.

Még vissza se tértem a lábai közé, már kulcsolt át az erős combjaival és húzott magára. Rá feküdtem és ugyanott folytattam, ahol abba hagytam. Mikor felértem a csókjaimmal a nyakához, majd a szájához, akarva-akaratlanul bele csusszant a csöpögő, kőkemény farkam. (azért volt ebben akarás is, 2 hetes ráadásul… meg aztán ő is húzott a lábaival tisztességesen magára ;) )
2 hete, mikor felkerült rám az öv, azt hittem, majd szánalmas könyörgésem közepette, ő fog megszabadítani tőle, mert már nem bírja elviselni a folytonos kérlelést, könyörgést. Erre tessék… mire képes a vágy, a szüntelen, szinte már gyilkos vágy. Itt volt alattam a kis „Dominám” tehetetlenül, tocsogó puncival és már ő könyörgött, hogy gyorsabban, erősebben. Ki is használtam a helyzetet, elvettem tőle mindent, amire vágytam, ezzel együtt ő is megkapta, ami jár neki. Csókolózás közben, szinte teljes súlyommal nehezedett bele a farkam a puncijába, feszítette szét és könyörtelenül dugta folyamatosan. Közben a melleit markolásztam felváltva. (az egyik kezemmel, a másikkal a fejét tartottam). Többször is elélveztünk mindketten, mire végeztünk. A végén csak annyit kérdeztem:

- Azért ez csak megért egy felsőt nem?! :)

A történet tanulsága: Nem árt, ha jól ismeri az ember a partnere gyenge pontjait, még ha az esetlegesen domináns hajlamú is. Izgalmas dolgok kerekedhetnek ki belőle. ;)