Niki és Encsi újabb megpróbáltatásai a Sasfészekben (6)

Sikerekben, tapasztalatokban, örömökben és „eredményekben” gazdag volt a tegnapi este mindenkinek!
Keli meséli
Sajnos tegnap nem tudtam megbeszélni Gáborral és Félix-szel, amit akartam. A lényeget ugyan kinyögtem s talán jobb is, hogy Niki és Encsi megjelent, így nem tudtuk folytatni a beszélgetésünket. Sokszor magam sem igazodom ki magamon. Azt érzem, tudom, hogy más vagyok, mint a többi fiú a faluban, vagy az unokatestvéreim, barátaim. De azt én is csak egy éve tudom magamról, hogy fiú testben nőnek érzem magamat. Most már tudatosan törekszem arra, hogy karcsú maradjak, ne hízzak el, de ezért már nem is súlyzózom, nem kellenek a deltás izmok sem. Azt is elhatároztam, otthonról, a faluból, el kell, hogy jöjjek, mert ott kinéznének, vagy tán meg is ölnének, ha ez kitudódna. Nem tolerálnák.
Mikor vasárnap, Encsi nagy bizalmasan elmesélte mi történt velük, azonnal arra gondoltam, hogy itt a lehetőség, ez a két férfi segíthet rajtam. Mert már nem fiúk, felnőttek, s gondoltam, van állásuk, így lakásuk is a kocsi mellé, ami szintén nem akármilyen! Ha ketten vannak, akkor kellhet nekik valaki, aki segít a lakás rendben tartásában, s aki várna rájuk, mikor hazatérnek, s akivel még azt is lehetne!
Egész héten le sem szálltam Encsiről, hogy én is jönni akarok, és minden sületlen dumát bedobtam, hogy rájuk tukmáljam magamat. Végül még azt is vállaltam, hogy a két napra való kaját hármunknak összeszedem, elkészítem, és a hátizsákomban elhozom, csak hogy a kedvükbe járjak. Sikerült.
Ott a tisztáson már alig vártam, hogy megjöjjenek, de azért megijedtem, mikor az egyik, most már tudom Gábor, rám vetette magát s kifacsarta a kezemet. Encsi szerencsére gyorsan leszedte rólam.
Mikor a parkolóban Félixet is megláttam már, tudtam, hogy mázlim van, mert Gábornak tetszem, ő is nekem, így kölcsönös lett az érzelem közöttünk. Félix sokkal keményebb, erősebb, határozottabb férfi, bár Gáborban is van határozottság, keménység és férfiasság, de nem mindig a szerint viselkedik, valamiért.
Azt is észrevettem később, hogy valamiért tart Félixtől. Enged, a kedvébe jár, tesz, de velem kapcsolatban – szerencsémre – határozott volt, mert maga mellé, pontosabban szárnyai alá vett, még Félix ellenében is. Félix szerintem ezt nem bánta, hagyta valamiért. Majd csak kiderül a későbbiekben, mi volt ennek az oka, nála.
Félix a két másik unokatesómmal vonult el a szobában, s mint hallottam este, ők is vidáman voltak. Encsi biztosan kielégült, mert ezt a hangot akkor hallottam tőle, mikor mi is tettünk ilyesmit egymással. Nikivel még nem voltam, így őt ezen a téren nem ismerem. Félix szintén élvezhette a dolgokat, a hangokból ítélve.
Mi, Gáborral, csak simogattuk kezdetben egymást, majd keze minduntalan a hajamra, hajamba tévedt. Úgy látszik, az tetszik legjobban bennem, rajtam. Bár smároltunk is rendesen, de ebben nem vagyok még menő, gyakorlott, viszont Gábor érzékien tud csókolni s azok a nyelves puszijai, egyszerűem feledhetetlenek. Én nem mentem el, de Gábor sem.
Csak – mikor a másik ágy felöl hallatszottak a hangok – éreztem Gábor jelzését és hallottam is már a zilálását, majd az „élvezete hangjait”, de kezem tapintotta, hogy nem volt valódi. Így én is követtem hamarosan. Remélem jól sikerült, meggyőzők voltunk. Gábor megsimogatott, megpuszilt s karjában elaludtam.
Most ébredtem s ezeket végiggondolva arra jutottam, ma mindenesetre megpróbálok pontot tenni a tervem végére, hiszen ezért, szinte csak ezért jöttem! Közben láttam, hogy Félix jön felénk, ezért lehunytam gyorsan a szememet, de füleltem, erősen.
Odaérve hozzánk Félix megsimogatta Gábort, aki felriadt erre. Majd hozzá hajolva, halkan a fülébe súgta:
- Óvatosan kelj fel, s gyere, segíts! A két másik fiút kellene előbb megkötözni, azok még igencsak alszanak!
Gábor óvatosan kihúzta a fejem alól a kezét, még megpuszilt, meg is simogatta az arcomat és felkelt. Majd motoszkálás zaját hallottam. Valami csúszott fémen, talán kötél s a két fiú is halkan fel-felnyögött, de nem ébredt fel a zajokból ítélve. Csend lett, majd lépteket hallottam felém jönni. - Most én következem – gondoltam. - Hagyom, s meglátom mi lesz.
Hozzám érve, Félix lépett a lábaimhoz. Összekötözte valamivel, majd óvatosan a kezeimet is hátra húzta és csattant máris a fémbilincs a csuklóimon. Erre már „felriadtam” és felemeltem a fejemet. Éppen szólni akartam. Gábor azonban gyorsan rám vetve magát, s a fülembe súgta:
- Hallgass! Én pedig megbilincselt tenyeremben érezve Gábor farkincáját, határoztam. Jól megszorítottam, erősen. Gábor felszisszent és a fülembe súgta nyögve:
- Azonnal ereszd el! Hallod? Nem reagáltam, csak szorítottam tovább.
– Fáj, Te őrült! – sziszegte. – Kárt teszel a faszomban, pedig még arra szükségünk van, lesz! – lihegte.
Erre Félix is a fülemhez hajolt és annyit mondott határozottan:
- Elereszted, én pedig, leveszem a lábadról a kötelet, így kijöhetsz velünk! Megértetted?
- Igen. – nyögtem ki, és elengedtem Gábor farkát, aki fellélegzett, leszállt rólam s segítve a kötél leoldásában s már is karonfogva vezetett ki a házból. Félix jött utánunk.
Már jól eltávolodtunk a háztól, mikor megjegyezte:
- Remélem, nem akarsz versenyre kelni velünk, a férfiakkal? Mi biztosan erősebbek vagyunk, mint Te a gyönge nő.  Azért meg kellene látnunk miben vagy olyan kiváló, amiért rád kattanjunk, és mégiscsak elvigyünk magunkkal, hozzánk.
- Miért elvihetnénk? – kérdezte szinte azonnal - Félixre nézve - Gábor s a hangja reménykedve csengett.
- Te máris döntenél? – kérdezett vissza Félix. – Talán előbb vizsgáljuk meg, hogy mindenben megfelelne-e céljainkra! Arra gondoltam, ha nőnek képzeli magát, akkor annak zavarnia kell, ha férfiként bánunk Vele.
- Próba, szerencse! – szólt Gábor, de Félix már nyúlt is a popómhoz, erősen megszorította, majd elengedve jó erőset ütött rá, csak úgy csattant.
Bár felszisszentem, de mégis próbáltam úgy állni, hogy továbbra is kidomborodjon a popóm. Kínáltam szinte újabb ütésekre várva, ami nem is késett.
Félix intett Gábornak, aki megértve odébb lépett, a hátát vetette egy fához, s magához szorított. Átfogva a testemet a karjaimnál, a lapockámnál. Jó erősen szorított magához.
Félix pedig, váltott kezekkel csapott a farpofáimra, felváltva, erőseket, majd még erősebbeket. Sziszegtem. Gábor megkereste a számat és bedugta a nyelvét a számba, így akadályozta meg, hogy hangosan, hallhatóan sziszegjek.
Félix meg ütött. Módszeresen, keményen, határozottan, sorozatban. Egyszer csak abbahagyta s azt hallottam csak késve, hogy valami roppant a közelünkben. Odébb léphetett s megint közelebb jöhetett Félix.
(folyt. köv.)