Különleges hosszú hétvége egy várban (7)

Mikor már ott állt előttem szabadon a srác, kissé csodálkozva ezen, hogy nem lépek hátrébb, távolabb tőle, lassan rám nézett és halkan megszólalt:
- Kérlek Uram, engedd meg, hogy csak kettesben, csak Neked mondhassam el!
- Menj Te is ki! – utasítottam a sofőr srácomat is, de az ellenkezett:
- Nem maradhatsz kettesben vele, megtámadhat. – vélekedett.
- Menj! Nem fog támadni már. Sem engem, sem mást. – tettem hozzá s megvártam, míg kiment ő is. Most újra a sráchoz fordultam:
- Kíváncsivá tettél, nagyon. Végre megtudhatom az okát? S a vágyadat, vágyaidat is.
- Igen, Uram, már igen. Azért volt a kérésem, mert a bátyám rendőr, az egyik, aki itt volt az este, nálatok. Ugyan nem szívleljük nagyon egymást. Ő a rend egyik őre itt a városunkban, én pedig, akivel mindig csak baj, gond volt/van, de hát ez van. Tegnap későn ért haza, majdnem éjfélkor s a kapuban még hallottam, ahogyan a barátjával, a másikkal elröhécseltek a „meg kínzatásukról”, itt a várban.
- Eléggé óvatlanok voltak. Ezért még kapnak majd tőlem/tőlünk. – szóltam közbe és érdeklődéssel vártam a folytatást a sráctól:
- Igen, ez volt a szerencsém. Így tudtam meg, hogy mit éltek át. S ez az, amire én évek óta vágyakozom. Ezt szeretném én is meg- és átélni. Még azt is megteheted, hogy rajtam vered el, amit a bátyámnak szánnál! – nyögte ki a srác.
Míg beszélt végigmustráltam. Fiatal srác volt: magas, vadóc kinézettel, loboncos hajjal, szakállal, bajusszal és tetoválásokkal az alkarjain és a lábikráin. Tüzes szeme vadul villogott, de már mostanra lesütötte a szemét. Tetszett a srác vadsága, szilajsága, de alakja, teste is. Sokat sejtetett. A pólója nyílásán kilátszott a mellkasa szőrzete, ami szinte összeolvadt a szakálla szőrzetével. A rajta lévő rövid nadrágja alatti lábszárai is erősen szőrösek voltak, akárcsak a pólóból kilátszó karjai. Sötét, tömör szőrökkel, de mégis hullámosan.
- S csak azt szeretnéd, ha én foglalkoznék veled, vagy társaim előtt? – kérdeztem meg.
- Ha lehetnek vágyaim Uram, akkor először azt szeretném, ha mindenki előtt tennéd, tennétek meg velem, de a végén „külön órát” is szeretnék kapni tőled, Uram!
- Rendben van. Sorold a tabuidat! Halljam! – szólítottam fel a srácot.
- Nem sok van Uram. Kérlek, véres nyomok ne maradjanak, tűt ne használjatok, főleg nem a farkamon, golyóimon átszúrva és az égetést sem nagyon bírom. Szexuálisan bármit tehettek, mert uni vagyok. Jól bírom a verést, akár pálcázás, akár korbácsolás, de a fenekemen, hátamon, a mellemen, főleg a hasamon lehetőleg ne tegyétek azt!
- Ennyi? Rendben, ez elfogadható, de mivel végig tegeztél itt és most, ezt ne tedd a továbbiakban, mert azt külön büntetem! Megértetted? – néztem rá.
- Igen, Uram, bocsánat. – sietett válaszolni, már újra leszegett fejjel.
- Hány éves vagy? – kérdeztem meg, mert azért fiatalnak saccoltam.
- Már betöltöttem a 19-et. – nyugtatott meg a srác mosolyogva.
- Mit fogsz a társaimnak mondani, miért akartál velem kettesben beszélni? – kérdeztem még rá kíváncsian. Felkapta erre a fejét, csodálkozón rám nézett és lassan válaszolt:
- Miért kellene bármit is mondanom? Nekem? Te beszámolással tartozol a társaidnak? – rökönyödött meg a kérdésemen.
- Nem, nem, dehogy, csak kérdeztem, de gyere közelebb csak! – szólítottam fel.
Mikor elém lépett, durr, két fülest kapott jobbról-balról egyaránt, mert tegezett ismét. Megtántorodott és felkapva a fejét, vérben forgó szemekkel, feszes izmokkal nézett rám és alig tudta visszafogni kitörő dühét. Magas volt az adrenalin szintje.
- Lassan a testtel öcsi! Itt csak én/mi pofozkodhatunk, Te tűrsz! Megértetted?
A srác lassan lecsillapodott, kiszállt a düh belőle, ellazultak az izmai és újra a régi volt, de még vad, szilaj, ahogy előttem állt. Aranyos volt.
- Vetkőzz! – parancsoltam rá.
A srác rám nézett, elmosolyodott és érzékien kezdte lehámozni magáról a pólóját, áthúzva a fején, majd megfordult, előre hajolt és úgy húzta le –nekem háttal - a rövidnadrágot magáról. Gatya nem volt alatta. Mikor már a földön volt a felesleges ruhadarabja, odébb rúgta, felegyenesedett és gyorsan visszafordult felém. Mosolygott a szája, a szemei s kezeit felemelve, a feje tetejére tetején fogta össze. Kihúzta magát, megfeszítette az izmait. Állt, mint a cövek. Mindenhol. 
- Elismerésem, erotikus volt. – dicsértem meg a srácot mosolyogva a vetkőzéséért.
Alaposan és érdeklődően méregettem a szememmel. Ő meg lassan körbeforgott, ide-oda hajladozott, hogy izmai játékát is megmutassa, majd mikor nekem háttal volt, lehajolt és széthúzta a farpofáit, hogy ott is jól szemügyre vehessem. Várt egy ideig, de mivel nem szóltam, utasítottam, így lassan kiegyenesedett és újra felém fordult.
- Elismerésem újra. Még erotikusabbra sikerült a bemutatód. – dicsértem meg, majd utasítottam, hogy vegyen fel mindent magára újra.
Mikor készen volt, akkor lassan nyitottam az ajtót s mikor már kicsit nyitva volt, de még nem láthattak be azon, akkor újra odaintettem magamhoz és két, csattanosat kapott az arcára és ezt mondottam hozzá:
- Tudod miért kaptad, te pöcs?
- Sejtem Uram, de azért biztosan nem tudom. – válaszolta szinte azonnal.
- Gondolkozz rajta és szólj, ha rájöttél. – feleltem, de már ki is vágódott az ajtó és a sofőr srác és a személyi szolgám nyomakodott be rajta. Mikor megláttak minket, megnyugodtak.
- Adjatok O karikás pecket a szájába, díszítsétek fel boka- és csuklóbilincsekkel, nyakpánttal és legyen rajta hosszúpóráz is. – utasítottam őket – majd vigyétek le a kínzóterembe, de látatlanul!
Kimentem és közben magamhoz intettem a szado mesteremet is. Mikor odaért megsúgtam az utasításaimat, mire ő még két szolgát magához intett s úgy vártuk a srácot a kínzócellában, hogy leérjenek vele.
Nem kellett sokáig várnunk, már jött, pontosabban vezették a pórázánál fogva. Egy bő zsák volt rá dobva. Mikor elénk értek, a sofőr hátba vágta, így szinte a lábaimhoz esett, térdre. Lerántotta a zsákot róla. Ekkor fel akarta a fejét rám emelni, akkor a személyi szolgám nyomta le a fejét ezt mondva:
- Még nem érdemled meg, hogy Urunkra nézz.
- Igenis, ööööö – kezdte a srác, de nem tudta mit mondjon, így félbeszakadt itt.
- Sok mindent akar a szarka, de nézzük bírja-e a farka! – szóltam kétértelműen a szado mesteremhez és segítőihez, majd odébb helyet foglaltam egy padon és onnan néztem/néztük a „műsort”, amely így alakult:
Először a két segítő megragadta a karjait, széthúzta és tartotta, míg mögöttük állva ostorozta meg a testét hosszú szíjakból font korbácsával a szado mesterem. Majd lovaglópálcával ütögette meg a mellét, hátát és alaposabban a fenekét. Mikor újra oldalra lépett, hogy a hasa és a has alatti nemes részei kerüljenek sorra, közbeszóltam s nemet intettem.
Ezért az egyik switch segítő kikötözte a karjait, majd megcsöpögtette gyertyával, mindenhol. Volt így tekergés, lábemelés, testcsavargatás stb., de sikertelenül. Mikor már szép pöttyös volt, akkor mogyorófa vesszővel és fa paskolóval verték le róla a felesleget. Ekkor már kicsit sziszegett.
Kis szünetként, hűsölésül megöntözték hideg vízzel, majd mikor már lecsöpögött az róla, leoldozták, talpra állították és odavitték az egyik András-kereszthez. Odaállították kitámasztva, majd vele szemben pedig egy fából készült bakot, hegyes gúlacsúccsal tettek.
(folyt. köv.)