Különleges hosszú hétvége egy várban (8)

Hűsölésül megöntözték a srácot hideg vízzel, majd leoldozták és az András-kereszthez odavitték. Odaállították, majd vele szemben pedig egy fából készült bakot, s egy másikat, hegyes gúlacsúccsal tettek. Látszott a srác érdeklődéssel, de azért rémülten nézte mindkettőt.
Mikor már kinézelődte magát, akkor az András-kereszthez kikötözték, széttárt karokkal és feszes lábakkal, hassal a kereszt felé. Mindenki megostorozhatta, megcsikizhette, megkarmolhatta sorban úgy, ahogyan akarta, szerette volna. Kapott alaposan a fa paskolóval, de a sokszíjú bőr korbáccsal is. Lemeztelenítették, majd újra visszakötözve folytatták a tortúráját. Nem kímélték a hátát, de a popóit sem, sőt volt, aki még azt is kihasználta, hogy széttett lábakkal állt, így ügyesen célozva a feneke vágatában úgy ütött, hogy a golyóit és a farkát is eltalálta. Ilyenkor a srác már felkiáltott és összerándult a teste. Volt, aki gyertyázott. Szépen lecsöpögtette a hátát, domborodó fenekét. Majd élvezettel leverte a szőrszálaihoz ragadt sztearin-darabokat. Megfordították, most már az András-kereszthez háttal támaszkodott, így jól látszott, hogy a farka pettyüdten lógott. A Mester intésére többen is ugrottak oda s sorban szopogattál, szopták, míg csak fel nem keményedett és állt már, mint a dorong, vagy inkább szálfa, mert láthatóan vastag volt, de hosszú is. A srác is azt gondolhatta, hogy a farok- és hereszadi következik, vagy esetleg megdugatják magukat vele, de nem ez következett. Orgazmus-kontrollt játszottak vele. Sokáig és kíméletlenül. A srác már könyörgött, szinte sírva, hogy engedjék elmenni, de még nem, mindig időben leálltak, lelohasztottál a farkát és úgy folytatták. Nem engedtél elmenni.
Ekkor leoldozták az András-keresztről és a bokáinál kötötték ki a bak lábaihoz terpeszben, majd rádöntve és áthajolva azon a túloldalt, a kezeit is a csuklóinál fogva is odakötözték. Most szintén mindenki odamehetett és tehetett vele, amit akart. Volt, aki megujjazta, több ujjal is, volt, aki rácsapott a fenekére, de olyan is, aki a hajába markolt s megszopatta magát, de nem mentek el a szájában. (Látszott, ezen is csodálkozik.)
Mikor már nem volt jelentkező leoldozták, majd ketten erősen megfogták a karjainál és felemelve ráültették a fa gúla csúcsára, amit beigazítottak az ánuszrózsájába. Ekkor kezdett vinnyogni félelmében. De csak ült ott, igaz csak a saját súlya húzta lefelé. Végül rájött, ha erősen szorítja a térdeit, akkor nem tud lejjebb csúszni a gúlán, azaz a csúcs nem hatol jobban belé. Vergődött egy ideig, próbálta szorítani a térdeit, még a nyakán is kidagadtak az erek. Majd mikor már látszott nem bírja, akkor elernyedt, így rácsúszott, de fiaim már résen voltak s emelték is le arról. Nem hagyták azonban pihegni, odahasaltatták a nagy tölgyfa asztalra és „kellemesebb” élményként – a csúcs helyett- a srácaim hatoltak bele a sajátjaikkal. Nyögdécselt is kellően, s ezért volt, aki megint megszopatta magát, hogy a szája is foglalkoztatva legyen. 
Mikor megkapta a „magáét”, már csak az a vágya volt hátra, hogy egyszerre többen is megtegyék vele. Ezért az egyik Subom hátára feküdt az asztalon, majd rá emelték a srácot és a harmadik fölé térdelve hatolt belé. Szinte egyszerre mentek el mind a hárman.
Gyors megbeszélés után azok, akik megszopogatták magukat vele, most sorban elé álltak és izgatták az ánuszukkal az újra meredező farkát, de nem engedték, hogy beléjük hatoljon, bár ő próbált előre/felfelé mozogni az ölével, hogy ezt megtehesse. Jó ideig tartott megint ez a játék. Már őrjöngött, szitkozódott, ami alig hallatszott a szájában lévő golyós pecektől. Végre megkegyelmeztem, leoldattam és mutattam válaszon, kibe akarja megmártani a szerszámját. Először nem is értette meg, majd körülnézve a sofőrünket nézte ki magának. Arra mutatott. Az bólintott, előrébb lépett, dőlt már az asztal sarkára, helyet adva a behatoláshoz. Így is lett.
Mikor befejezte a sofőr döngetését, akkor vette észre, hogy már csak hárman maradtunk, mert a többiek közben elszivárogtak onnan. Hamarosan azonban már csak ketten voltunk, mert a „külön óráról” elküldtem a harmadikat is. Ekkor megszólaltam:
- Most mondd, mit szeretnél csak tőlem s miért?
- Uram. Az a vágyam, hogy olyanban legyen részem, amit már többször is szeretett volna megtenni, de még nem volt erre delikvens, aki vállalta volna. Én igen. – jelentette ki büszkén.
- Biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd és vállalod is, ki is állod? – néztem rá összevont, komor szemmel.
Kicsit elbizonytalanodott, majd felvetette a fejét, a szemembe nézett merőn és megismételte:
- Igen, Uram, ez a vágyam! Kérem, tegye meg!
- Rendben, legyen. – szóltam és cselekedtem.
- Állj egyenesen, s lassan forogj körbe előttem! Kezeid a tarkódon legyenek összekulcsolva! – utasítottam.
Nem nagyon értette az utasításomat, de megtette. Ekkor felvettem egy olyan bőr korbácsot, melyen igen hosszú vékony szíjakból fontak, hátrébb léptem s megsuhintottam. Ért a korbács vége a testén, s szinte azonnal fel is kiáltott volna, ha a golyós pecek nem lett volna bent a szájában. Így csak a teste rándult meg. Dühös, villámló szemekkel nézett rám. Én csak nevettem, mutattam, hogy forogjon tovább előttem és újra-újra lesújtottam rá. Már nem érte váratlanul, így bár megrándult, de már nem próbált kiáltani.
Egy ideig eljátszottuk ezt, s láttam kezd vastagodni, majd emelkedni, meredezni a farka. Ette vártam. Mikor már teljes volt az erekciója, rákiáltottam:
- Itt és így állj meg!
Ekkor pont nekem oldalt állt és a farka kb. 60 fokos szögben állt felfelé, kissé el a hasától.
- Pont jó lesz. – szóltam nevetve és már le is csapott a korbács. Annak a vége pont eltalálta a makkját. Megrándult a teste, megint felkiáltott volna és felém fordult villámló szemekkel.
- Hátrébb az agyarakkal, mert különben sokat kapsz, oda. – bíztattam nevetve. – Fordulj vissza az előbbi irányba! – utasítottam, de közben közelebb léptem hozzá.
Mikor visszafordult, megsuhintottam a korbácsot, de most nem csak a végével értem el a farkát, hanem a korbács vége hosszasabban rá is csavarodott arra. Ekkor megrántottam. A srác kibillent az egyensúlyából és gyorsan oldalt lépett a rántásomtól, így nem esett el.
- Ügyes voltál, megismételjük! – bíztattam. Mutattam álljon újra meg s jött az újrázás, de most már megtartotta állását. Sőt, kissé szemtelenül rám is nézett a végén.
- Nem oda Buda! – hallhatta tőlem és erősebben rántottam meg a rácsavarodott korbácsot, így nem csak kilépett oldalra, de el is esett, le a földre, elém.
Csak erre vártam, már rá is ugrottam, s ahogyan „baba-pózban” feküdt alattam már meg is markoltam, nem csak a farkát, de a golyóit is hozzá és szorítottam erősen. A srác vergődött alattam, dobálta magát, hogy le tudjon dobni magáról s persze sziszegett, vonaglott a kíntól, a szorításomtól. Hiába. Jó ideig küszködtünk így, együtt, míg belátta, hogy nem nyerhet.
Végre az egyik kinyújtott kezével rácsapott párat a földre. Elengedtem, elé térdelve hagytam, hogy szopogasson, majd már erősebben szopjon, míg csak el nem mentem a szájába.
- Ennyi volt! Elég volt! – szóltam vidáman felállva s a srác is felállt.
- Köszönöm Uram. Nagyon élveztem. – mondta komolyan, de vidám szemekkel már.
- Mindennel meg voltál elégedve? – kérdeztem rá. – Vágyaid teljesültek?
- Igen, Uram, teljesen. Kérdezhetek valamit? – kezdte óvatosan, szinte félénken s várta a válaszomat.
- Igen, mondd! – szólítottam fel.
- Uram! Elmehetnék esetleg Önökkel innen, ma oda, ahova mennek?
- S nem fognak keresni, a bátyád például, ha csak úgy eltűnsz?
- Nem, nem hiszem, de majd üzenek neki, ha már elmentünk. – válaszolta.
Így is lett. Eljött velünk Pestre, de hogy ott mi történt, az már másik történetben lesz elbeszélve.
(vége)