Carpe Diem! 3

A rizsszemek egyik fele beleragadt a bőrömbe, alig tudtam megmozdulni, mindenem fájt. Amikor megtörölgettem remegtek a kezeim a gyengeségtől.
- Tetszik ahogyan remegnek a kezeid pé. Élvezem ezt a gyengédséget. Még nem nézhetsz és nem beszélhetsz. Jól van, most kövess. Négykézláb. Meg fogsz masszírozni.
Jajj, a térdeim. Csak ne négykézláb.
- Mi ez a lassúság? Csak nem fájnak a térdeid? Ha tudnád, mennyire fáj nekem, hogy ilyen keményen kell bánnom veled.
Tényleg, vajon mennyire lehet fájdalmas a gondolat? A rizsszemek a lelket is szúrják? Érdekes gondolat.
- Megint elkalandoztál pé, érzem rajtad. Látod, ezért bánok veled így. Még nem érzem azt, hogy mindig rám gondolsz. Most lesz alkalmad gyakorolni. Az erkélyre megyünk, tetszik ez a délelőtti napsütés, a jó levegő, a madárdal. Most ide térdelj a nyugágy mellé. Hajtsd le a fejed.
Most hova ment? A szemem még bekötve és a szám is. A térdeimen alig állok, pár rizsszem még benne van. Éhes vagyok és fáradt. Mégis rá gondolok. Szeretném tudni hogyan járhatnék jobban a kedvébe. Tudom, hogy nagyon szeret így pihenni a félárnyékban, a fák közelében, hallgatva a madarak csicsergését. Egy rigó különösen kitartó volt, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne rigónak lenni. Elmélkedésemet Dalma szakította félbe. Füleimre egy fejhallgatót tett. Egyből kizárt minden hangot a külvilágból. Nemrég interneten rendeltem ezt, különlegessége, hogy össze lehet kötni tévével, telefonnal, számítógéppel, bármivel. A külső hangokat jól elszigeteli. Már nem hallottam a Rigót, csak a csendet. Majd Dalma hangját, ahogy a telefon mikrofonján keresztül szólt hozzám.
- Azt akarom, hogy csak rám figyelj, a testemre, a lelkemre. Később felveszek neked hangokat, amiket hallgathatsz ilyenkor, de most csak a csendet fogod hallgatni, örülj neki. Szerkesztek majd neked puha gyógyító hangokat és durva, büntető, nevelő hangokat is. Most pedig közelíts és masszírozz finoman az olajjal. Mindenütt. Lentről kezdd, majd nagyon lassan haladj felfelé, majd vissza lefelé, sose állj meg. Ha érzed, hogy elaludtam, folytatod, de finoman, inkább simogatva.
Ezzel beburkolt a csend. És a fájdalom. Ugyanakkor megmozdult valami bennem, valami a lelkemben. Szerettem ezt a Nőt. Teste kívánatosan töltötte ki érzékelhető teremet. Érzékszerveim többségétől megfosztva, most a kezeimmel éreztem Őt. Az olajat finoman vittem fel testére, úgy éreztem, hogy jobban látom így, bekötött szemekkel, mint ébren. Arra gondoltam, milyen jó lehet most neki. Kényelmesen fekszik a délelőtti napon és hallgatja a madárcsicsergést. Már reggelizett és megfürdött. Minden izma ellazult és éreztem, hogy lassan, egyenletesen lélegzik. Vajon gondol rám? Talán már elaludt. Kezeimen át próbáltam átvenni, átérezni valamit a kényelméből, miközben a térdeim égtek a fájdalomtól. Lassan leültem a sarkaimra, lassan mozdultam a nyugágy mellett, amint követtem testének íveit. A közelségtől jól éreztem az illatokat: a habfürdő és a masszázs olaj keveredett testének finom illatával. Ha nem fájtak volna tagjaim ennyire, talán felizgultam volna, de így inkább szenvedtem és csak a lelkem élvezte ezt a helyzetet. Az idő nagyon lassan telt és éreztem, hogy Ő alszik már. Ez egy igen jó nap az alvásra és minden élvezetre. Lelkem most ujjongott, hiszen sikerült a kedvébe járnom, éreztem, hogy jól teszem a dolgomat. Csak tartsak ki valahogy.