Első kalandjaim: VI. rész

Ahogy az úrnőm az arcomon ült, és csak pillanatokra engedte, hogy levegőhöz jussak, addig a gazdám is odaült az asztalhoz, és lábát a testemen pihentette, miközben néha-néha megsimogatta a farkam a talpával.
Aztán elkezdődött a készülődés, és be kell vallanom sokkal durvább dolgokra számítottam. Csupán annyi dolgom volt, hogy miután lezuhanyoztak masszírozzam meg a talpukat, majd fessem ki a kezükön és a lábukon a körmüket. Aztán felöltöztek, és nekem a ruhákkal kellett szaladgálnom ide oda, és segítenem kellett a harisnyájukat felhúzni rájuk. Végül két csodálatos fekete miniszoknyában és blúzban és fekete magas sarkú cipőben lévő gyönyörű nő tornyosodott fölém. Az úrnőm leült a kanapéra, és ránézett az órájára.
- Még sok időn van indulni. Gyere kedvesem ülj ide mellém. –s a gazdám csatlakozott hozzá. – A cipőnk nem elég fényes. A kutyusunk biztos tisztára nyalná.
Nem szóltam semmit, csak oda mentem és elkezdtem serényen lenyalni a cipőjük talpát. Bele se mertem gondolni, hogy merre járhattak azokkal a cipőkkel, inkább csak csöndben tűrtem.
- Indulunk! – szólt a gazdám – Te itt maradsz és rendet raksz! Kivéve a szobámban, oda be se merj menni! Miután kitakarítottál, mosakodj meg! Majd rakd vissza a pórázt a nyakadba! Ha megjöttünk, még szükségünk lesz rád, de utána már haza mehetsz.
Elmentek, és elvégeztem a feladatokat. Szépen felmostam, mindent a helyére raktam, utána pedig megmosakodtam, és alaposan kiöblítettem a számat. Csak a gatyámat vettem fel, és természetesen a pórázomat a nyakamba, és szépen a szoba közepén ülve vártam úrnőmet és a gazdámat.
Hajnali 3 is elmúlt mikor megérkeztek. Már rég elaludtam és az ajtó csapódásra ébredtem fel. Rögtön odasiettem, és lesegítettem a lábukról a cipőjüket, majd a számban a helyére vittem őket, akár csak egy jó kutya. Mire a nappaliba értem, már a kanapén ültek. Oda siettem, és a lábukhoz nyomtam az arcom. Csodás illatuk volt. Levettem a harisnyájukat, és a számba tömtem őket, így vittem a szennyesbe. Ők csak mosolyogtak.
Visszaérve azonnal kényeztetni kezdtem a talpukat. Először az úrnőm talpát kezdtem nyalogatni, (különösen a lábujjai között)masszírozgatni, csókolgatni, és újait szopogatni. Majd miután megengedte a gazdám talpaihoz is hozzá láttam.
Eltartott egy órán keresztül, majd az úrnőm súgott valamit a gazdámnak, aki elment, ő pedig hozzám fordult.
- Mivel elég késő van, gondolom, még nem indulnál haza. Ezért remélem, még ezt az estét szívesen velünk töltöd.
Épp szólni akartam, amikor hirtelen a gazdám megjelent mögöttem, és egy ragasztó szalaggal villámgyorsan körbe tekert. Eleve fáradt voltam, és térden is álltam, így nem nagyon volt nehéz dolga. A kezem a testemhez tapadtak, és semmit sem tudtam csinálni. A gazdám fóliára váltott, és akárcsak reggel jól becsomagolt. Az úrnőm addig elment a szobájába, és egy pár fekete zokniban tért vissza. A lábát az arcomra helyezte, és nagyot lökött rajtam, úgy hogy a hátamra estem. Borzalmas szaga volt a zoknijának.
- Finom volt? Tudod nagyon szeretem a futást, de nem szeretek mosni. Ezért egy futós zoknit egy hétig használok. Ezt a gyönyörűséget is már egy hete érlelem a szekrényemben.
A kanapéhoz húzta a fejem, és a büdös zoknis lábát, a fejemhez ragasztotta a szalaggal. A gazdám közben becsomagolta a lábamat is. Alig kaptam levegőt, és amit kaptam, az is át volt itatva a zoknija erős izzadt szagával. A talpától nem is láttam semmit, csak annyit éreztem, hogy a gazdám a mellkasomon ül úrnőmmel szemben, és az úrnőm a másik lábával a farkam nyomkodja, hol fájdalmasan erősen, hol csap cirógatva.
Talán egy fél óra is eltelt. Sikerült a számat kinyitni, és a nyelvemmel elkezdtem a talpát csiklandozni, hátha tetszik neki a gesztus, és előbb elenged. Hallottam, hogy felnevetett, de nem tudom számított e valamit. Mikor leszedte a szalagokat, és véget ért ez a pillanat, mikor mondhatni egyé váltam a lábával, nagy levegőt vettem. A zoknijait levette a lábáról, és a bugyit is lehúzta magáról. Egy gombócba gyúrta, és betömte vele a számat.
Egy ollót vett elő, és a hasamra ült, velem háttal. Az ollóval levágta rólam a gatyámat.
- Szóval tetszik amit veled teszek. – és felnevetett.
Ekkor elkapta a merevedő farkamat, és éreztem ahogy az olló élei közé helyezi.
- Tudod ez mennyire bunkó szokás egy férfitól? – és a válla fölött rám mosolygott.
Éreztem, hogy a pengék rászorulnak a farkamra.
- Ugye nem akarsz bunkó lenni.
Próbáltam kiabálni, de a zoknibugyigombóctól semmi értelmes nem jött ki a számon, kapálózni pedig nem tudtam, de nem is mertem volna. Vissza sírtam amikor a kellemetlen szag volt a problémám, a számban és az orromban.
- Csak vicceltem. – Állt fel nevetve.
A gazdám pedig az ágyékomnál is betekert. Álló farkamat jól hozzá szorította a testemhez, ami nagyon kellemetlen volt.
Ezután megfogtak és becipeltek az úrnőm szobájába, és belefektettek egy dobozba. Rám zárták a dobozt, de a doboz tetején volt egy nyílás, amin pont kifért az arcom. Ekkor eszméltem rá, hogy egy szék párnájává váltam. Úrnőm eközben elköszönt a gazdámtól, és bezárta az ajtót. Majd a szekrényből egy bugyit vett elő, és felhúzta.
- Tudod nem csak ugyan azt a zoknit szoktam használni egy hétig futáshoz, hanem ugyan az a bugyit is.
Majd ezzel fölém állt, és szépen beterített a fenekével. Még fészkelődött is rajtam, így tudtam, hogy az arcom a fenekébe süppedt. Így telt az idő. Most még annyira sem kaptam levegőt, mint a vacsoránál. Mikor már abszolút kifogytam, mindig abban a pillanatban felállt, hogy levegőt vehessek, abból a bugyis zoknis bűzből, ami körül vett, majd azonnal vissza ült rám, és újra fészkelődött, míg kényelmes nem lett számára.